Újra nagyon hasznos vagyok

T-nek hála - akivel az utóbbi napokban távsörözünk - súlyos grammatikai probléma ütötte ma fel a fejét: hogy lehet a következő mondatot a legértelmesebben meg/átfogalmazni?

"Én is szét szoktam esve lenni sokszor."

Mivel a szétesni ige igekötős, tiszta sor, hogy ha az igekötő az ige előtt áll, akkor egybe írjuk. Nem téma. Esetünkben az igekötő az ige után áll(na), tehát külön kell(ene), hogy írjuk, illetve írnánk, ha ez a szó lenne az ige. De nem az, mert az esni szóból T. ügyesen jelzőt csinált: esve. Hogyan? Esve. (Vagy inkább módhatározót? Ez a kettes számú grammatikai dilemma.) A szétesve lenni kettesbe én magam nem sűrítettem volna bele a szoktam szót is, de most T. mondatszerkesztését követjük. A lenni igét emelném az állítmányi pódiumra, de azt is elképzelhetőnek tartom, hogy egyéb alternatív elemzési lehetőségek is vannak, itt javítson ki, aki a témában okosabb. A következő - talán kevésbé szerencsétlen, de még mindig nem megfelelő - megoldási lehetőség jutott az eszembe:

Én is sokszor szoktam szétesve lenni.

(Na, eggyel jobb-eggyel jobb, kettővel jobb-kettővel jobb? Kérdezteja Babi néni)
Mivel ez a mondat még mindig kifejezetten fáj, további csiszolásra szorul. Véleményem szerint a bonyodalom a szoktam segédige, illetve a szoktam lenni- szókapcsolat használatával indul el. Hagyjuk a lenni szót (illetve főnévi igenevet) egy kicsit pihenni: a szét szoktam esni esetében az esni a főnévi igenév, mivel -ni-re végződik. A szoktam segédige a cselekvés, történés folyamatának rendszerességére, gyakoriságára vonatkozik, tehát csupán grammatikai jelentést fejez ki. Legfőbb jellemzője, hogy hiányos ragozású: csak a múlt idejű alakja létezik. T. ott követte el az első morfológiai hibát, hogy a lenni szót (minek nevezzelek? főnévi igenévnek vagy létigének?) is belepakolta a mondatba. Miért baj ez? Mert így nincs értelme. Miért nincs? Erre ő maga is szépen rájött: mert magyartalan. Ha pusztán a "szoktam lenni" jelentését vesszük, sokkal egyszerűbb (és kevésbé megerőltető) azt mondani, hogy esetenként vagyok, mivel a két kifejezés egy és ugyanazon jelentést fedi, mégpedig azt, hogy én magam nem rendszeresen valamilyen vagyok, azaz alkalmanként valamilyen szoktam lenni. A szókapcsolat az egyszerű igéknél gond nélkül használható, mint az előző mondat is mutatja, szerény véleményem szerint a további probléma - ami miatt a szoktam lenni-kapcsolatot nem lehet sikerrel alkalmazni a fenti kijelentésben - az igekötővel került a mondatba, ami olyan bonyolulttá tette a szerkezetet, hogy a mondandó elvesztette a magyarságát, az ember nem tudja a rengeteg mondatrészt megfelelő sorrendben a mondatba rendezni. 

Összegzés: a  legjobb megoldás az én is néha szét vagyok esve vagy időnként én is szét vagyok esve kifejezés használata. Ezt tovább díszíthetjük egyéb, a tartalmat módosító vagy gazdagító tagokkal, például, ha a szétesési gyakoriságot szeretnénk fokozni: én is gyakran szét vagyok esve / én is sokszor szét vagyok esve.

Tudom, ezzel a blogbejegyzéssel újabb, súlyos társadalmi (és grammatikai) problémákat oldottam meg, ismét nagy hasznára váltam a világnak. Jobb vagyok, mint a Pindúr Pandúrok. Szegény T., ha holnaptól nem áll szóba velem, tudom miben keressem az okát (ám ha ez bekövetkezik, kedves T., számolnod kell azzal, hogy megiszom a 2 hordó nálam pihenő Paulaneredet!)

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...