Maga a Zsülike?

Munka után volt a magyar telefonomon 5 nem fogadott hívás egy teljesen ismeretlen mobilszámról, az illető hatodszorra végül el is ért, épp úton voltam Heubachból haza:

- Borbély.

- Jó napot kívánok, XY hadnagy vagyok a Budapest-Zuglói Rendőr Főkapitányságról. 
(Pfff wáááztakurva... Vajon mit művelhettem? Nem csináltam semmit!!! De ha csináltam is valamit, az se én voltam miért egy évvel azután keresnek és találnak meg, amikor már elhagytam az országot? Nem értem nem értem nem értem!)

- Üdvözlöm XY hadnagy, miben segíthetek?

- Ön Zsülike?
(Pffffff... )

- ööö... Nem.
(Na itt kezdett el érdekelni a dolog, mivel nem engem keresett a jó ember, hanem a Zsülikét...)

- Óóó. És nem ismeri véletlenül a ... Takács Lajost? (vagy valami hasonló tömegnevet mondott)

-  ööö... Nem.

Elbeszélgettünk még erről-arról, elmondtam neki, hogy ez a SIM kártyám, aminek a számát ő most hívta és ami az ő gyanúsítottjának vagy kijének a telefonjában Zsülike néven van elmentve, csak 3 hónapja van meg nekem, a Vodafone-nál vettem decemberben (ezúton gratulálok nekik is) és már több, mint egy éve nem élek Magyarországon, viszont az Otp-től is rendszeresen kapok rá sms-eket egy bizonyos Balogh Vilmos bankszámlájának a pénzmozgásáról, (aki talán tényleg az előző tulaj volt, akár maga a Zsülike?!) ami azért nagyon jó, mert fogalmam sincs, ki az a Balogh Vilmos és őszintén szólva ha én a Balogh Vilmos lennék, nem biztos, hogy örülnék neki, hogy egy vadidegen minden felvett vagy átutalt forintomról sms-t kap. Mindegy is. Nem vagyok benne tökéletesen biztos, hogy a rendőr bácsi megértette, amit mondtam neki, mivel utána a következőképpen összegezte a hallottakat: tehát Ön a Borbély Zsuzsa... és... ez a SIM kártya... egy éve van Önnél...
(Az bazzeg. Borbély Zsuzsa vagyok egy éve, született Lakatos Zsülike SIM Kártya. Örvendtem.)

Mit is mondhatnék? Hazáig hangosan vinnyogtam az autóban és csapkodtam a kormányt.

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...