Mázlim
van, hogy Andreas ilyen közel lakik (40-50km) és, hogy ilyen jó fej. Nélküle
már biztos felkötöttem volna magam valamelyik közeli fára: a lakásban ugyanis
olyan szinten nem volt semmi, hogy amikor beköltöztem, a lámpák helyén is csak
3 db zsinór lógott ki a falból – néhol még most is. Rájöttem, hogy viszonylag
nehéz úgy lámpát beszerelni, ha lövésem sincs, minek a 3 vezeték… Arról nem is
beszélve, hogy szerszámaim sincsenek, meg nem is értek hozzá. Kicsit pánikoltam
is, hogy az előre megbeszélt IKEA-napunkon délután minél hamarabb menjünk
Ulm-ba, mert ha ránk sötétedik, cseszhetjük, nem látunk majd semmit, még wc-re sem tudunk elmenni**, úgyhogy a
biztonság kedvéért vettem 2 állólámpát is, hátha nem passzol valami a
villanyszereléssel, akkor legalább legyen mozdítható fényforrásunk, amit csak a
konnektorba kell beledugni.
Szegény
nagyon sokat melózik a lakásomon: összeszerelte az ágyamat, aztán az egyik
kisasztalt, a másik kisasztalt, beszerelte a lámpákat, bekötötte a nappaliban a
tv-t (amit ő hozott nekem, mert neki 2 volt, nekem meg egy sem). Megháláltam a
fáradozásait (nem, nem úúúúgy), főztem vacsit, meg vettem sört. Azóta voltunk
még egyszer az IKEA-ban, vettem étkezőasztalt, 4 széket, 2 lámpát és egy piros
kanapét, amit szombaton Andi avatott fel, mint első rajta alvó. (Bevertünk este
egy üveg pezsgőt meg némi bort annak örömére, hogy mindketten lakunk valahol,
így egyértelmű volt, hogy Andi itt alszik.)
IKEA
után, nálam a káosz tetején:
Andi: - Khátá,
nem lenne nagy gond, ha a szüleim később beugranának?
Én: - hova?
Hozzám???
Andi: - igen,
anyu nagyon szeretné látni a lakásodat, apu meg akkor már jönne vele együtt.
Én: :-)
Én: :-)
Így is
történt. Lilly, az eb is jött, akinek a múltkor odacsuktam a farkát a
kocsiajtóval. Luise hozott magával egy nagy kosár behűtött sört, bort, üdítőt,
amit persze nem hagyott kifizetni, bármennyire sopánkodtam, aztán rávetették
magukat a 3 tonna frissen vásárolt IKEA bútoromra és mindent összeszereltek
nekem. Az asztalt, a székeket, a kanapét, a lámpákat…
Mivel
Andi az utánfutóval nem tudott bejönni az IKEA program után mélygarázsba***,
kicsit elálltuk a bejáratot, de úgy, hogy még simán be lehetett járni az autó
és az utánfutó mellett, csak ránézésre tűnt kicsit fosnak a helyezet. Közben
persze jött egy BMW, én annyit láttam csak messziről, hogy Andi segít neki
kívülről benavigálni a garázsba, gondoltam is, hogy na bazz, kifogok valami jól
szituált sváb parasztot, le is veszi helyben a fejem, hogy mit képzelek magamról,
elállom itt az útját a lakóknak… Ahogy
beparkolt, odamentem hozzá – gondoltam bárki is az, elmagyarázom, hogy nem fért
be az utánfutó a garázsfeljáróba és bocsánat. Egy idősebb nő szállt ki a
kocsiból, megfogta mindkét kezem, megszorongatta és elkezdett bocsánatot kérni,
hogy pont most jött haza és bebonyolította itt nekünk a cipekedést-költözést.
Köpni-nyelni nem tudtam, annyira kedves volt.
**ez
Ravazd óta nagy téma. Ha wc-ről van szó, azonnal az a sztori ugrik be – nem
csak nekem, hanem amióta elmeséltem,
Andinak is – amikor a két ovis kislány a borospincénk fölött a
szőlőhegyen üvöltötték az apjuknak a domboldalból, hogy „apaaaaaaa kakiltuuuuuuuuuuunk! Mind a ketteeeeeen! Hozzál
papííííííííírt!” Amikor mondtam Andinak, hogy a wc-ben lenne a legfontosabb,
hogy csiholjon valami világítást, azonnal mondta, hogy naná, különben majd én
is kiabálhatom, hogy „ich habe
gekaaaackt!”
***a
mélygarázsban bérelek nagyon nem szívesen, aranyáron egy helyet Zsoltinak.
Mivel a domb tetején lakom, más lehetőség nem nagyon van a hosszú távú,
biztonságos parkolásra, de ez már a fájdalomküszöbömön túl van. És most jön a
csavar… (dobpergés)… wait for it… a háztömbben van - pont alattam - egy cég, akiknek bérbe adtam a parkolómat reggel
fél8-tól délután 5ig havi 25 euróért azzal a feltétellel, hogy ha szabim van,
beteg vagyok vagy was auch immer, jelzem feléjük e-mailben és teljesen eltakarodnak
aznap a helyemről. Minderre persze nem magamtól jöttem rá, hanem a főbérlőm
mondta, hogy a lakás előző tulaja ezt csinálta, próbáljam meg, ha gondolom.
Gondoltam.
Miután
júni 30-án beköltöztem, 4-5 nappal később tök véletlen rájöttem, hogy ezek nap
közben a helyemen parkolnak úgy, hogy nem kötöttünk szerződést, nálam nem
jelentkezett senki sem, egy centet sem fizettek – annak ellenére, hogy a
főbérlőm megadta nekik az elérhetőségeimet – én meg havi 40 eurót fizetek, hogy
a mocsok svábok nap közben ingyen parkoljanak a helyemen! Hát mit mondhatnék?
Habzó szájjal bevonultam a Grüner Systemtechnik irodájába azzal a nem titkolt
céllal, hogy most svábvér fog folyni. Másnap délután munka után a postaládámban
egy előre kitöltött és a cégvezetés által aláírt bérleti szerződés várt egy
levéllel, hogy ha egyet értek, írjam alá, dobjam a postaládájukba, utalják a
pénzt és szent a béke. Mit mondjak? Meg vagyok elégedve.
Zárásként:
a nagy pakolásban találok vicces dolgokat itt-ott kartondobozokban eldugva,
amik még Ravazdról, vagy a budapesti lakás(ok)ból származnak. Íme két
gyöngyszem Ravazdról:
Potyondi Mihály: Ne kérd vissza a szőnyeget!
Kopott, rőt gatyádból foltot vág anyád
Életlen baltával ne pucolj ablakot
Lobogó hajjal ne fuss a Nap után
Akkor se, ha vár reád Ica,
A gépsonka lábú lány.
A lényeg:
Csibék előtt legyen víz,
A gyerek üljön a napon (és)
Nyúlszőrből legyen a kalapom.
