Google Translator

Előzmények:

Én: - Hallo Klaus, kéne nekem extralista, szállítási idő és ár piros Mitsubishi ASX 1.8 DI-D Invite 2WD, 4WD és ugyanilyen 1.8 DI-D Intense 2WD, 4WD-hez. (Ez 4 féle jármű. Azok kedvéért, akik nem a Gyöngyvér és a Pusi.)

Klaus: - Mindjárt küldöm e-mailben.

Én: - Köszönöm szépen!

Mindezek után: óriási sikerrel átküldött egy 1.8 DI-D ASX Instyle 2WD extralistát FRANCIÁUL. Olyan volt ez, mint (halottnak a csók) Évkééknél a süti, ami "pont olyan, mint a gesztenyés süti, csak nincs benne gesztenye." Hát ez éppen Mitsubishi ASX volt, csak nem olyan, amilyet kértem, meg csak az ár és a szállítási idő hiányzott, meg egy négykerékmeghajtás, extralistát igaz, hogy kaptam, csak franciául és nem olyat, amilyen kértem. Mintha a cukrászdában rendelnék egy almáspitét mára és meggyesrétest adnának helyette jövő heti átvétellel. Amikor szóvá tettem Klausnak, hogy vazz, nem tudok franciául, annyit mondott csak, hogy nem baj, ő sem tud, erre való a google translator. Na ebbe nem akartam belebonyolódni, hogy pont a nyelvszakos bölcsésznek mondja, hogy google translator, gondoltam jóvan, akkor ma mulatunk, ha már az a sorsom, hogy extralistát fordítsak franciáról németre és magyarra. Aztán meg magyarról magyarra, ahogy utólag kiderült. (Azért franciáról egyébként, mert ezek az ASX-ek francia beszállítótól jönnek és országonként vannak a felszereltségben különbségek, így csakis az eredeti francia felszereltségi lista a jó kiindulási anyag, az összes többi túl nagy hibaszázalékkal van megáldva.)

A kedvenceimet szeretném csak kiragadni, van néhány, amitől besírtam:

1.) "Emlékezzünk vissza az elfelejtett biztonsági öv (vizuális és akusztikus)" 

Ez azt jelenti (fordítom magyarról magyarra), hogy ha nem kapcsolod be a biztonsági övet, akkor indulás után elkezd plimmegni és prüntyögni (ez az akusztikus) és a műszerfalon is villogni (vizuális) a biztonsági öv bekapcsolására emlékeztető funkció. De németül sincs több értelme: "Rufen Sie eine vergessene Sicherheitsgurt (optisch und akustisch)". Itt meg azt kell kényszeresen elképzelnem, hogy "Haaalllo-hallo liebe Sicherheitsgurt!!!! Hab' dich ja ganz vergessen!"

2.) "Elrejthető napellenzők a vezető-és utasoldali világítással, tükörrel és hiúság jegy birtokosa"

Ezen nem nagyon van mit kommentelni, ez önmagában is zseniális! A hiúság jegy birtokosa... A gyűrű szövetsége... 

3.) "Kontúr, a szürke középkonzol"

Ez mind közül a kedvencem! Bátor, a gyáva kutya. Deák Ferenc, a haza bölcse... éééés (dobpergés) Kontúr, a szürke középkonzol!!! ;)

4.) "Állítható magasságú vezetőülés (szivattyú típus)"

Na ilyenbe nem akarok ülni soha! Németül sem jobb: Höhenverstellbarer Fahrersitz (Pumpentyp)
 

5.) "Ködlámpa króm térhatású"
Mert a ködlámpa amúgy sík 2D, úgy van csak rárajzolva a kocsira, de az legalább térhatású! 

6.) "Tört, dönthető hátsó ülések és a 60/40"

Tört hátsó ülés? Én max tört krumpliról hallottam eddig. És a 60/40? Judit és a zenemanók. Judit és a 60/40.

Ennyit hát a google translatorról.

Ez a hét úgy tűnik, hogy a "találkozzunk a régi kereskedőpajtikkal, akikkel még soha nem találkoztunk" -gondolat jegyében telik. Pénteken megyek Niederstotzingenbe Schmidékhez, valamint O. is bejelentkezett ma, újra előbukkant a kéklő messzeségből és (igazi medvedisznóember módjára) megszimatolta, hogy nincs még tervem a holnapi május 1-es sünnapra. (Na jó, de volt: reggeltől estig tartó lázas ücsörgés és döglés, némi önmarcangolással körítve) A nemzetközi helyzet fokozódik. Szóval amikor lebuktam, hogy nincs még tervem, bejelentette hogy mi lenne, ha találkoznánk, ami csak azért hozott zavarba, mert a lakóhelyeink közötti táv alsó hangon 400 km, ami pontosan ugyanannyi, mint otthoni viszonylatban a Kapuvár-Debrecen vonal. Egy napra beosztva az odamenés és a visszajövés kellemes 800 km. Meg is ijedtem egy pillanatra, hogy csak nehogy meghívjon (milyen jó fej vagyok már...), mert a héten köszönöm alásan már a Duisburg-Niederstotzingen-Niederstotzingen-Duisburg táv is 1040 km lesz, szóval légyszilégyszi hadd ne menjek holnap még északra is. A kérdésre aztán mindjárt megbombáztam gyorsan különféle alternatív lehetőségekkel, melyek egyike sem tartalmazta az én odamenésemet, felkínáltam viszont azt, hogy hajlandó vagyok félútig elmenni (ami röhejes módon éppen Osnabrück körül van...) és ott találkozni vele egy evésre vagy kávéra / sütire, vagy városnézésre, vaaaagy (dobpergés) ő is jöhet ide, ha esetleg van valami titkos elintéznivalója a környéken, csak éppen jófejnek akar feltűnni és úgy tesz, mint aki miattam jönne csak el idáig (közben meg nem is). Egyébként de.

Annyit mindenesetre megbeszéltünk, hogy neki simán lenne kedve Duisburgba tolni a szekeret holnap, ami nagyon jó, mert ez egyben azt jelenti, hogy nekem nem kell sehova se mennem, csak várni, hogy értem jöjjön, beülni az autóba (amit végre nem én vezetek) és hagyni, hogy transzportírozzon ide és oda, meg eszegetni-iszogatni és nevetgélni különböző helyeken. Hülyén hangzik, de hát na. Teljesen jó, 100%-ig Frau Booohhhbeli-kompatibilis program. Tetszős.

Hendriknél buli lesz ma este...

...és én tárolom a szeszt. Kb 20 üveg sört, 7-8 üveg bort és 4-5 pezsgőt. Anyu, ma nem hívlak fel, mert fél 7 felé nekem is ott van jelenésem, utána pedig örülök, ha hazatalálok a szomszédba, de holnap telózunk! (**cápázom is!)

Aztán lassan mivan, nem?**

**nem, még nincsmi!

Nya. A képen a lakáshoz tartozó kiskert van, amiben ÉN (Wilson) nyírtam le a füvet pénteken. Itt huppogott a múltkor a nyúl is, aki azóta nem látogatott meg újra, hiába küldöm neki a jeleket, hogy bátran jöhet. Jobbra egy ugyanilyen kis kert van, ami a szomszédhoz tartozik, akit nem ismerek - mert antiszociális vagyok - balra meg Hendriké, ami ennél kicsit kisebb és a fű sem ilyen menőn van lenyírva (a számos benne található kutyaszarról nem is beszélve).

Minden azzal kezdődött, hogy pénteken este a melóból hazaérve azt vettem észre, hogy egy fűnyíró van odab*szva a verandámra a kertben. A jobbraszomszéd és Hendrik füve is le volt nyírva, na mondom fasza, értem a célzást, hogy már csak az én füvem tré, de akkor is, mi ez már, hogy idebasszuk a fűnyírót az ajtóm elé? Átrongyoltam Hendrikhez - mivel biztos voltam benne, hogy ő volt a tettes - számon kérni, hogy miazisten, de lehet, hogy sokkal mérgesebbnek tűntem, mint amennyire valójában voltam, mert teljesen zavarba jött és csak hebegett-habogott, hogy hát ő ma nyírta le a füvét és gondolta hogy "talán majd én is le akarom nyírni az enyémet", mondjuk ennek szerintem akkor sem az a módja, hogy akkor odabassza a teraszra a fűnyírót, mindegy, azt is el tudom képzelni, hogy nem volt kedve mindent visszapakolni a ládába, ahova az egész közös fűnyírócajg tartozik. Így hát mit volt mit tenni, neki álltam füvet nyírni péntek este. Mivel nem tudtam beállítani, hogy a pengék magasabban legyenek (tehát hogy nagyobb távolság legyen a talaj és a pengék között), így a hepehupásabb részeken kicsit felszántottam a kertet, de még így sem én voltam a leggyíkabb, mert Hendriknél sokkal jobban fel volt szántva a kert, mint nálam. Azon kívül azt is megállapítottam, hogy a kurva kutya néha hozzám is piszkít, amiről eddig nem tudtam, most is csak azért derült ki, mert a kutyaszart véletlenül lefűnyíróztam, (aztán bele is léptem) amitől aztán minden olyan lett, a nadrágom szárát is beleértve, na akkor tetőzött a péntek esti boldogságom. Leírhatatlan érzés, amikor azon a napon, amikor egyáltalán nem is akartam füvet nyírni, a fűnyírópenge a szélrózsa minden irányába szétszórja  a nedves kutyaszart. Imádtam.

És amikor már azt hiszem, hogy képben vagyok német idiómákból...

...akkor Andi azt mondja este elbúcsúzásképp, hogy "machs gut und halt die Ohren steif." Azaz, legyek jó és tartsam a fülemet mereven.

Ömlesztvény

Kusza napom volt, nem biztos, hogy ebben a posztban lesz bármiféle vezérfonal is, jedenfalls remélem azért követhető leszek. Kis történetekre bontom, ami eszembe jut. 

Reggel még nagy terveim voltak a következő Quimby dalrészlettel, sokáig ez zakatolt a fejemben: "...hisz mint a méregben a gyógyszer, a szenvedésben is ott az oltalom." Egy bajom van már csak ezzel: nem emlékszem, mi volt az a szupernagyonfontos, amit ennek kapcsán délelőtt még tudatni akartam a nagyérdeművel széles e világon.

Reggel Neussban kezdtem a napot, mert tegnap megérkezett a múlt héten megrendelt bal első visszapillantóm Detlefhez és fel kellett szereltetni. Csak a tükröt kellett kifizetnem, így lettem 30 EUR-val könnyebb, de nem gondolnám, hogy ebből ők megélnek, ha senkinek nem számolnak fel munkadíjat, úgyhogy fényes logikával kikövetkeztettem, hogy kivételezett helyzetben vagyok. Szóval újra van saját tükröm. Matt fekete, de hát ki nem szarja le?!

Hazafelé elugrottam a Rewe-be bevásárolni, mert nulla kaja volt itthon. Észrevettem, hogy engem itt germanizálnak. Komolyan. A bevásárlóközpontban szépen kiválogattam, hogy veszek répát, cukkinit, almát, paradicsomot, sok zöldséget, mert "kecske" vagyok. (Igen, anyu, eszem rendesen!!!) Már a bejáratnál megzavart a fura logisztika, hogy még be sem ér az ember jóformán a boltba, már ott tornyosulnak valami egyéb zöldségek külön szortírozva, de annyira megakasztott ezeknek a hülye elhelyezése, hogy nem is figyeltem, csak elmentem mellettük. Bent volt még egy rendes zöldséges osztály, ahol aztán szépen kiválogattam, ami a fogamra való. A kasszánál a hölgy elkezdte leméregetni a zöldségeimet, kezébe veszi a répákat, aszongyahogy: "Ezeket kéri?" Hát nem akartam neki így direktbe megmondani, hogy maga szerint különben miazistennek hoztam el idáig ezeket a répákat? Szóval jeleztem, hogy hát elég jó volna ezeket is hazavinni, ha ez neki nem túl nagy nagy gond, mire mondja, hogy de ott a bejáratnál ugyanez az 1-2 kilós csomag 1 EUR, ez meg így drágább. Óh- montaja Babi néni. "És hozhatok onnan egy 1 EUR-s csomagot és ezt csak így büntetlenül itt hagyhatom a kasszánál? Szabad?" Naná. Szabadott. Sőt, a néni küldött el, hogy cseréljem ki. A pénztáros tanácsára tehát nála hagytam a "régi" répáimat és hoztam egy új, ugyanolyan csomagot, a bejárat mellől. Aztán belekötött a cukkinikbe is: "ugyanott ez is 1 EUR." Wááá mondom, az ember már meg se veheti a drágábbat, mert a kasszánál elküldik az olcsóbbért??? Engedtem a nyomásnak, megint elmentem és hoztam magamnak a répák mellől ugyanakkora csomag 1 EUR-s cukkinit is. Aztán már csak remélni mertem, hogy nem talál még valamit, amit ki kell cserélnem, mert a sorban utánam következő nyanya már forgatta a szemét.

A szupermarketből kikanyarodva egy másik autó sofőrje ismerősként üdvözölve integetett nekem. Elsőre nem is értettem mi van, de nem is ez a lényeg, hanem az erre adott ésszerűtlen reakcióm: a kérdőjel-arccal bambulás és értetlenkedés helyett elkezdtem örülni és izomból visszaintegettem neki. Most sem tudom, ki volt az, de egyértelműen nekem integetett. Hámer' méne?

Meghívásom van Niederstotzingenbe - Schwabenländle - két hét múlva a hétvégére, Andreashoz. Pusi és Gyöngyvér tudják kiről van szó, viszonylag sok Toyota Hilux-ot, meg elvétve Priust vettünk tőle régebben, egyidős velem, tőle kaptam a karácsonyi rénszarvast és a Ficken Schnaps-ot, amit Gyöngyvérrel együltő helyünkben pusztítottunk el az irodában. Reggel. Ő az, aki olyan hangon tudja belemondani a telefonba, hogy "hálló Khááátááá", hogy összecsinálom magam, mert nagyon félelmetes. Mintha a "Khááátááá" után azt akarná mondani, hogy "éjszaka előmászom a sötétben az ágyad alól és elvágom a torkodat a konyhakéssel" - de ez már a saját paranoid képzelgésem, nem tehetek róla, telefonon tömeggyilkos hangja van szegénynek. Nem tudom, mire számítsak a hétvégével kapcsolatban, mert Andi az a típus, aki, amíg nincs komoly barátnője, kényelmesnek és (a svábokra nagyon jellemzően) megérősnek tartja az otthon lakást, ergo jómagam is a Schmid családnál leszek elszállásolva 2 éjszakára. Ha jól emlékszem, 4 fiatalabb tesója van. Mit lehet ilyen feltételek mellett csinálni? Még tíz pár sört sem merek így meginni, mert mi van, ha megszólnak a szülei? Röhej. Azé' komoly gondjaim vannak nekem is, remélem átjön a probléma.

(Mondjuk M-et lehet, hogy megüti majd a féltékenység guta, de egy hét Franciaország után ne merjen beszólni a sváb pajtizós minikörutamra.) 

Mindenkinek nehéz, avagy szemelvények az északrajna-vesztfáliai hétköznapokból

Sven: Kata, a kék Mitsubishi Outladert kidobtam a weboldalról, nem tudom, rajta volt-e a magyar hirdetős listádon?
Én: Megnézem. Mi volt a járműszáma?
Sven: Nem tudom, mert először letöröltem, aztán jutott csak eszembe, hogy az lehet, hogy a tiéd.
Én: ...


Én: Klaus, az éjjel levandálkodták a bal első visszapillantómat a Hyundairól, hol tudom megszereltetni?
Klaus: Most azonnal menj át a Detlefhez Neussba! Dieternél voltál már?
Én: Igen
Klaus: Na a Detlef nem ott van.
Én: ...
Klaus: Tudod, hogy kell a Dieterhez menni?
Én: Igen. De mi a címe Detlefnek?
Klaus: (nem mond címet, magyaráz)... és akkor ott balra bekanyarsz a stopptáblánál és ott lesz az alagút...
Én: Jó de mi a cím?
Klaus: Tudod, ott az az alagút, ami fölött megy a vonat... és utána a jobbra kanyar meg a balra kanyar meg a Detlef...
Én: ... 


Én: Szia Dieter, te, én nem vágom, hogy kell odatalálni a Detlefhez, csak azt tudom, hogy itt van valamerre feléd, adsz egy címet?

Dieter: Heeello Kata, láttam odakint, hogy néz ki a tükröd! Óh nem kell oda cím, az itt van egy kőhajításnyira...

Én: De ha adsz egy címet, egyszerűen beadom a naviba és kész...

Dieter: (nem mond címet, magyaráz)...és akkor itt kimész egyenesen, tudod, ott a stopp tábla, elkanyarsz balra, meg az alagút, ami fölött megy a vonat...

Én: HÖE!!!!! 


Én: Szia Detlef, nem találkoztunk még, én a Kata vagyok, grüß dich, az van, hogy itt ez a tükör...

Detlef: Én nem a Detlef vagyok. 


Karin: Most beszéltem telefonon Dieterrel, akar valamit, hogy légyszi intézz el egy garanciát egy magyar kereskedőnél egy Nissanra. Itt a telefonszám, ezt a német kereskedőt kell felhívni.

Én: Nem azt mondtad, hogy magyar a kereskedés?

Karin: De, budapesti.

Én: Akkor mé' hívjam fel a németet?

Karin: Nem tudom, én nem értettem mit akar a Dieter. 


Conny: Szia Kata, hogy vagy? De rég láttunk, gyere be!

Én: Szia Conny, köszi... Hogy vannak a kiskutyák???

Conny: Bűzlenek!

Én:  :-)

Bort iszom, vizet prédikálok és szót fosok. (Már bocs...)

Az utóbbi két hétben egyáltalán nem olvastam online híreket. Se germánt, se magyart. Annyi jutott csak el hozzám, hogy Schmitt Pál, de azt meg úgyis mindenki tudja, meg nem is érdekel kifejezetten. Megrágtuk, kiköptük, ölég vót. A nagy itthoni hétvégi lazulás közben villant be, hogy hoppá, kéne már egy kis hvg-t olvasni. Pár nappal visszamenőleg találtam persze egy fogamra való Tótawé írást, aminek az előzménycikkét olvasgatván - hogy ugye megértsem, min van úgy kiakadva, hogy tollat ragad - nekem is be kellett iktatnom egy vastag fél óra evős szünetet, mert ledobtam az ékszíjat. Többször is. Itt találjuk az előzménycikket, a Tótawé írást meg emitt.

Hagyok rá időt.

Nnnna. Most biztos, hogy páran abba hagyták az olvasást, nekik egészségükre! Legközelebb próbálok szélesebb körben fogyasztható produktummal szolgálni. A lustáknak összefoglalom az előzményeket:

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy Magyarország, ahol valami irreális módon 2010-ben bejutott a Jobbik 47 képviselővel a parlamentbe. Azt nem most fejtem ki, hogy nem értem, miféle agygörcs folytán ikszelte be ilyen sok ember pont azt a négyzetet, mert a szimpatizánsok előbb-utóbb keresztre fognak feszíteni, ami persze fenemód keresztényi lenne. Napi feladataik, a troll- és turbómagyarkodás mellett néha időt kell szakítani persze olyan fontos és nem elhanyagolható dolgokra is - amik persze szintúgy roppant mód keresztényi gondolatok - mint a gyűlöletkeltés és a kirekesztés. Egyébként tök jó, hogy két uniós zászlóégetés között jut idejük uszítani is. Azt írja a bácsi, hogy "több évig terjedő szabadságvesztéssel, pénzbüntetéssel vagy elzárással büntetné a Jobbik a homoszexuálisokat." Komolyan nem tudom elképzelni, pedig próbálom. Például: hazamegy a jobbikos Nyúl Béla munka után, az asszony kalotaszegi népviseletben pattog a tűzhely körül, elé teszi a jókai bablevest meg a gulyást és evés közben az az ötlete támad Bélának, hogy ha már a mai napon sem sikerült Erdélyt visszaszerezni, legalább szítsunk egy kis gyűlöletet, miközben nagyon praktikusan egyben magunkból is hülyét csinálunk. Remek terv! Magára kanyarítja a hortobágyi szűrt, vagy a huszár öltözéket, kicsit menetel vagy hátrafelé nyilaz a kertben, aztán keresztényi szellemben nyugovóra tér és azt a lázálmot látja, hogy "elzárással vagy 150 ezer forintos bírsággal sújtaná azokat a meleg párokat, akik például kézen fogva mennek az utcán, vagy nyilvánosság előtt csókolóznak." Most a dolog szemmel látható abszurditásába nem is megyek bele, mert minek, csak azt a problémát vetném fel, hogy mi lenne azokkal, akik csak passzióból fogják meg egymás kezét, nem is melegek? Mert van ilyen! A mai tinik előszeretettel csinálnak ilyeneket, őket is lőjük a Dunába börtönbe zárjuk? De nem csak őket, ennek megfelelő kulturális háttere is lehet a dolognak, például Indiában és Nepálban ez normális és elfogadott dolog, hogy felnőtt férfiak, akik barátai egymásnak (és heteroszexuálisok) megfogják egymás kezét az utcán. Na erre mit mond a tisztelt publikum? Betiltjuk a kézenfogást? Vagy bizonyítási eljárás alá vonják majd az embereket, hogy ki meleg, ki nem az? (mihülyeségminemaz) Kollektíven felvesszük az intellektuális kényszerzubbonyt.

Aztán meg azt is álmodja a Nyúl Béla, hogy: "hasonló szellemben írná át az alaptörvényt is, így az új alkotmányban kimondatná, hogy bár Magyarországon mindenkinek joga van a békés tüntetésekhez, de a homoszexuálisoknak nem." Mert a mindenki egy olyan halmaz, aminek ugyan részhalmaza a melegek, mégsem tartoznak bele!!! Aztakurva. Montaja Babi néni. Ez közben egy halmazelméletes matematikai problémává avanzsált. A Jobbik létrehozta azt a részhalmazt, ami nincs is benne abban a főhalmazban, amiben benne van. (Nem tudom, tudtok-e követni...?) Egy új matematikafilozófiai megoldhatatlan problémára bukkantunk. Egyneműek kézen fogva tehát nem mehetnek az utcán, mert az rássz, nágyon rássz, bezzeg a nyílt gyűlöletkeltés és a vérvádas meg a náci blabla a parlamentben az mehet, mert az fontos és előre visz. (Bár az előző jobbikos halmazos logika mentén az előre visz simán azt is jelentheti, hogy visszavet.) 

Konklúzió: szerintem meg (recece) lőjünk mindenkit a Dunába. Elöl állnának a zsidók**, mert gonoszak, aztán a kommunisták, ők is gonoszak, aztán a liberálisok, ugyanezen elv mentén. Mit mondhatnék? Mert gonoszak. Utánuk következnének a románok, meg mindenki aki nem akarja visszaadni Erdélyt. Ők is nagyon gonoszak. Aztán jöhetnek a szlovákok is, mert (ugyanolyan néhány fanatikus hülye, mint ezek a honfitársak) magyarokat vernek. Az mondjuk tényleg gonoszság. A lényeg már rég nem is a homoszexuálisokon van, mert közben átmentünk szimpla turbómagyaros trollkodásba sárdobálásba. A lényeg úgyis azon van, hogy valakit gyűlölhessünk. Lehetőleg mindenkit, aki mást gondol, mint mi. Minden szín alatt. Ennyi energiából, mint amit ezek nagyon kompetensen az utálkozásba és viszályszításba belefeccolnak, akár előre is lehetne lépni, nem csak hátra.

Na megint jól a világra ömlesztettem a véleményemet. 

**ironizálok csak, rám ne akasszátok most meg, hogy antiszemita vagyok...

Csak pár sor mára...

Ma munka után este ez a kis rózsaszín cetli várt az ajtómon, amikor hazaértem:

Volt kedvem. Zöld spárga volt rizzsel, ravazdi Zalagyöngyével, aztán vaníliafagyi ravazdi eperszörppel nyakon öntve, meg kávé. Meg vagyok elégedve. Kaja után Hendrik elment plakátot ragasztgatni (igen, jól olvassátok: plakátot ragasztani), én meg szépen hazasündörögtem a 3 méterrel odébb levő lakásba. Kint álltunk kaja előtt a teraszon, ő dohányzott, én meg közben konstatáltam, hogy végre mennyire menő helyet találtam Zsoltinak a hétvégére, tökéletesen a ház előtt állok, ott tuti nem bántják még egyszer. Ezt a placcot általában Hendrik csípi meg, mert hát aki ilyen korán hazaér, mint ő, az még válogathat a helyek között, de ma nem jött neki valahogy össze, enyém lett a helye, mert karvaly vagyok, főleg, miután bántották Zsoltit)

- Hendrik, hogyhogy ilyen messze parkolsz? 

- Hát látod, valami holland ideállt a helyemre.

- Khhhh... :)

Üzenet a vagány csávóknak, akik le bírnak rúgni egy tükröt segítség nélkül...

Ide katt!

**kösz Kriszta!

Bántották Zsoltit...

...aki régebben Roncs néven futott.

Reggel, ahogy kimásztam az utcára, hogy munkába induljak, láttam, hogy az egyik szomszéd autó bal külső visszapillantó tükre le van törve, az egész kompletten (2 darabban) az úttesten hever. Gondoltam is, hogy nesze nektek Germánok, ez a vége az úttesten parkolásnak, hogy a másik nem fér el és leviszi a tükröt. Mondjuk csodálkoztam, hogy még így sem volt elég helye annak az ökörnek, aki ilyen szinten lezúzta a tükrét, mert a szomszédspan feljárt részben a járdára is és itt így nem olyan szűk a hely. Aztán belém vágott a villám, hogy hoppá, én is ott parkolok ám, csak az út bal oldalán! Féltem. Joggal. Az én tükröm is le volt zúzva, de nem olyan brutálisan, mint a szomszédé, mert nálam "csak" a felső része volt betörve a műanyag foglalatnak és ki volt TÉPVE maga a tükör belőle. Tehát én egy foglalattal gazdagabb voltam, mint a szomszéd Gyorsan megnéztem még a parkoló autókat előttünk meg mögöttünk, mert mindannyian egy vonalban állunk, ha valaki tényleg nem fért volna el, akkor nem csak 2-nek vitte volna le a tükrét. Mindenki más autója rendben volt. A kurva anyját minden germánoknak! Ezzel valaki játszott éjjel, hogy letördeli vagy rugdossa az autók külső visszapillantóját. Úgy felhúztam magam, hogy alig vártam, hogy beérjek az irodába, ahonnan aztán azonnal felhívtam a duisburgi rendőrséget, hogy helló levandálkodták a tükrömet, meg még valaki másét is, meg akarom inni az illető vérét. Persze tenni nem lehet semmit, hacsak nincs casco biztosításom, de az nyilván nincs. Megbeszéltük a bácsival, hogy volt még egy másik járgány is, akit bántottak, leírtam neki pontosan milyen, ha esetleg jelentkezik a másik tulaj is, hogy helló tükör, akkor tudják, hogy nem vicceltem. 

Az idefelé út sem volt már egy ajándék reggel, mert pont a bal tükör az, ami hiányzik nagyon, mert így ugye nem látom előzéskor, hogy jön-e valaki, illetve hogy a holttérben van-e már autó, aki közben előz és akit a sima belső visszapillantóban nem látok, mert már félig mellettem van hátul. Mondanom sem kell talán, hogy végigfostam (és káromkodtam) a munkába vezető utat, amikor csak lehetett, maradtam a legszélső "gyíksávban", ott előztem csak, ahol nagyon kellett. Aztán a rendőrbácsi - miután elmeséltem neki, hogy kettőnk tükre van csak lezúzva, a többi nem, meg hogy a másik beteg járgány az utca túloldalán parkol - telefonon is megerősített abban, hogy ez nem véletlen volt (tehát nem arról van szó, hogy valaki nem fért el), hanem valószínűleg suhancok játszottak tükörlerugdalósat. No meg ha valaki nem fér el, akkor nem a műanyag foglalat teteje törik be, mint nálam, hanem lesodorja az egész tükröt, de legalább a sarkát / szélét és talán a tükörcserepek is megvannak utána... Nem tudok ehhez mit hozzáfűzni, igazán remek. Eszement dühös vagyok.

Felhívtam Klaust, hogy tud-e valaki ismit, akinél tudok Lantra 1.6 Kombihoz valami használt, olcsó tükröt venni, mert ezt sürgősen meg kell csináltatnom, mert félek így vezetni. Mondta, hogy menjek el azonnal Neussba a Detlefhez, Sven szerint egyszer voltam már ott (ami igaz is, oda vittem a nullkilométeres Ford KA-t, aminek nem tudtam az ablakát felhúzni menet közben), de Detlefet nem ismertem, soha nem is találkoztam még vele. Mindegy is volt, elmentem szépen hozzá. Rendes volt, megrendeltük online a tükröt, feketét talált, zöldet nem, de ez legyen a legnagyobb gondom. Maradni fog úgy feketén, mert színre lakkoztatni kb 80 euróba kerül. Így meg kompletten a bal külső visszapillantó (foglalatostól, mert akkor már nem csak üveget rendelek bele, mert ocsmányan be van törve a műanyag is és csak tetejét nem lehet rendelni, hanem az egész külső tükröt kell egyben lecserélni) szóval így kerül 30,9 euróba. Rosszabbra / többre számítottam, mert reggel persze elkezdtem bevizsgálni a neten, hogy mennyibe fog ez nekem fájni és olyanokat találtam csak, amik 60-70 eurósak, kerülgetett is rendesen az agyvérzés, szó se róla. Jó, hogy előbb Klausnak szóltam és nem mentem el szó nélkül megjavíttatni....

De ha csak egy suhancot is meglátok Zsolti körül ólálkodni... aki túl közel megy hozzá... vagy csak ránéz a visszapillantóra... vagy bármelyik részére... Hagyni fogom, hogy kitörjön belőlem a már nagyon rég óta visszatartott állat és a vérét fogom venni a mocsoknak, amiben meg fogok fürödni és levágom azt a lábát, amelyik az autóhoz legközelebb van (meg talán a közelebb eső kezét is célszerű lenne, mert nem bizonyítható egyértelműen, hogy kézzel vagy lábbal csonkította-e meg Zsoltit). Szóval nem lennék annak a germánnak a helyében, aki a napokban indokolatlanul közel megy az autóhoz úgy, hogy észre is veszem.

Kata & Kata napok

Katát csütörtökön munka után szedtem össze a duisburgi főpályaudvaron, a programunk a következőképp zajlott, napi bontásban fogok róla alább nyilatkozni:

Csütörtök este: megérkezés, örülgetés, sörözve-eszegetve semmit sem csinálás

Péntek: Köln, Düsseldorf

Szombat: Vlodrop, Amsterdam

Vasárnap: otthoni lazulgatás, előbbi 2 izmos nap kipihenése

Hétfő: Wuppertal

Hát nem mondom, odavertünk alaposan.

Péntek:

A Kata számára rögtönzött földrajz óra után mint kiderült, - most kaptuk a hírt - Köln egészen közel van Duisburghoz, megegyeztünk, hogy oda mindenképp el kell menni, mert Kölner Dom meg Kölsch. Kb 50 km az út egyébként, nem vészes. Külön jóapámnak üzenem, hogy navi nélkül találtam oda teljesen simán a dómhoz, úgyhogy ezt ki lehet pipálni, abszolváltam én is a feladatot. Felmásztunk a legtetejére. A katedrális legmagasabb tornya valamivel több, mint 157 méter magas, 533 (csiga)lépcső vezet fel. Kemény meló volt, de nagyon megérte kiköpni a tüdőnket.

Röhej, de a dómnak van saját i-Phone és Android App-je, amit ingyen le lehet tölteni az okostelefonokra és benne vannak a miserendek, nyitva tartás, idegenvezetési időpontok, sőt, még az aktuális hőmérséklet is a dómban és körülötte. Remek.

Találkoztunk Jasminnal is, neki köszönhetően jutottunk el végül az Altstadt-ba, amit aznap egyszer már majdnem megtaláltunk magunktól, de a cél előtt 100 méterrel úgy döntöttünk, hogy abban az irányban biztos nincs már semmi, menjünk inkább másfelé. Bejártuk az óvárost elég alaposan. A kisházak (igazából mind hotel) tövében ücsörögtünk a Rajna-parton kicsit a napon, megittunk egy sört és elhagytuk a terepet. A parkhausból olyan ügyesen sikerült kijönnöm, hogy a sorompó előtti automatától - amibe bele kell dugni a fizetést igazoló vonalkódos kártyát - olyan messze sikerült megállni, mint Makó Jeruzsálemtől, pedig a kijárat az autóhoz mérten elég szűk volt, ennek ellenére derékig ki kellett másznom a vezető oldali ablakon és nyújtózkodva beleszuszakolni a lyukba a vonalkódos fecnit. Remélem viszonylag kevesen látták a mutatványt és csak Kata meg Jasmin röhögtek rajtam az autóban.

A kölni program után hazarohantunk, mert estére meghívásunk volt Düsseldorfba várost nézni Hendrik és Anne társaságában, úgyhogy csak hazaestünk és zúztunk is tovább. Beültünk egy tipikus rajnai kocsmába vacsizni, ami a Füchschen (azaz kisróka) névre hallgatott, tök jó ravazdi fílingje volt a rókaembléma miatt. Saját Hofbrauerei-t is üzemeltetnek, tehát maguk csinálják a rókaemblémás sört (ami Düsseldorfban az Alt névre hallgat, olyan félbarna hangulatú, kesernyés, nagyon finom egyébként). Érdekes volt a kiszolgálás, mert a sört nem kellett külön megrendelni, hanem ahogy letelepedtünk egy asztalhoz, hoztak 4 Altbiert. Ha kifogy a söröd, a pincér azonnal teszi eléd a következőt. Ha nem kérsz, külön mondani kell, viszonylag erőszakosan, hogy NEIN. Elég germános-gajdolós volt a hely, mindenki ordított, alig hallottuk egymás szavát, a pincér körülbelül 37-szer rúgta ki alólam a széket, mert annyira tele volt a hely, hogy nem fért el a két asztal között és folyton engem attrocitált, meg mögöttem próbálta magát bepréselni az asztalok közé. Hendrik javaslatára betértünk aztán egy másik nagyon tradicionális rajnai kocsma-sörfőzőbe is (Uerige) azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az ottani Altbier-t összehasonlítsuk a Füchschen-nel. Az utóbbi sokkal keserűbb volt, de ez is nagyon finom. Este otthon folytattuk Katával a sörözést, csütörtök este ugyanis nagy előrelátással alaposan bevásároltunk búzasörből és Diebelsből. Errefelé egyébként a városoknak saját sörük van: Kölnben Kölsch-t isznak, Düsseldorfban Alt-ot, Duisburgban meg Pils-t. Természetesen jó germán szokás szerint mindegyik fújjolja a másikét, számos vicc is épül a témára, szabadon variálható végződéssel, én a duisburgi verziót mesélem el:

Beül egy kölni, egy düsseldorfi és egy duisburgi a kocsmába, hogy igyanak egy sört. A kölni rendel egy Kölsch-t. A Düsseldorfi rendel egy Alt-ot. A duisburgi rendel egy kólát.
A másik kettő csak néz hülyén: Kólát? Oszt mé'?
A duisburgi: Hát, ha ti nem sört isztok, akkor én sem...

(mu-ha-ha)

Szombat:
Beindult a zúzda. Klaustól volt már a hétvégére egy meghívásom Hollandiába kávéra, sütire, meg kiskutyanézésre, gondoltam hát, összekötjük a kellemeset a hasznossal és nem csak a föncsit látogatjuk meg, hanem akkor elmegyünk Katával a tengerhez is. Bergen op Zoom lett volna az elsődleges cél, ami egy kisváros, Vlodroptól mintegy 164 km-re. Klaus időközben kiokított, hogy pillanatanyilag ott nincs most tenger, úgyhogy menjünk inkább egy ugrással nyugatabbra Renesse városba, mert az jobb. OK. Aztán amikor Katával elindultunk, megbeszéltük, hogy szar az idő, nem biztos, hogy a tengerpartra kéne menni, menjünk inkább Amszterdamba! (Megkérdeztem közben a Googlemaps-t, és aszongya' ez Vlodroptól 188 km. Kata, nem volt tehát Amszterdam közelebb, mint Bergen op Zoom!) Eltoltuk tehát a szekeret, kicsit szorongtam, mert mivel út közben találtuk ki, hogy meggondoltam édesanyám, inkább mégis Amszterdamba megyünk, így nem volt nálunk egy rendes belvárosi cím, amit a navinak meg lehetett volna mondani, mentem csak bele a vakvilágba "majd valahogy odatalálunk" felkiáltással. Itt megint a jó édesapámhoz szólnék: betaláltam Amszterdam belvárosába navi nélkül! Igaz, hogy aztán egy lendülettel véletlenül ki is autóztam a városból, de ez a tényeken mit sem változtat! Végig autópálya, teljesen kényelmes volt. Eleinte még beszéltem Katához, aztán észrevettem, hogy be van csukva a szeme és szorgalmasan alszik. 30-40 perc szunyókálás után egyszercsak közölte velem, hogy "jaj, majdnem elbóbiskoltam!" :)
Megrohamoztuk tehát Hollandia legzöldebb legvidámabb városát. A turnét egy állati finom "wok to go"-val indítottuk, mert mindketten éhen akartunk halni. Annyira nagy volt, hogy 2 részletben tudtuk csak legyűrni.

Az autót egy parkolóházban hagytuk és nekivágtunk a sétának. Első körben sokkot kaptunk a belvárostól. Valami olyan eszement ember- és biciklitömeg volt, hogy eleinte csak sodródtunk. Az utcák nagyon szűkek, mindenki mindenkit kerülget - gyalog és biciklivel csengetve is - nekem többször eszembe jutott, hogy agyvérzésem lesz perceken belül, de szerencsére nem lett. Mentünk-mentünk-mendegéltünk. Coffeeshop coffeeshop hátán. De komolyan. Mit volt mit tenni? Drága, de NAGYON jó volt:

A városban nagyon sok a kanális, rengeteg kis híddal, egyiken jön az ember, a másikon meg megy, mi sem nagyon tartottuk számon, épp merre voltunk-merre nem, jöttünk-mentünk szabadon. Aztán teljesen felkészületlenül beleszaladtunk egy üvegkirakatba, ahol bizony egy meztelen nő árulta a testét. Aztán rájöttünk, hogy ez nem egy üzlet, nem egy kirakat, hanem egy egész utca. Sorban egymás után. Herzlich Willkommen a piroslámpás negyedben. Semmi feltűnősködés (már ha azt alapnak vesszük, hogy meztelen nők simogatják magukat a kirakatban), ugyanolyan kis boltok, mint amilyenben csokit vagy (hö-hö) sütit, vagy bármi mást tud venni az ember, csak hát itt van a bejárat mellett egy diszkrét kis piros lámpa, meg nem csokit, hanem szexet lehet venni. Így utólag az jutott eszembe, hogy (anyáknapjánlegyenvirágmindakétkezembe) megnézhettük volna legalább az árakat, most arról is tudnék tudósítani, mi mennyibe kerül. Sajna, ott helyben úgy meglepődtem, hogy ez akkor nem is jutott eszembe. A fényképen egyébként viccesen látszik, hogy a járókelők feje gyanúsan mindnek balra néz. (Amit mondjuk teljesen meg is tudok érteni)

A Coffeeshop is kőkemény hely. Persze bementünk, ilyen ziccert Amszterdamban nem lehet kihagyni. Vágni lehetett a marihuána füstöt. Valamint: a sarokban üldögélt egy jól szituált, tök átlagos, középkorú férfi a jól szituált, tök átlagos, középkorú feleségével és mind a ketten szívtak. Eszméletlen. Ez volt az első shop, ami szembe jött velünk:

Jó lett volna még a Van Gogh és/vagy Rembrandt múzeumba eljutni, de mivel csak 4 óránk volt a városban és fogalmunk sem volt, ezek merre vannak, rájuk sajnos nem jutott idő. Legközelebb aber! A város maga iiiiiszonyat drága. 4 óra parkolás 16 EUR-ba fájt. Csak összehasonlítás végett: legutóbb Münsterben 15 EUR-ért parkoltam másfél napig!!! Kölnben 1 óra 1,5 EUR-ba kerül, Düsseldorfban (ami köztudottan pofátlanul drága hely) 2,5 EUR ugyanez. Na Amszterdamban 1 óra 4 EUR volt. Boah...! (Ezek után el tudom képzelni, mennyibe kerülhet a piros lámpás házban egy óra "parkolás") :)

Este 6 körül indultunk vissza Duisburgba. Kata azt magyarázta, hogy Hollandia szebb, mint Németország és hogy ez a szakasz, ahol épp járunk, biztos azért nem annyira szép, mert közeledünk Germániához, amire én épp azt terveztem megindokolni, hogy miért nincs igaza, mivel Németország még tök messze van. Ahogy kimondtam, azonnal elmentünk a nagy kék Bundesrepublik Deutschland tábla mellett, amivel hivatalosan is visszaértünk az országba. Itt aztán elszakadt a cérna, nem tudom, hogy ennyire el voltunk csak fáradva vagy akkorra ért le a süti hivatalosan, de vinnyogva röhögtünk mind a ketten. Aztán regisztrálva lettem a szüleim által vezetett Bölcs Mondások Klubjában is, mivel sikerült azt a tudományosan is alátámasztott tényt feltárnom, mely szerint "Tágra nyitott szemmel nem lehet röhögni." Ennek azért volt nagy gyakorlati haszna, mert eljutottunk arra a röhögési szintre, amikor az embernek már folyik a könnye és csak sunyít meg hunyorog, amit a Kata viszonylag könnyen abszolvált, de nekem vezetnem kellett közben és csak annyit tudtam mondani elhaló hangon, hogy hiiiiiiiiiiii-iiiiiiiiii. Hát nem volt könnyű na. :)

Vasárnap:

Filmeztünk-ettünk-ittunk-sétáltunk az erdőben. Láttuk egy öreg bácsi fenekét. Kifolyt a szemünk. Ezen az egy programponton kívül nem volt semmi megerőltető, lazítottunk egész nap a lakásban. Végig vártam, hogy a nyulam megint benéz / huppog hozzám a kertbe, de nem jött. Galád. (Vagy az is lehet, hogy megették az ünnepek alatt!)

Hétfő:

Elmentünk a wuppertal-i állatkertbe, mert nemrég született ott egy vadiúj kis jegesmedve, akit meg akartunk nézni. Maga a Zoo nagyon szép, jól karban van tartva, sok állat van benne. Jó program volt (még úgy is, hogy közben végig esett az eső). Rengeteget fotóztam, íme néhány kép mutatóba:

 Ez nem tudom milyen állat volt (nem, nem zebra!!!), de tök jó segge van!

 Pinselohrschwein. Szerintem meg nem ecsetfüle van hanem inkább koboldfüle!

 Bocsáss meg nekem, kínai csüngőhasú malac, hogy kihasználtalak és egy banánnal galádul idecsalogattalak, amit aztán az orrod előtt megettem! PS: Nagyon ronda vagy!

Az a 3 kis barna pötty a távolban mind oroszlán!

Eldöntöttem: Zsoltinak fogom hívni a Roncsot.

Értelmetlenség

Tegnap este bevillant egy Pilinszky vers, még ma is ez zakatol a fejemben. (Nem, nem kell semerre sem értelmezni, rám, vagy "nyomorúságomra" vonatkoztatni, egyszerűen néha furcsa dolgok jutnak az eszembe, de ez meg köztudott, na.)

Szóval: 

Gótika

A csúszó-mászó, belefeledkezve

vállra omló hajadba, figyeli

romolhatatlan, veszendő tökélyed.

A senki néz.
A semmi néz.
Az ízeltlábú nézi a napot.

A tört, a gyűrt, a szaggatott

a kereket, lángolót, mozdulatlant.

Most minden egy. Együtt van. Egybeolvad.

A mindenség modellje, áll a templom.

Erről meg az jutott eszembe (hogyanyáknapjánlegyenvirágmindakétkezemben), hogy még annak idején általános iskolában részt vettem egy Pilinszky témájú rajzversenyen, amin a beadott pályamunkám a pirossal megjelölt fenti 3 sort dolgozta fel, meglehetősen nyers és csiszolatlan stílusban (milyen absztrakt gyerek voltam?!): a diófa-pác műremeken látható volt egy szarvasbogár alak, aki nézte a napot, amibe bele volt írva az idézet. (Család, meg lehet ez még valahol? Szeretném megnézni!) Úgy emlékszem szép rajz volt. Bár, így 100 év távlatából lehet, hogy már felülírta a szuperegóm az emlékeimet, mert a versenyt végül nem én nyertem meg (hanem valami kis béna gyík), arra viszont tisztán emlékszem, hogy meg voltam botránkozva rajta, hogy "csak" különdíjat kaptam rá, annyira felülmúlhatatlanul jó ötletnek tetszett a bogaras megoldás. Tök csalódott voltam.

PS: ma este jön Kata, keddig szerintem lemegyek a térképről, valószínűleg nem lesz ídőm írni.

Hódítok a benzinkúton

Egész héten fontolgatom, hogy tankolni kéne. Mire a Kata jön csütörtökön, így is úgy is tele kell rakni, mert biztos megyünk majd mindenhová. Egyébként sem szoktam megvárni, amíg kigyullad a kifogyást jelző lámpa, szeretem még előtte telerakni, mert Angsthase paragép vagyok. A szeretem szó mondjuk erős túlzás volt.

Tegnap munka közben kitaláltam, hogy meló után tankolok itt a közelben lévő Aral kútnál. Oda érve persze ledumáltam magam, hogy na majd inkább Ratingenben tankolok, a piros csillagos benzinkútnál, mert ott még sose voltam és ott mintha olcsóbb lett volna egy kicsit. Ratingenbe érve persze megint ledumáltam magam, hogy na majd Duisburgban tankolok a Shell kúton, amit mondanom sem kell, hogy odaérve kihagytam, mert az a legdrágább és különben is már majdnem otthon vagyok, majd inkább reggel. Ma reggel munkába jövet persze megint nem álltam meg a Shellnél, mondván, még mindig drága, na majd Ratingenben. Ratingenben nem álltam meg a piros csillagos kútnál, utána meg aljas módon kigyulladt a lámpa!!!!! Na ennek már fele sem tréfa - alapon nem tudtam már tovább halogatni, az ec-pec-kimehetsz a Düsseldorf szélén lévő Aral kutat dobta ki. (Vagy az lehet, hogy már Erkrath? Tudja a fene.)

Ez az a benzinkút, ahol nagyon menő vagyok. Felsorolom, mi mindent kaptam már itt ingyen:

- 2 csavart

- 1 láthatósági mellényt

- benzint

Benzint sajna még nem kaptam ingyen, bár nem lenne rossz, mert rohadtul felment az ára, ma 1.72-ért raktam tele a Roncsot, meg se mondom mennyibe került a móka, én is rosszul lettem egy pillanatra a kasszánál. Na meg a csipát még nem mostam ki a szememből rendesen, mert hajszálon múlott, hogy nem Super 95 E10-et raktam bele a Super 95 helyett (amiben ugye 10% bioethanol van!). Faszán nem mentem volna tovább egy métert sem, ha telerakom vele, mert a Roncs valószínűleg nem ennyire öko-járgány. Miután beletöltöttem a megfelelő üzemanyagot, bementem fizetni, ott persze szembe jött velem barátunk, a medvesajt a benzinkutas. Igen, akitől rend szerint az ingyen cuccokat kapom. Mosolygott, kacsintott. Hát mit mondjak? Visszamosolyogtam és reméltem, hogy nem vár meg odakint a kocsinál. Visszaültem a Roncsba, persze ő feltűnt a színen, rátámaszkodott a még nyitva lévő első ajtóra, belesett a kocsiba és mosolyogva megkérdezte, hogy "Már megint?" Há' mondom mi má' megin'? Mintha minden nap kétszer jönnék ide! Életemben most járok itt egyébként harmadszor, tankolási célból meg csak másodszor. Majd hozzátette, hogy én mindig a négyes kútnál tankolok. Wáó. És tényleg. Ezen kívül eddig egyetlen egyszer tankoltam itt, és az valóban ugyanott volt, mint ma. Sasszem! Mivel nem úgy nézett ki, mint aki ki akar szállni az ablakomból, na meg nyilvánvalóvá vált az is, hogy emlékszik rám, elcseverésztem vele, hogy hát itt dolgozom nem messze, ez az oka a nagyon sűrű "idejárásomnak" (értsd: két tankolás, 1 csavar vásárlás), na meg már az átkozott lámpa is égett, mit volt mit tenni, tankolni kellett. Megköszöntem neki a múltkori kedves segítséget, mire mit mond? Na mit? Azt, hogy "einer netten Freundin hilft man wohl immer." Na itt már nagyon röhögtem. Én vagyok a nette Freundin!!! Szép napot kívántunk egymásnak és olajra léptem. 

Még mielőtt bárki is begyanúsít, hogy már kora reggel hódítok a benzinkúton, szeretném leszögezni, hogy SEMMIT SEM CSINÁLTAM! Először csak 2 csavar kellett, pénzért, aztán mellény, szintén pénzért, csak hát ugye ha nem hagynak fizetni, mi tévő legyek? Hát nem fizetek. Most meg benzin (na az sajnos tényleg pénzért). De a napomat nagyon feldobta, még mindig vigyorgok.

...eközben Erkrathban

Én: Karin, szerinted itt a weblapon mit értenek "Jungfahrzeug" alatt?

Karin: Az olyan jármű, amiben kevés a kalória!

** Jungfahrzeug: olyan 1-2 éves használt jármű, amiben kevés a KILOMÉTER.

Eb II.

Tegnap tehát volt kutyám. Alapvetően örültem neki, bár voltak baljós jelek, no meg pontosan ismerem a dögöt, tudtam, hogy el van kapatva alaposan. El volt látva mindennel, nem panaszkodhat: itt volt a vizes tálkája, kapott vacsit, itt volt az egyik kutyakosárkája, a másik kutyakosárkája, benne a kutypárnácskával, amin alszik... Otthon (Hendriknél) ebben a felépítésben: szobapadló-->Hedrik vagy Sandra ágya-->kutyapárnácska-->kutya. Itt meg: nagy wófaszt, gondoltaja Babi néni, nekem ugyan nem jön az ágyamba az eb, abban biztos lehet! Én voltam vele aznap a tavaknál sétálni, láttam, mi mindenbe ment-hempergőzött-gázolt-dörgölőzött bele, egyértelmű volt, hogy nem játszunk ágyban alvósat. Ő legalábbis nem. Tehát kihagytunk egy réteget a felsorolásból: szobapadló-->kutyapárnácska-->eb. Ez persze nem tetszett neki. Újra és újra felpróbálkozott az ágyra de nem jött össze, mert mindannyiszor (szétrúgtam a valagát) gyengéden lesöpörtem az ágyról. Nemtetszésének nyomatékot adván olyankor búbánatosan énekelt: wráááááúúúúóóóó - mindig ugyanezt. Mintha nem lenne egy akkora böszme párna a (pics*ja) feneke alatt, mint fél Duisburg. Nem, neki az ágy kell. Hát mit mondjak? Ismétlem: wófaszt! (Bocsánat, ez ilyen káromkodós poszt lett, na) Ennek jegyében telt az éjszaka sajnos: kutya mondá nekem, hogy ágy, én mondám kutyának, hogy nein. Kutya énekel, hogy wwwwráááúúúúúóóó, én káromkodok, pisszegek. Kutya elalszik. Én elalszom. Hajnali 3-kor arra ébredek, hogy egy mancs felpróbálkozott mellém. Megint. K****a ***nyád kiáltok, kutya énekel, én szitkozódom. Kutya énekel tovább. De mé??? Eszembe jut, úristen, mi van ha most kivételesen az a baja, hogy pisilni kell én meg nem figyelek és iderondít nekem? Nehogymá! Feltápászkodás, kutya kertbe cibálása, pisilésre felszólítás, visszahurcibálás, visszafekvés, ágyba megint feljönniakarás, megint lesöprés, éneklés, káromkodás, aludni nem tudás. Így telt az éjszaka. Mit is mondhatnék? Reggel habzó szájjal zártam rá a másik lakás ajtaját, olyan álmos voltam egész nap, mint a szar. Ennyit az ebről.

Hogy fokozzam az állatkert hangulatot, még elmondom, hogy ma hazaérvén a munkából ülök a seggemen, tolom befelé a vacsit, lesek kifelé a fejemből, erre mit látok a kertben? Na mit? Elhuppog szép, nyugis tempóban az orrom előtt egy nyúl. A kertben. ISMÉTLEM, EGY NYÚL. Nem felnőtt, hanem olyan kis gyanúsan közepes méretű nyuszi. Hát mekkora jó fej mán! Kajakra ott huppogott, mint akinek semmi dolga, lesett egy kicsit ki a fejéből, aztán áttolta a szekerét a szomszéd kertjébe. Helló nyúl, nájsz tu mít jú. Gyere máskor is.

Eb.

Mára vendégem van, reggelig marad:

Rettegek, hogy éjjel valamit szétrág a lakásban.