Ma nem lesz nagy beszámoló, de...

...hogy szó ne érje a ház elejét, itt egy hétvégi kép. (Babi, először a közös pénisztortásat akartam feltenni, de nem voltam benne biztos, hogy hozzájárulsz, úgyhogy megkíméltelek a nyilvánosságtól) :)


Wo bist du?

Ma délután 16:28-kor csörgött EM - még javában valami megrendelésen dolgoztam - majd amikor felvettem, a következő zseniális kérdéssel indított, ami majdnem olyan jó volt, mint O. teljesen komoly érdeklődése, hogy a húsvét idén milyen napokra esik. Naszóval:
- Hol vagy?
- Hát hol lennék??? Timbuktuban, mint minden nap 16:28-kor. (Erre van egy remek német beszélt nyelvi fordulat, amivel a hasonló kaliberű értelmiségi kérdésekre visszakérdeznek: scheißt der Bär in den Wald?, azaz a medve az erdőbe sz@rik? (Hova máshova?))

Pontosan tudja, hogy fél5-ig dolgozom, nem is értem a kérdést. Azt akarta megtudni, hogy munka után odakanyarok-e hozzá az új szerződésemért, mert ma nem tud átjönni. Hopp, erről még nem is meséltem nektek. Tegnap beszélgettünk az itteni áramszolgáltatókról - tudom, beteg téma, ez a romantika sváb módra, gyengédségi level 999, de hát evvan, ha az ember olyannal kezd, aki túlságosan képben van az energiamenedzsmentben - és EM kérdezte, hogy megoldódott-e már a számlagondom. (Tudom-tudom, erről sem meséltem. Röviden-tömören: az első 8 hónapban nem kaptam áram számlát, ami egy félreértés miatt nem is hiányzott, majd kb. 2 hónappal ezelőtt megkaptam a hírt, hogy egyben fognak utólag kiszámlázni 8 havi elektromos áram díjat. Igen, agyvérzést kaptam. Aztán amikor EM-mel megismerkedtem és kiderült, hogy a helyi áramszolgáltató leányvállalatánál gyakornok, elmeséltem neki a 8 havi árammókámat, ezt akarta tegnap megtudakolni, hogy mik a hírek támadnak az írek?). Mondtam neki, hogy a számlagondom ugyan közben rendeződött, viszont a jelenlegi szolgáltatóval nem igazán vagyok megelégedve, mert kicsit sokra saccolom, amit havonta fizetek ahhoz képest, hogy alig vagyok itthon. Ő persze mindjárt rámozdult a témára, hogy keressek elő egy számlát, adjam meg neki az ügyfélszámomat, számoljunk online másik tarifát, mert tuti, hogy az alapdíjat fizetem, ami a legdrágább és különben is akkor váltok áramszolgáltatót, amikor akarok. Utána néztünk, tényleg azt fizetem, úgy hívják, hogy Grundversorgungstarif és akkor esik bele az ember ebbe a remek díjszabásba, ha elég hülye hozzá, hogy ne saját maga válasszon áramszolgáltatót, hanem megvárja, amíg automatikusan besorolják a helyihez. Mentségemre szóljon, hogy fogalmam sem volt róla, hogy itt több, mint 1100 áramszolgáltató van, akik közül én választom ki a nekem legjobban tetszőset. Hát HONNAN tudtam volna???-kérdezteja Babi néni és joggal. Otthon van az E-on és az MVM, oszt csók, nem ennyire bonyolult a helyzet, mint itt. Lényeg a lényeg, EM tegnap alaposan elmagyarázta a dolgot, brutális továbbképzést kaptam energiaügyileg, összehasonlítottuk a neten az áramszolgáltatók tarifáit és felajánlotta, hogy ha akarom, intéz nekem szerződést ott, ahol dolgozik, (vagy bárhol máshol, mert ő kiismeri magát a témában) mert ott havi 7 EUR-val kevesebbért úsznám meg a történetet. Elküldtem neki a beszkennelt összesített számlámat a 8 hónapról, mérőóraállással meg minden anyámkínjával együtt, az alapján ma megíratta az új szerződésemet, holnap együtt átfutjuk, mielőtt aláírom, ők felmondják helyettem a jelenlegit és a főnöke megszavazott nekem 25 EUR kezdő bónuszt is, amit csak azok az új ügyfelek kapnak, akik vagy Volksbank vagy Raiffeisenbank ügyfelek vagy ottani dolgozók és van valami arany-kreditkártyájuk (mert a cégnek szerződése van ezekkel a bankokkal, ezért jár a kedvezmény a banki alkalmazottaknak is. Én ezekből a kritériumokból mondanom sem kell, hogy egynek sem felelek meg). 

Szumma szummárum: valahogy mégis intézett nekem huszonöt euró kezdőbónuszt és új, olcsóbb áramszerződést, amit ma, miután hazaértem Timbuktuból, át is vehettem tőle. Németes precízióval ki van töltve a nevemre, már csak alá kell írnom. Beszarás.

Annyit jegyzett csak meg, amikor széles mosollyal átadta a borítékot, hogy feltétlenül egyeztetnünk kell a következő vacsoráról, amit én főzök. :)

Madártalanítás

Tegnap az ebédszünetben elpanaszkodtam EM-nek egy gyors chatelés keretei között, hogy odahalt egy madár a teraszomra és a kiteregetett ruháimat éjszaka lefújta a szél és hajszálon múlott csak, hogy semmi nem esett a hullára, amire a következő rendkívül gonosz megjegyzést tette: lehet, hogy vannak közte olyanok, amiket a szél először a madárra fújt és csak később kerültek le róla. Remek, köszönöm szépen, pontosan az ilyen hozzáállásra van szükségem a pánikhangulat elkerüléséhez. Meglepő módon simán belement, hogy munkából hazafelé érte megyek és elintézheti nálam a tetemtelenítést, megnyerte a dicső feladatot, a bónusz pedig, hogy ezzel a lendülettel akkor már a lepréselt bogarat is eltakaríthatja. Gond nélkül belefogta a madarat egy darab újságba, majd behozta a konyhába, mert szerinte a döglött madár a bio-szemetesbe tartozik. Elment az eszed???- montaja a Babi néni. Itt nem az a kérdés, hogy a tetem melyik szemetesbe kerül (mert egyértelmű, hogy se nem papír, se nem műanyag vagy fémhulladék), hanem az, hogy egyáltalán MÉ HOZOD BE??? Arra gondoltam, hogy egyszerűen át lehetne helyezni a terasznak a távoli, füves részére, ahol se nem botlom bele, se nem látom, vagy tényleg elásni, de egyik ötlet sem tetszett neki, ragaszkodott hozzá, hogy a dög a bio-szemetesbe kerüljön, amivel persze megnyerte a szemétlevivés dicső feladatát is, mert én még a zacskót sem voltam hajlandó megfogni. 

A madaras móka után elballagtunk hozzá, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy szórakozunk: tegnap ünnepelte az itteni főiskola a 25 éves fennállását, aminek keretében utcabált rendeztek: a szokásos sörpados, zenés, evős-ivós történet, tűzijátékkal és bulival összekötve. EM egyik barátjával, S-sel hármasban álltunk neki aktívan részt venni a rendezvényen, ami nekem hajnali 1 körül ért véget, amikor is rájöttem, hogy - most kaptuk a hírt - 26 éve nem szeretem a diszkót és minden előzmény nélkül otthagytam a két urat a tánctéren. Szegény EM jó darabig keresett, mert sikerült valami gyorskajás kocsi és az utánfutója közötti vasrúdra pihenési céllal rátelepednem, ahol persze senki nem látott (ez ott-akkor mélyen logikus döntésnek tűnt, hogy pontosan az a nekem való hely, ahol kicsit nyugton lehetek), így beletelt egy kis időbe, mire megtalált. Rendes volt, mert regisztrálta, hogy a diszkót illetően végleg elgurult a tolerancia tablettám és szépen haza kísért, aztán visszament S-hez bulizni.

Megtudtam továbbá, hogy itt statáriális kivégzés jár a majonézes krumplisalátáért. Pfff... Ez kérem szépen hülyeség. EM kajakra le volt sokkolva, amikor meglátta, hogy egy dobozka majonézes krumplisaláta van a hűtőmben és később, amikor kikértem S. véleményét is a témában, mindketten azon a véleményen voltak, hogy a krumplisalátát csakis egyféle módon szabad elkészíteni, mégpedig a sváb verzió szerint: (ami szerintem nem annyira finom, de ezt mindezek után nem merem neki elmondani) ecettel, olajjal, húsleves alaplével és esetleg egy kis mustárral, a majonézért pedig büntetés kellene, hogy járjon, de minimum be kellene tiltani.
Hát noooormális???

Horror

Hazaérve a munkából leszaladtam mosni és felhoztam a szárítót a teraszra, mert most, hogy végre meleg van, jobban száradnak a ruhák a levegőn, mint lent a mosókonyhában, úgyhogy felállítottam szépen a teregetőt odakint... amikor is szembesültem a szörnyűséggel: EGY HALOTT MADÁR FEKSZIK A TERASZON. Nyitott szájjal. A kinézetéből ítélve már jó pár napja. Hogy mit csináltam? Eldobtam mindent, ami a kezemben volt és egy hatalmas ordítással berohantam a lakásba. Mi lesz most??? - gondoltaja Babi néni. Én ehhez a tetemhez hozzá nem nyúlok, az egyszer biztos, a madárnak pedig 20 perce van, hogy lebomoljon, mert akkor végez a mosógép és ki kell teregetnem - mert a szárító meg már persze kint volt a teraszon. Rettenetes. Elköltözöm. Nincs itt senki, aki segíthetne nyááááhúúúúú mmmááááúúúúú...!!!!!!

Eltelt egy fél óra, a konyhában tevékenykedek, próbálok nem a teraszon fekvő hullára gondolni, közben kirakodtam a csöpögetőből, megöntöztem a tegnap (EM-től virág gyanánt) kapott bazsalikomot, amikor jött a következő sokk: a konyhapultról egy bogár nézett vissza rám. Hogy mit csináltam? Ordítva kirohantam a konyhából, aztán vissza, rádobtam egy újságot, arra a vágó deszkát, arra pedig egy nehéz fazekat, amit most nem merek leemelni róla, majd elszaladtam.

Majd csörgött a telefon, O. hívott. Ennek kifejezetten örültem, mert végre volt valaki, akinek elsírhattam, hogy madártetem van a teraszomon és bogár a konyhámban és nyáááááhúúúúú és nyíííííííííííííííííúúúúúú és nem mereeeeeek hozzájuk nyúlni. O. iszonyat jó fej volt, mint mindig, egészen addig, amíg gonoszul el nem kezdett bennem szánalmat kelteni a madár iránt a következő szöveggel:
- Khátááá, most szépen összeszeded magad, kimész, ásol szépen egy lyukat a teraszon és eltemeted a madarat.
- dehogy temetem, meg vagy te huzatva, ha ránézek, rámjön a menekülhetnék, nem képzeled, hogy meg merem fogni! Még elmenni se merek mellette!!!
- khhh... (itt kicsit kiröhögött, azt hiszem)... de gondolj bele, szegény madár meg kell, hogy kapja a végtisztességet.
- neeecsináldeztveleeem...
- mert a Jóisten is biztos nagyon örülne, ha a madarat eltemetnéd. Ha akarsz, csinálhatsz neki kis fejfát is, névtáblával. 
- Nyasgem.

És persze addig csinálta a cirkuszt, meg a telefonos bűntudatkeltést, meg a madársajnáltatást, amíg rá nem beszélt, hogy tényleg eltemessem a hullát. Befejeztük a telefonálást, egy fél órát még jajveszékeltem, aztán kerestem egy félig tönkrement kanalat (mert mi mással kezdjek el madársírt ásni??) és kimentem a teraszra. Sajna a szomszéd is kint bagózott, észre is vett. Hát mit mondjak? Nem kezdhettem el egy kanállal lyukat ásni, mert kihívja rám a mentőket... így aztán a madár nem lett (még) eltemetve, majd holnap meglátom, mit tehetek az ügy érdekében. Vagy éjszaka felkelek és a sötétben, amikor senki nem lát, eltemetem. :)

Bréking nyúz

Két rendkívüli jelentőséggel bíró dolgot tudtam ma meg:


1. Szabályozva van, hogy mikor nyírhat az ember füvet. (Lehet, hogy otthon is van ilyen, bár meglepne.) Alapvetően hétfőtől szombatig reggel 9:00-tól 13:00-ig és 15:00-tól 17:00-ig lehet lakott területen füvet nyírni, kivéve, akinek EU-környezetvédelmi jelzéses gépe van, mert azzal 7:00-től 20:00-ig. Vasárnap és ünnepnapokon nem szabad füvet nyírni, aki szabályt sért, 50. 000 EUR- ig terjedő pénzbírsággal sújtható. (Mondjuk nem hiszem, hogy az alapbírság pár száz eurón túlmutat, de ha átszámolom, egy fűnyírásért azért az is eltúlzottan sok, nemhogy az ötvenezer.) Annak idején Duisburgban ezt még nem tudtam, úgyhogy most utólag meg is ijedtem kicsit, mert tuti, hogy szegtem szabályt a fűnyíróval. A mostani lakásnál ez nem téma, mert a lakás mellékköltségeibe automatikusan bele van számolva a minden lakó által együtt fizetett évi nem tudom hányszori kertészmunka is, mivel viszonylag sok zöld van a lakások körül/mellett/között és amit nagyon untipikus módon idén még egyszer sem rendeztek el: lassan úgy néz ki a házak közötti terület, mint a dzsungel. (Mert nincs ma este jobb dolgom, munka után a kanapén ülve azon háborgok, hogy hetek óta gazos az udvar)

2. Ma Kölnnek és néhány környező városnak annyira leves szaga volt, hogy a rendőrség és a tűzoltóság több, mint 100 lakossági riasztást kapott. Egyértelmű. Amikor kajaszag terjeng a levegőben, én is azonnal a tűzoltókat szoktam hívni. Há de nem? Há de. A tűzoltók - rendkívül németes módon - azonnal elkezdték vizsgáltatni a levegőt, mindenféle mintákat mindenféle laborokba küldtek, még valami helikopter is körözött a város felett, amivel próbálták beazonosítani az eredetét, végül nagy nehezen kiderült, mi okozza a leves szagot: Neuss-ban éjszaka kigyulladt egy vegyi anyag gyár, amiben valami olyan anyag is égett (a cikkben benne van a neve, én már elfelejtettem sajti), amit a levesfűszer előállításakor is adalékolnak a cucchoz, annak volt ilyen szaga, amit a szél éjszaka jól szétvitt a környékbeli városokba. Hát mit mondjak? Rég röhögtem ekkorát.

Szóljál, ha megindul a szülés...

Ma reggel a következő remekbe szabott üzenetet kaptam a Babi nénitől:

"Babi, olyan álmom volt veled... épp szülés előtt álltál óriási hassal, nemtom, h. kint vagy itthon, csak azt, h. mondtam, h. szóljál, ha megindul a szülés, mert akkor megyek, mert én otthon voltam..."

Ragyogó. Újra figyelmeztetlek Babi, ha - minden elővigyázatosságom ellenére - beálmodsz nekem egy gyereket, a szülés után megkapod, mert a pillanatnyi gyerekigényem pontosan 0,0. (Még akkor is, ha ide költözöl és eltarthatlak és megóvod őt a berepülő kőszáli sasoktól, akik lángra kapnak az égve hagyott tűzhelytől és akiket utána elnyel a lakásban nyitva felejtett csap miatt keletkezett hatalmas örvény...) Na ezt ha elmesélem EM-nek, lehet inkább tovább színleli az - amúgyis csak képzelt - betegségét és elkövet mindent, nehogy véletlenül ide kelljen jönnie az oroszlán barlangjába. Egyébként ma végre elment orvoshoz (az úri közönség tapsol), aminek az eredményét még ugyan nem tudom, de közben sms-eztünk (illetve panaszkodott egy sort) és mondott valami olyan szintű cukiságot, hogy jóvá írta vele az egy hete tartó hisztijei miatt eddig sajnálatos módon összegyűjtött morc-zsört egységeit. (Igen, nálam van ilyen. Egy kis noteszben vezetem és ha összegyűlik 10 morc-zsört egység, akkor a delikvens kap egy nyüfi-strigulát, ha pedig a nyüfi-strigulából is összegyűlik tíz darab, statáriálisan kivégzem, de minimum számolhat a legrosszabbal. Sokkal egyszerűbb, mint egyszerűen megsértődni minden hülyeségen. Há nem? Há de!) Ezúttal szerencséje volt, mert öreganyjának szólított.

A nap másik jó híre (mi is volt az első?), hogy kádvás T. és a Babi néni közbenjárásának köszönhetően valószínűleg megtaláltam Kálci méltó utódját: Őt, Az Új Laptopot. Újeee. (Az úri közönség táncol.)

Garrison bácsi, maga okos bácsi!

Leírhatatlan érzés, amikor a kontakt bácsit Herr Siwulának hívják és a többiek nem értik, miért szakítom meg háromszor egymás után a tárcsázást, mert minden próbálkozásnál beleröhögök a headset-be. Folyton az jutott eszembe, hogy "hámhúsz, dehiszen ez egy nagy büdös szivola!!!" (Aki nem érti, nézzen több south parkot!)

Bréking nyúz: EM szombat óta beteg. Halálos megfázása van, amiben annyira szenved, hogy több napnyi betegség után - valami csoda folytán - még mindig életben van. Fáj a torka. Szombat óta színét sem láttam, de az orvoshoz nem megy el, mert "annyira még nem rossz." Pfff. Gratulálok az értelmiségi hozzáálláshoz. Annyira azért rossz, hogy napokig ne keljen fel és sajnáltassa magát, de az orvoshoz menéshez még túl korai. Felfedezni vélek ebben némi ellentmondást, ami a látványos szenvedésének a jogalapját kérdőjelezi meg, de ezt nem mertem neki mondani, nehogy azt higgye, nem sajnálom eléggé.

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...