Eseménydús hétvégét zártam...

A Babi néninek üzenem, hogy megvolt a 4, feloldozhat a Nagy Szent Eskü alól. :)

A tegnapi program elég viccesre sikerült, már az elején belecsaptam a lecsóba, mivel beleszaladtam 50 helyett 60-nal az ulmi IKEA-nál lévő több sávos körforgalomban egy traffipaxba, úgy, hogy EM előtte megpróbált (sajnos túl szerényen) figyelmeztetni. Kijelentette, hogy: Blizter. Mit csináltam erre? Semmit, mert félreértettem és azt hittem, épp belepofázott a vezetésbe és azt mondta, blinken, amin még fel is háborodtam magamban, hogy milyen kis pofátlan, azt se tudja, melyik kijáratot fogom választani a körforgalomból, mert nem ismeri ki magát Ulmban, de már rinyál, hogy indexeljek. Mire ezt végiggondoltam, már jött is a traffipaxos narancssárga atomvillanás, akkor esett le a tantusz, hogy hoppá, nem is azt mondta, hogy blinken, hanem hogy Blitzer. Persze azonnal elindult a lavina, hogy nem figyelek oda, mit mond, meg hogy ignorálom és blablabla. Facit: megállapítottuk, hogy az egyezményes titkos szó ezentúl a Panzer lesz, azt hátha jobban regisztrálom.

Közben megkaptuk a hírt: a nőies külsőm ellenére gyanúsan férfias tulajdonságaim vannak. Pfff... Erre a coming out-ra őszintén szólva nem voltam felkészülve. Az okok: folyton azon vitatkozunk, hogy ki fizet, férfiasan vezetek (???), türelmetlen vagyok, szeretem a sört (ráadásul a búza sört is, ami még jobban gyanúba hoz, mint a sima), és irreálisan nagy az autóm, amivel ráadásul tudok rendesen parkolni is. Erre nem nagyon tudtam mit mondani, EM-nek egy picike citromsárga (!) járgánya van, feleannyi lóerővel és Ulm felé egész úton azon hüledezett, hogy Zsolti olyan hosszú, mint egy kamion és ha a felét lefűrészelnénk, még mindig maradna egy rendes autónyi hely elöl. Közöltem hát vele - mivel nem hagyott más választást - hogy íme hát, megfejtette szörnyű titkomat, én nem mindig voltam Kata, születési nevem Karl és nemrég az utolsó operációkat is sikeresen végrehajtották rajtam, semmit nem fog észre venni, herzlichen Glückwunsch, tádáááám!

Este 6 körül értünk vissza Geislingenbe, úgy volt megbeszélve, hogy mivel Zsoltival mentünk Ulmba, így ő állja utána az itthoni sörözést, mert közben az "Ismerjük meg a geislingeni kocsmákat"-programot futtatjuk, a vasárnapi Spitze söröző után a tegnapi állomás a Le Clochard punk-rock-kocsma volt. A hangulat, a zene és a publikum is nagyon hasonló, mint Győrben a Torock volt 8-10 évvel ezelőtt, egész este die toten Hosen, Black Sabbath, Metallica és hasonló zenék szóltak. Letelepedtünk egy asztalhoz, majd EM 2 sörrel és 2 röviddel tért vissza, amit elmondása alapján azért kellett kipróbálnom, mert aki először jár itt, annak ez kötelező, vele is végigcsináltatták anno. A szaga a Hubertuséhoz hasonló, az íze pedig pont olyan ótvar, mint azé a rettenetes paprika pálinkáé, amit 4-5 éve Viktorral ittunk a kiskunhalasi Veterán Motoros Találkozón. Brutálisan szar, nagyon erős és csíp. Feltételezhetően kiríttunk a helyi publikumból, mivel a raszta hajú csapos csávó, amikor EM közölte vele a rendelést, ezt válaszolta: "Ezt nem gondolod komolyan.

Nehéz este volt, na...

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...