Bumbi bácsi és a produkcióesztétikai materializmus

Ezt a posztot Szabolcsnak ajánlom.

"Nincs kellemesebb dolog a produkcióesztétikai materializmusnál." Ezzel a mondattal kezdtem a mai napi weboldal-fordító munkát. A következő gondolatok futottak át az agyamon, mielőtt nekiálltam a tényleges dolgozásnak:

- inkább visszafekszem aludni
- kardomba dőlök
- enni kéne valamit (ami egyébként kísértetiesen hasonlít a régebben vizsgaidőszakban művelt tanuláson kívüli bármit csináláshoz)
- mi az a produkcióesztétika?
- apámnak az egész weboldal fordítást nem, de a szóban forgó 5 sort biztosan ki fogom számlázni, de legalábbis lefordíttatom vele, hogy érezze a törődést és lássa, mekkora krisztusi kegy részese lehettem ezzel. Az Isten fizesse meg neki.

Miután tehát lebeszéltem magam az első két pontról és se nem feküdtem vissza aludni, se nem dőltem kardomba, (még csak enni sem kezdtem el helyette!!!) a hülye bölcsész-hozzáállásomnak köszönhetően mielőtt lefordítottam - mert az egyébként önmagában nem nagy kunszt - előbb kényszeresen utána kellett járnom, mi az a produkcióesztétika. Most kaptuk a hírt, ezt itt ki is fogom fejteni, úgyhogy sajnálatomat kell kifejeznem mindenkinek, akit ez nem érdekel, mert most meg fogja tudni: a produkcióesztétika az irodalom- és művészetelmélet egyik ága, amely különös hangsúlyt fektet a művészeten belül magára az előállítási folyamatra (legyen az irodalom, képzőművészet vagy zene), ennek az ok-okozati összefüggéseire, szabályaira, funkcióira. Na, ez nem is olyan bonyolult. Most, hogy magyarról magyarra fordítottam az első mondatot, elkezdődhet a tényleges munka. Közben persze csevegtem a Babi nénivel google talkon, mivel ő még nem tudta a nagy hírt, hogy nincs kellemesebb dolog a produkcióesztétikai materializmusnál. Hát mit mondjak? Tudtam, hogy rá lehet számítani, azonnal kellően átérezte a felfedezés átütő erejét és fontosságát, emberi mivoltunkra gyakorolt formáló hatását.

Volt szerencsém jelen lenni az ominózus kiállításmegnyitón, ahol a produkcióesztétikai materializmus, mint olyan, részletes kifejtésre került és ahol a családban azóta szállóigévé vált "angyalok verbális narrációja" szókapcsolat is elhangzott. Anyuval és XY-nal (nehogy sérüljenek a személyiségi jogaid, nem fedem fel kilétedet) egymás mellett álltuk végig a megnyitóbeszédet, aminek körülbelül a harmadik percében XY odahajolt hozzám és halkan a fülembe súgta: "Te érted, amit mond?" Hát, ilyen ez kérem szépen, az angyalok verbális narrációja nem volt eléggé produkcióesztétikusan materialista, fenn is akadtunk a megnyitóbeszéd retorikai (vagy inkább kognitív?) hálóján emiatt jó páran.

Volt egy másik esztétától származó másik szövegrész is, amit ma fordítottam és ahol röviden, de annál vidámabban emlékeztem meg a szerzőről, Bumbi bácsiról és aminek az okát nem fogom nektek elmesélni, mert romba dönteném vele valaki karrierjét, így aztán a krisztusi megvilágosodástól kísérve magamban röhögök csak tovább.

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...