Büdös, zavarodott és félmeztelen emberek, avagy üdv a nagyvárosban

Voltam ma M-mel (azzal az M-mel, akinek az autóját kicsit megnyomorítottam) vért adni. Az út a véradó központig nem volt teljesen akadálymentes, mivel először elbeszélgettük a metróban az időt és elfelejtettünk a megfelelő megállónál leszállni, majd beszállt a kocsiba egy nő, aki valami olyan leírhatatlanul büdös volt, hogy nem tudtunk hova menekülni, mert az egész metrókocsit elárasztotta a szaga, aztán nagy nehezen elértük a célállomást, felfújt arccal, visszatartott levegővel kepesztettünk ki a szerelvényből, amikor is jött a legrosszabb: egy körülbelül 70 éves bácsi baktatott előttünk, akinek valamilyen megfontolásból le volt félig húzva a nadrágja (és természetesen nem viselt alsónadrágot, mert minek is az), amiből egyenesen az következett, hogy sajnálatos módon láttuk a fenekét. Hát mit mondjak? Nem kellett volna, kifolyt a szemünk, ezt a látványt épelméjű ember nem kívánja magának (nem mintha bajom lenne az idősebb korosztállyal, de ha én nem teszem közszemlére a meztelen fenekemet, akkor légyszi az idősek se tegyék!). Továbbá: a véradó központban a szokásos kérdőív kitöltése után az orvosi vizsgálatra várva röhögőgörcsöt kaptam. Az orvosok a véradókat ugyanis nevükön szólítják be a terembe, ahol leveszik a vért, addig kint az előtérben kell várakozni, ahogy mi is tettük, amikor is a következő pácienst szólították:
- Frau Einhorn! (Einhorn = egyszarvú)
Nálam itt elszakadt a cérna, elkezdtem izomból röhögni, ami lavinaszerűen egyre súlyosabb lett, a végén már M. kérdő tekintete ellenére sem tudtam egy értelmes szót se kipréselni magamból, mert ő nem hallotta, hogy hívták a nénit, belőlem már csak sípoló hangok jöttek ki és csak annyi sikerült, hogy nyíííííííííííhhhíííííííííííííííííí, miközben folyt a könnyem, mint a záporeső. 

(Az is lehet egyébként (és be kell látnom, ennek van több esélye), hogy Eichhornnak hívták a nénit.)

Továbbá: végre sikerült megvennem EM születésnapi és karácsonyi ajándékait is. Mivel december 30-án jön és egy hetet marad, azaz ugyanazon a napon érkezik, amikor én is visszarepülök Budapestről Hamburgba, így nem lesz időm az érkezése előtt további bevásárló köröket tenni. Nagy fejtörést okozott, hogy mi(ke)t ajándékozzak neki, mivel nem tudtam, ő mekkora költségvetéssel számol és nem akartam megint alul maradni. Szerencsére nekem volt hamarabb születésnapom, pontosan 3 nappal ezelőtt (azaz 4 héttel vagyok nála idősebb), kaptam is tőle postán egy szuper cuki ajándékot (és itt meg kell említenem a családomat és a Babi nénit, mert ők is küldtek nekem csomit, benne tök jó dolgokkal, amit nem bonthattam fel idő előtt, bele is őrültem kicsit). Ennek hála, megtudtam, hogy EM körülbelül mennyivel számolt, ami nagyban megkönnyítette az ajándékvásárlásomat: küldött nekem egy home-sörfőzőszettet, ami egyben magyarázat a csatos üvegekre is, amiket gyűjtenem kell. Hogy ez mit jelent? Azt, hogy január első hetében barna sört fogunk gyártani nálam a lakásban! 

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...