...amennyiben megtaláltad a blogot a segítségem nélkül, gratulálok, dárling!

Furcsa érzés, hogy valaki képes a blogomat google fordítóval olvasni, egyben arra kényszerítve vele, hogy átgondoljam, amit leírok - nem mintha eddig túl sok szalonképtelen történetet sorakoztattam volna fel, mégis teljesen transzparenssé teszi a fejemben cikázó és itt - a fél világ előtt, nyilvánosan - manifesztált gondolataimat. Kicsit még talán örülök is neki, mert ez által is szokom ezt a számomra merőben új helyzetet: azt, hogy valakinek szabad bejárása van a már rég óta zárt rendszerként működő kis privát szférámba, amiről az eddigi (germán) kispajtások mind visszapattantak. Légy szíves, szelídíts meg! - mondtaja Babi néni mondta a róka. (És első lépésként megmutatta a kis hercegnek a blogját.)

Továbbá: őzhús rulez kedveskéim, őzhús rulez! Ma autóelhozás közben egy ismerős Mercedes márkakereskedőnél az egyik szerelő a szervizből - aki hobbi szinten vadászik - "megdobott" bennünket hétfőn lőtt őzcombhússal. Remélem (**kacsint-kacsint) a séfbácsi átvállalja az elkészítését, mert én még abban sem vagyok teljesen biztos, hogy szeretnék belőle enni, mindenesetre amikor a vásárlási lehetőség szembejött, egy pillanatra elvakított az afelett érzett vad öröm, hogy majd P. mennyire fog örülni, ha egy emberes porció friss őzhússal állítok haza és csak miután megvettem, jöttem rá, hogy én nem is biztos, hogy szeretem. Blöeh. Különben meg ha az ördöghal arcát megettem, ez tuti nem fog rajtam ki.


- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...