blabla

Szervusztok kis kedveskéim, most jól rátok ömlesztem, ami péntek óta összegyülemlett:

2013. péntek 13-án hivatalosan is bejelentettem magam a városba, ami által hamburgerré váltam.

Az eddigi első benyomások nagyon jók, a hamburgiak ugyan eléggé maguknak való kis népség (ezt mondjuk eddig is tudtam), zárkózottabbak, mint a déliek, viszont van valami leírhatatlan a viselkedésükben, amit nagyon szeretek. Valami higgadt korrektség, nyugalom, biztonság. Tök jó.

Nagyon előreszaladtam: csütörtök délután átadtam tehát a geislingeni lakást a tulajdonosnak, lepapíroztunk mindent, leadtam a kulcsaimat, majd átvágtattam a csutkóra telepakolt Zsolti-járművel EM-hez, akivel elmentünk utoljára a Pammukkale-ba pizzáért. Szakadt az eső, hideg volt. A hangulat sem nagyon járt csúcsra, kicsit ilyen mit-is-mondhatnék? – arca/érzése volt mindkettőnknek. Evés után kikísért egészen az autóig és kaptam tőle egy (cica)szeretetcsomagot, amit nem bontottam azonnal ki, csak miután eltűnt a kanyarban. 3 könyv volt benne, mindhárom saját, külön kis jelentéssel, amit csak én tudok dekódolni az elmúlt fél év ismerete alapján. Mindegyik könyv elejébe bele volt írva valami kedves, búcsúzós blabla  - itt meg kell jegyezzem, hogy egyáltalán ki nem állhatom, ha beleírnak a könyvekbe, de ebben az esetben még a fejcsóválástól is eltekintettem, annyira cuki volt. Hát mit mondjak? Nagyon meghatódtam, körülbelül Würzburgig nem is nagyon láttam ki a fátyol mögül, ami a szememre borult (és amit nem csak a könyvek okoztak). Megkaptam az infót: nehéz úgy vezetni, ha az ember közben az egereket itatja. Mire Hamburgba értem éjjel fél12 felé, felszáradtak a könnyek, a tonhalas pizzám megmaradt másik felét is legyűrtem út közben, becuccoltam az új vackomba Barmbek városrészben és elnyomott az álom.
Pénteken a városba való hivatalos bejelentkezés után délre beszéltem meg O.-val, hogy eltolom hozzájuk a szekeret Rellingenbe, hogy a bagázs másik 3 tagját is megismerjem, akikkel együtt fogok a következő 1-2 átmeneti hónapban dolgozni: 4 pasi. Azért ez kihívás a javából, kérem szépen, egyetlen nőként érvényesülni közöttük… Elmentünk ebédelni egy helyi étterembe, ahol a pincér a „sooo die Dame, willkommen in Hamburg” – szöveg kíséretében hozta ki az ebédemet. (HONNAN tudta? Rá van írva a homlokomra, hogy messziről szalasztottak?) A Waldenbuchból magammal hozott Ritter Sport csokitoronnyal osztatlan sikert arattam, teljesen transzba estek tőle.

Amikor haza akartam indulni Rellingenből, leszólított egy pali az utca túloldaláról, hogy lapos a bal első kerekem, ő inkább nem menne így fel az autópályára. Kiszálltam, megnéztem, pffff, tényleg lapos volt, nem is kicsit. Ez pont hiányzott. Visszakullogtam hát a négy urakhoz, egyikük nyomott egy kis levegőt a gumiba, hogy a következő Total benzinkútig el tudjak gurulni, ahol rendkívüli hozzáértésről téve tanúbizonyságot, előadtam a hattyú halálát, hogy nem tudom, hogy kell a guminyomást ellenőrizni és légyszi segítsééég. (Tényleg soha nem csináltam még ilyet, mert Andi tesói által túl jól el voltam látva Zsoltit illetően.) A pult mögött álló, nálam kb 7-8 évvel fiatalabb, széjjel dizájnolt és szolizott – egyébként nagyon kedves – csávónak fogalma sem volt róla (sőt, megkockáztatom, hogy kettőnk közül nekem sikerült volna hamarabb guminyomást mérni, ha nagyon kell), de abszolút segítőkészen felhívta a főnököt, aki egy afrikai fazon volt, kötött sapkában. Sztereotíp módon azonnal felcsendült a fülemben, hogy no woman no cry… Halál jó fej volt a fazon, 2 percen belül ott termett, megvizsgálta mind a négy kerekemet, felpumpálta, amelyiket fel kellett, majd amikor kérdeztem, hogy mivel tartozom, közölte, hogy semmivel, legközelebb jöjjek ide tankolni. Egyértelmű, nem téma.

A parkolással viszont gondjaim vannak, voltak és lesznek is, mivel úgy kell parkolóhelyet vadászni magamnak, mert minden tele van a városban. Borzasztó, erre még majd megoldást kell találni, mert beleőszülök. Nem is igazán az a baj, hogy Zsolti nagy és hosszú, hanem az, hogy 0 darab parkolóhely van, ami van, azon meg a bennszülöttek parkolnak. Lassan majd erre is biztos lesz megoldás, egyelőre nem elsődleges prioritású elintéznivaló, van helyette ezer más fontosabb.

EM nagyon cuki, beszéltünk vagy háromnegyed órát telefonon, fura volt. Nyilván, mivel az utóbbi hónapokban nonstop együtt lógtunk éjjel-nappal, ekkora változás azért hagy űrt az emberben rendesen és mivel a „Hol vagy? 10 perc múlva ott vagyok. Vigyek-e sört? Hozzál.” – típusú, 4 másodperces telefonálásokhoz voltunk szokva, ez most furcsa nagyon. Ha minden terv szerint alakul, szeptember 30-án meglátogat és egészen október 6-ig itt lesz. Pont jól kijön a lépés is, mivel nap közben tudok rendesen dolgozni (okt. 3-at kivéve, mert az nemzeti ünnep), ő pedig, amíg én húzom az igát, itthon írja szépen a szakdolgozatát, mint a kisangyal (és este meleg vacsorával vár, amiről még ugyan nem tud, de így lesz, ha mondom).

Hétfőn megrendeltem egy mobil-internet csomagot az irodából online, mivel a jelenlegi, átmeneti lakásban nem fogok 2-3 hónapnál több időt eltölteni, így nincs értelme rendes, korlátlan (vezeték nélküli) vezetékes internet szerződést kötni, mert csak a gond van vele és nem lehet lemondani, ha másik lakásba költözöm. A mobil–internet online megrendelésénél megszokott módon elkérik a személyes adatokat, bejelentett lakcímet, személyigazolvány vagy útlevél számot és postán kapja meg az ember az USB Stick-et (pendrájvot) benne a megfelelő méretű kártyával. Mint említettem, hétfőn levadásztam a neten, mire van szükségem, majd szépen megrendeltem. Megkaptam a visszaigazoló e-mailt, hogy a rendelésem megérkezett és vielen Dank, majd fél óra múlva, hogy sztornózták és a „körülményességre való tekintettel” inkább ne kérdezgessek, miért (ez így kajakra benne volt az e-mailben, azt hittem rosszul látok). Ok, nincs idegzetem ezzel szórakozni, INTERNETET AKAROK, megrendeltem tehát egy másik szolgáltató, hasonló kondíciókkal rendelkező ajánlatát. Megint megkaptam a visszaigazoló e-mailt, hogy mennyire örülnek a megrendelésemnek és újfent vielen Dank, majd egy fél óra feldolgozási idő elteltével jött a következő e-mail, hogy ezt is sztornózták és mennyire sajnálatos. Hát az. Nem írom le, milyen gondolatok fordultak meg a fejemben, kinek mit kívántam az édesanyja melyik felébe, mert letiltják a blogomat, de szerintem el tudjátok képzelni (főleg aki ismer), hogy agyvérzésem volt, mondhatni, idegállapotba kerültem. Fogtam magam, hazafelé méregből bementem egy Lidl-be, mivel tőlük is találtam mobil-internet ajánlatot. A kasszánál a csaj ránézésre is az a típus volt, akinek úgy általában véve fogalma sincs. Irritált, na. Ahogy odaértem hozzá, ez a feltevésem sajnos beigazolódott, majd kiderült, hogy az ajánlat, amit a neten találtam, nem is létezik. Itt dobtam le végleg az ékszíjat. Ilyen nincs. Komolyan. Lassan elérem a szintet, hogy az USB Stick-et a seggembe is kész lennék bedugni, ha cserébe lenne internetem, de ez (sajnos/szerencsére) nem opció.

Visszatérve az első két sztornózott megrendelésre: a nyakamat merem rátenni, hogy azért nem fogadták be, mert nem vagyok német állampolgár (ezt meg kellett adni a kérdőívben és az útlevélszám alapján is kiderül) és külföldiként 2 év kötött szerződéses mobilinternetet nem akarnak bevállalni, mert félnek, hogy holnap után lelécelek Ugandába és nem fizetem tovább. Ezzel a hozzáállással (és magával az eljárással is) a következő problémáim vannak:

1.    sok német állampolgárral ellentétben nekem van bejelentett lakcímem, és soha egy percig sem dolgoztam vagy laktam feketén, nem értem a hisztit.
2.    sok német állampolgárral és még több itteni külföldivel ellentétben van munkám is és nem segélyből élek.
3.    teljesen legális az itt tartózkodásom és EU-polgárként az országban UGYANAZOK a jogok illetnek meg, mint egy német állampolgárt, tök mindegy, hogy mobil internetről, munkavállalásról, vagy bármi másról van szó.
4.    majd én köszönöm eldöntöm, hogy elég ügyes vagyok-e 2 évre mobil internet szerződést kötni. Ha saját magam úgy ítélem, az azt jelenti, hogy nem szorulok senki felülbírálatára, legfőképpen nem a szolgáltatóéra.
5.    nagyon kíváncsi vagyok, mit szól majd ehhez a fogyasztóvédelem, mert azzal 100% számolhatnak, hogy a héten mindkét sztornózott megrendelést egyenesen oda fogom továbbítani az „inkább-ne-kérdezgessem-miért-törölték-a-megrendelést-mert-körülményes”-indoklással együtt.

Ha megfeszülök is, lesz a héten internetem.

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...