Feladat: bele kell szeretnem Hamburgba...

Tegnap este újfent megvolt az egóm szervizelése. Ez rend szerint hetente több alkalommal következik be, a kisebb-nagyobb karbantartási munkálatok hossza általában fél óra, de ezúttal a telefonálási idő rekordot döntött, 1 óra és 9 perc volt, utána nagyjából lerohadt a fülem, meg az akku is plimmegett már egy ideje. A fél órához már hozzá voltam pedig szokva. Ilyenkor rend szerint megtudom - vagy inkább újra és újra megerősítést nyerek arra vonatkozóan - hogy okos vagyok, vicces vagyok és nagyon szép vagyok. (Hogy lehet, hogy ezek után még mindig nem törtem világuralomra?)

Tájékoztatott, hogy az új célja, sőt, feladata / küldetése, hogy beleszeressek Hamburgba. Kiváló! - montaja Babi néni, miközben elnyomott egy sóhajtást. Inkább valami még messzebbi helybe nem szerethetnék bele? Például Timbuktuba vagy Vlagyivosztokba? Nah-nah-nah? Légyszilégyszi!
Pont attól félek én is, hogy beleszeretek Hamburgba, aztán cseszhetem, megint a nehezebb utat választottam. O. szerint ez lenne a legegyszerűbb és majd meglátom. Meg... Az biztos. Miután tegnap (is) közölte, hogy szerinte a világ legszebb városa Párizs, még majdnem hálát is éreztem, hogy nem éppen Párizsba kell beleszeretnem, mert hát be kell lássam, hogy azzal jobban meg lennék lőve, mint így, északkal.

Előbb mindig megállapítja, hogy az észak-németek visszahúzódóak és nem beszélnek sokat, majd elkezd kibaszottul sokat beszélni. És szóba jön minden, nagyon nagy a szórás: munka, Emily, Párizs, Berlin, Hamburg, Anke Engelke(!), személyes nyomor, Duisburg, mi az ami a spóroláson kívül még unsexy, Land Rover, szeplők, Porsche navi, kocogás, Eurovision Song Contest, Köln, különféle sütemények, eper és tejszínhab, zöldséges kuszkusz...

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...