Hol is kezdjem...

2 hete T. meglátogatott a menő új batmobiljával, amivel aztán egy átmulatott hétvége után együtt mentünk haza Magyarországra. Nagyon kááádvás volt, mert hozott nekem jóféle saját szilvapálinkát és borokat, amiket - és főleg az elsőt a felsorolásból - a két nálam töltött nap alatt jól meg is ijesztettünk, bár közben beigazolódott a gyanúm, hogy valószínűleg csak én vagyok ennyire gyík, mert mint az uraktól (T-től és EM-től) közben megtudtam, nem nagyon tudtak azonosulni a reggeli eldeformálódottságommal, hiszen "nem is ittunk sokat". Hát mit mondjak? Szerintem de. Az utóbbi időben egyáltalán nem szoktam pálinkázni, nagy ritkán előfordul, hogy EM-mel koccintottunk egy-egy odaverősebb vacsi után, de azt is csak 1 kupicával, így aztán  a hétvégén érthető módon asztal alá lettem idva (mondunk ilyet, hogy idva???) amikor a két úriember   T. megérkezése után elkezdte egymást túllicitálni a pohárfeltöltögetésben, mert:
1. magamtól nem nagyon kínálgattam a pálinkát (erre nincs mentségem bocsánatot kérek).
2. kicsit mindenki házigazdának érezte magát: T. hozta, így neki alapvető joga volt kínálni. Enyém volt a felhozatal másik jelentős része, EM pedig beszállt a saját kis (nálam tartott) fahéjas tequila likőrjével a kínálgatásba, miután vérszemet kapott, ami a hazai pálinkák mellett egy vicc volt ugyan de azért megittuk. (Kedves EM, ha valaha is megtalálod a blogomat és rájössz, hogy te vagy EM, ne haragudj kérlek, ezt meg kellett, hogy tudja a világ.)

A Budapestről Geislingenbe való hazatérésem az oszkar.com segítségével történt, ahol is találtam egy sofőrt, akinek a kisbuszában volt még 2 szabad hely és azt nyilatkozta, hogy hajlandó Budapestről házig elhozni, le is zsíroztunk mindent, az úri közönség tapsolt, majd amikor útra keltünk, kiderült, hogy a többiek is mind házhoz lesznek fuvarozva, amin azért nem tudtam igazán szívből kacagni, mert összesen 8-an voltunk utasok: először München belvárosában álltunk meg, majd elmentünk Peitingbe, onnan Oberstdorfba (ami egyébként a magas Alpokban van és ahol síugró bajnokságokat szoktak rendezni - itt jött el az a pont, amikor azt hittem, agyvérzést kapok), majd innen mentünk Geislingenbe. 10 óra hosszat utaztunk. Brutális volt, bár valamit valamiért: tudtommal egyetlen egy prostituált sem utazott az autóban, ellentétben a legutóbbi oszkáros sztorimmal, ami kb. 3 évvel ezelőttre datálható és aminek köszönhetően alkalmam nyílt 3 vérbeli prostival utazni Győrtől egészen Lindbergig, ami persze csak út közben derült ki, de ezt majd máskor mesélem el.

Mit is ígértem még, miről számolok be? Ja igen, a majom és a béka románca - ahol a románc szó nyilvánvalóan erősen eufemizáló kifejezés a tartalomra nézve: tegnapelőtt EM-nek kicsit agyára ment az egész napos tanulás és mire este elért hozzám, eljutott arra a szintre, amikor is azt hitte, hogy vicces, pedig csak dehogyis. Ennek keretei között valamelyik remekbeszabottan szellemes visszaszólásomra megállapította, hogy "du bist ja ein merkwürdiges Huhn", amin annyira meglepődtem, hogy hirtelen nem is tudtam érdemben reagálni, csak csuklóból annyit, hogy te meg egy majom vagy, amire persze kuncogva megállapította, hogy az jó, mert ezek szerint nem veszem zokon, hogy lecsirkézett (tyúkozott...), hiszen ki ad már arra, amit egy majom mond? Pfff... Majd hozzáfűzte - mivel látta, hogy lilul a fejem - hogy szerinte még mindig jobb csirkének/tyúknak lenni, mint békának, mert az meglátása szerint sokkal jobban passzol a majomhoz. (Erre hagynék némi időt...) 
Nem értitek? Nem baj, én sem értettem, mivel szerintem a majomhoz leginkább egy másik majom illik, nem pedig tyúk (pláne nem béka. Tudom-tudom, konzervatív vagyok). Pár perc és néhány értetlen grimasz után aztán megtudtam az összefüggést, ami jobb lett volna, ha soha nem derül ki: a két állatot egymással összekötő híd egy videó, amin egy majom magáévá tesz egy békát az utóbbi száján keresztül. (Szerencsétlen béka.) Mivel - kezdetlegességemnek és a témában való nem túl nagy jártasságomnak hála - nem igazán értettem, hogy lehetséges ez, EM előásta nekem az internetről az ominózus videót, amit sajnos - minden tiltakozásom ellenére - meg is néztem (erre nincs mentség) és amit azóta nem tudok elfelejteni. (Nem, ezt a szennyet ide nem linkelem be, így is elég szar kering az interneten.) Egy állatkerti videóról beszélünk egyébként, amin a majom megteszi a szegény arra járó és mit sem sejtő békával annak előzetes beleegyezése nélkül a szörnyűséget, miközben ennek láttán egy halom gyerek sikítva röhög a háttérben. Hát mit mondjak? Én nem röhögtem, sőt, hálás lettem volna, ha ezt az információt soha nem tudom meg. 

(Így utólag belegondolva még majdnem szerencsésnek is érzem magam, hogy "a majomhoz jobban passzol a tyúk, mint a béka.")

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...