Horror

Hazaérve a munkából leszaladtam mosni és felhoztam a szárítót a teraszra, mert most, hogy végre meleg van, jobban száradnak a ruhák a levegőn, mint lent a mosókonyhában, úgyhogy felállítottam szépen a teregetőt odakint... amikor is szembesültem a szörnyűséggel: EGY HALOTT MADÁR FEKSZIK A TERASZON. Nyitott szájjal. A kinézetéből ítélve már jó pár napja. Hogy mit csináltam? Eldobtam mindent, ami a kezemben volt és egy hatalmas ordítással berohantam a lakásba. Mi lesz most??? - gondoltaja Babi néni. Én ehhez a tetemhez hozzá nem nyúlok, az egyszer biztos, a madárnak pedig 20 perce van, hogy lebomoljon, mert akkor végez a mosógép és ki kell teregetnem - mert a szárító meg már persze kint volt a teraszon. Rettenetes. Elköltözöm. Nincs itt senki, aki segíthetne nyááááhúúúúú mmmááááúúúúú...!!!!!!

Eltelt egy fél óra, a konyhában tevékenykedek, próbálok nem a teraszon fekvő hullára gondolni, közben kirakodtam a csöpögetőből, megöntöztem a tegnap (EM-től virág gyanánt) kapott bazsalikomot, amikor jött a következő sokk: a konyhapultról egy bogár nézett vissza rám. Hogy mit csináltam? Ordítva kirohantam a konyhából, aztán vissza, rádobtam egy újságot, arra a vágó deszkát, arra pedig egy nehéz fazekat, amit most nem merek leemelni róla, majd elszaladtam.

Majd csörgött a telefon, O. hívott. Ennek kifejezetten örültem, mert végre volt valaki, akinek elsírhattam, hogy madártetem van a teraszomon és bogár a konyhámban és nyáááááhúúúúú és nyíííííííííííííííííúúúúúú és nem mereeeeeek hozzájuk nyúlni. O. iszonyat jó fej volt, mint mindig, egészen addig, amíg gonoszul el nem kezdett bennem szánalmat kelteni a madár iránt a következő szöveggel:
- Khátááá, most szépen összeszeded magad, kimész, ásol szépen egy lyukat a teraszon és eltemeted a madarat.
- dehogy temetem, meg vagy te huzatva, ha ránézek, rámjön a menekülhetnék, nem képzeled, hogy meg merem fogni! Még elmenni se merek mellette!!!
- khhh... (itt kicsit kiröhögött, azt hiszem)... de gondolj bele, szegény madár meg kell, hogy kapja a végtisztességet.
- neeecsináldeztveleeem...
- mert a Jóisten is biztos nagyon örülne, ha a madarat eltemetnéd. Ha akarsz, csinálhatsz neki kis fejfát is, névtáblával. 
- Nyasgem.

És persze addig csinálta a cirkuszt, meg a telefonos bűntudatkeltést, meg a madársajnáltatást, amíg rá nem beszélt, hogy tényleg eltemessem a hullát. Befejeztük a telefonálást, egy fél órát még jajveszékeltem, aztán kerestem egy félig tönkrement kanalat (mert mi mással kezdjek el madársírt ásni??) és kimentem a teraszra. Sajna a szomszéd is kint bagózott, észre is vett. Hát mit mondjak? Nem kezdhettem el egy kanállal lyukat ásni, mert kihívja rám a mentőket... így aztán a madár nem lett (még) eltemetve, majd holnap meglátom, mit tehetek az ügy érdekében. Vagy éjszaka felkelek és a sötétben, amikor senki nem lát, eltemetem. :)

4 megjegyzés:

  1. Jobb lesz, ha elindulsz haza. Itthon csak egészen kicsi egérmúmiát találsz a teraszon...esetleg :-)

    VálaszTörlés
  2. Nem bomlott le 20 perc alatt? :-)))))))))))))))
    És a préselt bogár sorsa mi lett?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ö is a konyhában van még, mert nem mertem felemelni a hirtelen rádobált dolgokat.
      Viszont sikerült elérnem, hogy ma munka után hazafelé elmegyek EM-ért és kocsival elviszem hozzám, ahol is tetemteleníteni fog. Hála istennek. :)

      Törlés
  3. Egy feledhetetlen tetemtelenítés?! :)

    VálaszTörlés

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...