Ideértem.

Na kádvásáim,

jelentem, itt vagyok, Germánia nyugati (bal oldali) közepén, Duisburgban. Mindjárt kifolyik a szemem, olyan fáradt vagyok, gyorsan, fájdalommentesen vázolom csak, mi volt ma:

- reptér Budapest (köszi Babi néni!), reptér Düsseldorf. Közte alvás helyett 2 óra csevegés egy cuki nénivel, csupa cukiságokról, közben titkon (ganz geheim) magam szénné izgulása, hogy nem lesz meg a csomagom, vagy hogy másik gépre tették fel, vagy kilőtték az űrbe (vagy hogy engem lőnek majd ki az űrbe...stb irreális félelmek feldolgozása. Pedig már a benejlonozó bácsi is benejlonozta 6 EUR-ért a reptéren, keresztbe, meg hosszába is, mert a számkódot jó igényesen elbástam és azóta sem tudom visszacsinálni (Csuvi+Évke nem röhög).

- Hendrik összeszedett Düsseldorfban, vásároltunk, hazajöttünk Sandrához és Zorához, aki a kölyök magyar vizsla.

- Pezsgő, kaja, kicsit elvonulás. Micimackó németül - könyvmegtalálás, olvasás közben bealvás, majd a kutya azzal ébresztett, hogy helybőltávolról rám ugrott, belenyalt a számba meg a szemembe és némi kepesztés, karmolászás meg morgás után bealudt az ölemben. Majd kutya- és katasétáltatás az erdőben.

- Hendrik közölte, hogy este valami embernek a szülinapi bulijára hivatott, menjek én is, csuhaj, jó lesz. Ok. Iszonyat fáradt voltam és belecsöppentem egy kb 30 fős, jogászokból, bírókból és ügyvédekből (+Frau) álló csapatba, akik közül senkit nem ismertem, de a házi gazda azzal fogadott, hogy "Te vagy a Kata? Jó hogy jöttél, arra vannak a kaják, arra meg a piák, de majd én is lesem, hogy van-e valami a kezedben." Ohhóó..!

Azért én a biztonság kedvéért halálra untam magam. A pasi felesége most szentül meg van róla győződve, hogy én vagyok a tudatos táplálkozás mintapéldánya, mert (szokásomhoz híven) rosszul fogalmaztam, pedig csak el akartam kezdeni szociálissá válni, mert mindaddig (meg utána is) én voltam/vagyok az "Ungarin", aki a fő látványosság kerek e világon. Attól félek, az is maradok. 

Szóval a konyhában tálcahegyeken mindenféle szendvicshegyek álltak és megkérdeztem, miután többször fel lettem szólítva a fogyasztásra, hogy "a zsemlékről mit kell tudni?" (Itt fűzném hozzá, hogy ezeknek nincs humorérzékük, mert én csak vicces akartam lenni, de nem sikerült, úgyhogy ezzel ma hagytam fel ünnepélyesen, mindjárt az első napon.) Szóval csak azt akartam megtudni, hogy melyik szenyóban mi van, nehogy belefussak valami szörnyűségbe, erre a néni elkezdte sorolni, hogy ezek itt teljes kiőrlésűek, ezekben van tökmag is, de ha nem szeretem a tökmagot, akkor itt vannak ezek, amik szintén teljes kiőrlésűek, de tökmag nélkül, no meg a fehér tészta meg a vollkornbrot, no meg amaz ott korpás, blablabla... Aztán megállapította, hogy az én koromban ő is nagyon odafigyelt ám arra, hogy mit eszik. Na nekem akkor esett le, hogy félreértette a kérdést, ezért a rettenetes alaposság, mert ő még most is azt hiszi, hogy engem a pontos zsemletészta-összetevők érdekeltek. Jóvan, nem baj... Lesz ez még jobb is. 

Elfáradtam piszkosul.