Mmppfff...

A mai délutánt azzal töltöttem, hogy a balkon fa padlójáról lesúroltam a télen az eső miatt rárakódott iszonyatos emnnyiségű koszt és mohát (vagy lehet hogy nem is moha, hanem valami zöld, szerves dzsuva, nem tudom hogy hívják). Vettem az Obi-ban erős szőrű dörzsi-kefét, amibe seprűnyelet lehet csavarozni (hál Istennek, különben biztos leszakadt volna a hátam, ha négykézláb kepesztve kellett volna felnyalni vele a kb 10-12 négyzetméternyi felületet) és neki estem. A kefének a bevizezett-bemosogatószerezett padlón eléggé harsogós hangja volt, a szomszéd ki is jött kb 5 perc alatt a mellettünk lévő (ugyanakkora) balkonjára, megnézni, mi csinálja ezt a hangot, majd megállapította, hogy hmmpfff, nem gyenge mutatványt tolok éppen, ő a jövő hétre akart ugyanerre a felületre szakit hívni, aki ilyen magasnyomású vízsugárral tolja le a saját zöld dzsuváját az ugyanolyan fa padlóról, mint a miénk. Ezzel jól el is bizonytalanított, mert ha ehhez magasnyomású vízsugár kell, nem tudom mit akarok én itt a kis baumarktos kefémmel, lehet, hogy tök feleslegesen suvickolok és köpöm ki itt egész délután a tüdőmet? Nyááúú.

Aztán végül mégis igazam lett, miután végtelen sok csiszatolás, locsolás, meg kefével hátonpörgés után megszáradt a tett helyszíne, zsírul eltűnt a zöld dzsungel és gyönyörűséges lett a padló. Már csak az új növények hiányoznak, meg hogy a meglévők bezöldüljenek.


Még P. csodálatos "skandináv dizájnú" székeivel (a képen a jobboldali kettő) kellene valamit kezdeni (akiket a másfél évvel ezelőtti költözéskor nem sikerült leejtetni a teherautóról), mert már egy ideje lepattogott róluk a festék legfelső rétege és nem lehet rendesen rájuk ülni, mert ahol a székek a csupasz bőrrel érintkeznek (és itt most nem feltétlenül a seggre gondolok, hanem pl a kéztámaszra), ott apró, kiütésszerű piros, szúró pöttyök keletkeznek a hülye-hülye festéklepattogzódástól a bőrön és viszketenek. Hogy ez már tavaly nyáron is így volt-e? IGEN! Tett-e P. azóta ez ellen valamit? NEM, kettőnk közül én vagyok ugyanis a barkács világbajnok itthon és eddig nem vitt rá a lélek, hogy lealapozgassam mindkettőt, aztán lefújkáljam őket valami lakkal. Arról nem is beszélve, hogy jajj mit kapnék érte, ha például nem a megfelelő színt választom, vagy ha a kiválasztott szín nem eléggé retro, vagy nem eléggé "70es évek beli". (És ez teljesen komoly, reális félelem, simán MEGTÖRTÉNHET!) Így aztán a kockázatot nem vállalva, hogy tönkreteszem a gyönyörűséges skandináv dizájnos, ráülhetetlen székeit, nem is csinálok velük semmit.

5 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Az sajti nám jó, mert az ülő felület nem egyenes, hanem "gewölbt", nem állnak meg rajta a cserepek. Alapból nemm rondák ezek a székek, csak bazi sok melóval jár őket lealapozgatni, meg lelakkozgatni - és nem is az én dolgom lenne, de valahogy a "felelős" sem mutat hajlandóságot rá. Nehéz ügy ez. :)

      Törlés
  2. Menjenek világkörüli útra,mint az Amelie -ben a törpe. Vagy tanuljanak repülni :) a szomszéd lemagasnyomásúmosózhatná. De a felújítás se rossz ötlet ;-)

    VálaszTörlés
  3. Vagy szerezz rá egy nagy plédet. Szép ettől nem lesz, de a funkcióját újra betölti majd :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pontosan ez volt eddig. :) Van két kisebb, bézs színű takaróm, anyutól kaptam őket, amig volt batmobilom, addig autói takarók voltak, most meg széki takarók lettek. De komolyan fontolgatom, hogy még egy kört teszek az Obiban és veszek lakkot... (de még kicsit várok, hátha magától elmúlik ez a késztetés, mielőtt ekkora munkába kezdek) :)

      Törlés

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...