A költözés óta ma volt itt
először P. takinénije, egy szuper aranyos, idősebb hölgyemény, aki
Fehéroroszországból származik és csak kicsit pötyög németül. Rend szerint egy kis, 100 éves, megsárgult lapú füzetkében levelezünk vele az aktuális teendőkről, miegymásról: itt szokta tudtunkra adni,
hogy elfogyott a mosószer, vagy hogy venni kell wc tisztítót/vízkőoldót/miegyebet. Az új lakást még nem ismerte, csak P. régi fészkét, úgyhogy neki is
új terep volt a mai móka. Soha nem találkoztam még a nénivel élőben, mert
(nyilván) rendszerint munkaidőben jön, kéthetente egyszer, de amit az eddigiek
alapján elképzelek róla, az valami nagyon aranyos. Ma este például, ahogy hazaértem a
munkából, a következő két kép fogadott - amin aztán a könnyem is kicsordult a
röhögéstől:
A fürdőszobában a két
mosdókagylót konzekvensen felosztottuk magunk között P-vel: a bal oldali az enyém, a
jobb oldali a zemberé. A mai happeninget a következőképpen képzelem el: jön a taki
néni, szétnéz, nekiáll a mosdókat tisztítani, majd úgy dönt, hogy az úgy nem
elég testvéries, hogy minden cucc az én oldalamon van (amiket nyilván csak én használok,
mert női cuccok és szándékosan nem pakoltam át őket P. oldalára, mert megint
megkapom, hogy túl sok a női cucc a lakásban, no comment) szóval nekiáll a
testvériesség és egyenjogúság jegyében a fele cuccot átpakolni tőlem P-hez,
aminek aztán az lesz az eredménye, hogy női kézkrémtől kezdve a deón keresztül
az arckrémen át minden átkerül P-hez, míg az én felemen megmaradnak az
alapdolgok, amiket még a takinéni sem tudott elképzelni másik oldalon, mert egyértelműen smink-és
piperecuccok. Íme:
A másik dolog, amin megborultam,
az volt, hogy a kanapén katonásan rendbe állította a párnákat és a (rendszerint
szanaszét heverő) rókámat, akit még D. lopott nekem tavaly a menzáról, ahova a
háromurakkal ebédelni jártunk, beállította szépen a kanapé közepére, mint
valami kis királyt a párnák közé. Mekkora jó fej mán a néni, bakter…, nem gyenge humora van! :-)
Jó fej! :-)
VálaszTörlés