Hétvégi izgalmak

Szombaton újra a Schaalsee-n horgásztunk. Az volt a taktika, hogy az úszóval felszerelt bottal én fogok egy kisebb halat, akit P. csalinak felhasználva nagy halat fog. Az elképzelés mindenesetre jónak tűnt. A fogtunk-e valamit? - kérdésre azt tudom mondani, hogy de legalább az idő szép volt... A halak egész idő alatt rajtunk röhögtek, bosszantó dolog, amikor a csónak körül azt látom, hogy minden tele van velük, kicsikkel, nagyokkal és még nagyobbakkal, ugrálnak ki a vízből, de a horogra egy sem hajlandó ráharapni... Mindegy, így is remek nap volt. Visszaérve Hamburgba kicsit még lazulgattunk P-nél az erkélyen egy kis murcival és megemlékeztünk a többiekről, akik szombaton Ravazdon szüreteltek.

Ma reggel volt egy kis gubanc, mivel amikor dél körül haza akartam indulni, megállapítottuk, hogy P. autója eltűnt az utcából, illetve nincs már ott, ahol tegnap leparkoltuk. Rövid telefonálgatás után kiderült, hogy elvontatták. Pfff... Elindultunk tehát (a hazamenésemtől gondolatban rövid búcsút véve) a világ valagára, a város másik végébe, ahova a rendőrség által elvontatott autókat bezárják:
ő: - meglepően lazán kezelted ezt az elvontatósdit, tök jó, nem erre számítottam tőled, hanem némi feszültséggel vegyes pánikhangulatra. (Ebből most ki is derült, általában ki a lazább kettőnk közül.)
én: - höhh... bocs, de a te autódat nyúlták le, nem az enyémet, én ebben az esetben csak segítek neked, nincs mitől félnem.
ő: - khh, hja, én azt hittem, hogy MI egy egység vagyunk.
én: - az is vagyunk, egy egység, két autóval. Az egyik az enyém, a másik a tiéd. Mivel a te autódat vontatták el, nekem nincs okom pánikra, szívesen elfurikázlak a világ végére is, mert nem nekem kell utána sok lét kipengetnem, hogy visszakapjam a járművemet.
Ezzel a mottóval elmentünk szépen az "autóbörtönbe" összeszedni P. kocsiját, amiért - és most kapaszkodjatok - háromszázhúsz eurót kellett fizetnie. (Előtte találgattunk, ő 250-re tippelt, én 300-ra... Kár, hogy nem fogadtunk, megnyertem volna.) Minden estre: Baaaaaaaaaah. Eddig is a legnagyobb félelmeim közé tartozott, hogy véletlenül tilosban parkolok és bünti helyett elszállítanak, de ezek után azt hiszem, bekerült a dolog a "Mitől félek nagyon?" listán a top5-be.

Ma este pedig az autóbörtönös sokkot kiheverendő, Editors koncertre megyünk a városligetbe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...