Bréking nyúz: végre találtam lakást, úgyhogy végre újra kiszórhatok egy valag pénzt az ablakon berendezésre és bútorokra, juhú végre lesz rendes életterem, 2 szobám, értelmes otthonom, ami szép és lakályos. Az egyik szemem sír, mert nincs rá szó, mennyire utálok költözni (és mert 2 év alatt ez lesz a 4. lakásom), a másik meg nevet, mert ezzel a 2014-re megfogalmazott, összesen 3 darab célkitűzésem 66,6666 %-át március közepével ünnepélyesen teljesítettem, ami nem rossz, mert jó. (A három cél - nem fontossági, hanem abc sorrendben, hogy ne köthessetek belém - a következők: új autó, új lakás, új partner. Ebből az autó már 2 hónapja megvan, a lakást ma intéztem el, a harmadik projekten pedig - ahogy ti is láthatjátok - nagy erőkkel dolgozom.) A lakáskulcsokat már megkaptam, így a márciusból fennmaradó 2 hétben lesz időm a dolgaimat fokozatosan, apránként áthordani az egyik lakásból a másikba, illetve a cég tetőteréből az új lakásba és közben az ebédszüneteket az IKEA-ban töltve mindent megvenni, D-t sörrel és kajával megkenni és a bútorokat hétvégente összeszerelni vele. Mozgalmas 2 hétnek nézünk elébe. (Arról nem is beszélve, hogy csődbe megyek - háhá.)
Egyéb téma: pénteken P-nél vacsizunk, ő főz. A tegnapi kérdése, hogy szeretem-e a halat és a "héjas dolgokat", némi aggodalomra ad okot. Eleve: mit értünk héjas dolgok alatt? (Ő rendkívül szabadosan a "Krustenkram" kifejezést használta, ami remek, mert ezzel egy lépéssel sem vagyok előrébb.) Héja van pl a kenyérnek, krumplinak (amit sajnos nem Kruste-nek hívnak, úgyhogy csak ámítom magam), de ha halas irányba kezdek el tovább fantáziálni, akkor sajnos meg kell állapítsam, hogy fájdalom, a kagylónak is héja van, sőt mi több, a rák páncélját - és legfőképpen azt! - is belevehetjük a halmazba. Mondanám, hogy nagyon várom az estét, de egy kis gyomor(!)idegem mégis van: mi lesz, ha rendkívül lelkesen csupa olyan dolgokat készít, amiket majd nem leszek hajlandó megenni, mert gusztustalanok, vagy mert a tányéron még fejük és szemük van (abszolút no go: semmi nem kerülhet elém, aminek elkészített állapotában a szemébe tudok nézni). MI LESZ AKKOR - kérdem én és joggal?
Kedves P!
VálaszTörlésAmennyiben a spájzodban krumpli, borsó vagy éppen tulipánhagyma rejtőzik: alig várom, hogy otthonodban láthassalak!
De ha gyöngyhalász testeddel - és ebből következően bámulatos tüdőkapacitásoddal- azon leszel, hogy a tenger gyümölcseivel örvendeztess meg: kérlek ne tedd! Identitással rendelkező halak esetén először neked veszem fejed, s csak aztán a halnak. A zselés állagú élelmiszereket (polip, kagyló, aszpik, szaloncukor) a panna cotta és a házi puding- no jó, esetleg a lemon curd- kivételével sajnálatos módon születésemtől fogva elutasÍtom...de téged nem akarlak.
Szóval, csak óvatosan!
Aggodalmak egy buksi fejből c. egyperces (részlet)
Úgy szeretlek, Peti! <3 :-)
TörlésKikérem magamnak! Ez én voltam! (De látod, Péter, mondtam én, hogy azért ott az Ajtósin történt köztünk valami visszavonhatatlan...mondjuk, mint a Harry Potterben, átadtunk egymásnak egy-egy darabot a lelkünkből és Így lettünk horcrux. No most már csak azt kell kitalálnunk, melyikünk Voldemort... XD)
TörlésSzupergyors válaszoló vagy, Kátya.
Pfff na ebből már nem jövök ki jól. :) egy pillanatig mérlegeltem, hogy mégis talán te vagy az, de aztán a gyöngyhalász testednél meggyőződtem róla, hogy ez biztos, hogy a Peti. TESSÉK SAJÁT NÉVEN KOMMENTELNI !!! A szívecskés megjegyzés rád is vonatkozik, Blanka! <3
TörlésSzerencséd, hogy öreganyádnak... :D <3
TörlésJó, majd legközelebb belépek. Csak egy kommentért lusta voltam, na.
a jövőre nézve, bár látom, már kiderült: a rákfélék latin neve Crustacea, angolul is hasonló, csak egy n betű van a végén. ezek szerint németül is ilyesmi:) a megevéséhez gratulálok, én biztosan nem lennék rá képes.
VálaszTörlésKöszönöm. :)
TörlésMivel az angol és a német is az indogermán nyelvcsaládhoz tartozik (sőt, ezen belül az angol IS egy a germán nyelvek közül), sok a hasonlóság. A latin meg ugye az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozik, így mindhárom nyelv összefügg egymással. :)