Készítsünk házilag pizzát!

Első lépés: vitatkozzunk legalább fél órát azon, hogy a tésztát magunk gyúrjuk-e meg, vagy inkább vegyük meg készen. Ha ezzel megvagyunk, egyezzünk ki a kész tésztában.

Második lépés: menjünk el együtt bevásárolni (memoárjaimban a "Bevásárlás svábokkal" külön fejezetet fog kapni), vegyünk paradicsompürét, pepperoni paprikát, szalámit és darált húst (!), vitatkozzunk fél órát a húsos pultnál azon, hogy van-e értelme a darált húsos-szalámis pizzára még sonkát is tenni (gondolhatjátok, hogy nem az én ötletem volt a félig vega életmódommal a darált húsra még szalámit is kívánni...), tanulmányozzuk további 32,5 percig a kész pizzatészta felhozatalt és az árakat, miközben gondolatban mérjük meg a tepsimet és hozzá a tésztát, majd kerüljünk krízishelyzetbe, mert nem teljesen passzol. Magyarázzuk el nekem legalább 10-szer, hogy miért nem passzol, mert nem értem, mi a baj vele. Még most sem. Hagyjuk rá a döntést a másikra: azt a pizzatésztát válassza, ami neki a legjobban passzol én leszarom melyiket vesszük meg. Határozzuk el, hogy két kisebb négyszögletes tésztát veszünk, amiket otthon majd összehegesztünk. Értetlenkedjünk további 11 percet azon, hogy miért röhögök sikítva az überprecíz pizzatészta méricskélésen és mit nem lehet azon megérteni, hogy nem jó a mérete, mert kicsit kisebb, mint a tepsim (hol a baj???), majd tegyük végre az istenverte tésztákat a kosárba és induljunk el a kassza irányába.

Harmadik lépés: álljunk meg a szupermarket kellős közepén és jusson eszünkbe, hogy az elsőre kiválasztott pizzatészta mégiscsak jobb lenne, mert akkor 2 különálló, kör alakú pizzát tudnánk sütni és nem kell a két négyszögleteset összehegeszteni. Semmilyen körülmények között ne említsük meg a másiknak, hogy én már az elején is így akartam volna csinálni, majd értetlenkedjünk további 9 percig azon, hogy már megint mi a bajom, amitől könnyezve röhögök. Menjünk vissza a tésztákhoz, cseréljük ki a 2 négyszögletes csomagot a kör alakúakra.

Negyedik lépés: jaj, sör is kell! Egyezzünk meg, hogy nem sixpack-et és nem is rekeszt veszünk, hanem 5 literes hordót, amin hattyú van. Menjünk a kasszához, fizessünk.

Ötödik lépés: hazaérve essünk neki a darált hús megpirításának. Vitatkozzunk 13 percet azon, hogy van-e értelme a paradicsom alapszószt fűszerezetlenül a pizzára kenni, vagy inkább hallgassunk kapásból rám, mert kettőnk közül én tudok főzni. Lepődjünk meg rajta, hogy a paradicsomszószt a húshoz is lehet keverni és az egészet egyszerre befűszerezni és úgy a pizzára kenni.

 

Hatodik lépés: hagyjuk abba a visítva röhögést és verjük csapra a hordót. Ne hallgassunk rám, hogy a tetjén lévő szelepet lassan légtelenítsük, különben az egész konyha sörhabban fog úszni. Ha mindez megvan, lássuk be, hogy igazam volt és kezdjük el letörölgetni a habot a hordó tetejéről és lassabban tekerjük a szelepet. Koccintsunk a sörrel és tegyük be a darált húsos, szalámis, pepperonis, sajtos pizzát a 200 fokra előmelegített sütőbe.
 

PS: megint elvesztettem egy fogadást, szerdán újra cordon bleu-t készítek.