Meg kell állapítanom, hogy az egyik kolléganőm boszorkány. Tegnap munka után rámoltuk el a kávés bögréinket a konyhában, amikor megkérdezte, hogy a múltkori botrányba fulladt lemondott hamburgi utazást be akarom-e pótolni még idén. Mondtam neki, hogy ez elég vékony jég és nem nagyon tervezek decemberben oda menni, idén nem lesz már erre szabim, O. meg nem tudom miben utazik, erről nem beszéltünk.

Majd ezt követően otthon:

- Khátá, mondd csak, otthon vagy ezen a hétvégén?

- szombaton igen, vasárnap nem. Miért?

- ... és a következő hétvégén?

- ööö... talán igen. MIÉRT?

- mert arra gondoltam, hogy elugrom hozzád.

(Itt az "elugrom" kifejezésen való meglepődés után az jutott eszembe, hogy anyák napján legyen virág mind a két kezemben "ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez...")

- remek ötlet, Ulmban szerintem akkor már lesz karácsonyi vásár.

- és nem veszek ki hotelszobát, mint a múltkor, hanem a piros kanapédon alszom.

(Hát persze.)