Hazajöttem otthonról

A jó édes anyámat szeretném első körben megkérdezni, hogy ugyan már hány titkos cetli hever még nálam eldugva a lakásban? Találtam egyet a konyhában, egyet a fürdőben, egyet az ágyamban és egyet Zsolti szélvédőjén. Meg is ijedtem tőle alaposan. Reggel, ahogy elindultam dolgozni, nem vettem észre, hogy egy puszi-cetli van beszorítva a jobb oldali ablaktörlő alá, mentem már vagy 10 perce, amikor megakadt rajta a szemem, hogy hú bazzeg, megbüntettek a mélygarázsban??? De hát az nem lehet, hiszen havonta fizetek a parkolóhelyemért. Ahogy mentem mentem mendegéltem, a szerpentinen felfelé menet nyilván nem állhatok meg a hegy közepén, hogy megnézzem mi az, egyre idegesebb lettem, egyre több hülyeség fordult meg a fejemben: a rendőrség biztos észrevette, hogy Zsoltin még mindig holland rendszám van. De az nem lehet, hogy ezt egy csíkos füzetlapból kihasított cetlin közlik velem. Aztán gondoltam arra, hogy biztos a lakásom alatt székelő cég, akinek napközbenre bérbe adtam a parkolóhelyemet, felmondta a szerződést és nem fizet tovább. De egy csíkos cetlin mondják fel??? Az nem lehet. Akkor biztos valamelyik hollandgyűlölő szomszédomnak lett elege a sárga rendszámból és most jól megfenyeget figyelmeztet rá, hogy át kell jelentenem az autómat német adóra és biztosításra. (Ebből is látszik, mennyire sok bizodalmam van az emberekben...) Mire elértem arra a szintre, hogy már azon gondolkodtam, hogyan tudnám menet közben lehalászni a fecnit a szélvédőről (nem, nem próbáltam meg!), szerencsére elértem egy pihenőhelyhez, ahol gyorsan félre tudtam állni és megnézni, mi az isten van a szélvédőmön. Ki büntetett meg, ki perelt be, ki fenyegetett meg, ki tört az életemre írásban??? Na ki? Hát a jó édes anyám. A cetlin ugyanis ez állt: "Megint jó volt nálad, köszönöm. Puszi." Hát erre nem gondoltam. Enyu a frászt hoztad rám, de 10 perccel a sokk után már nagyon örültem neki!

Valamint: levelet kaptam lájf egy Düsseldorf-Chemnitz-i ügyvédi irodától (nem, még mindig nem csuknak le) a következő címzéssel és megszólítással: Frau Katja Borbély. Hát mit mondjak? Majdnem minden voltam már a Herr Boohbelii-től a Frau Khátáig, de Katja még nem. Hendrik hívott még a múlt héten, hogy a régi duisburgi címemre jött valami ügyvédtől levelem, ami neki fontosnak tűnik, úgyhogy postára adja nekem, nehogy valami gáz legyen abból, hogy nem kaptam meg. Hogy ideges lettem-e? Igen! Éreztem a hangján, hogy kurvára kíváncsi, mi lehet benne és gond nélkül beolvasná nekem telefonon, ha megkérném rá - egyébként O. is ezt javasolta utána, amikor beszéltünk, de nem akartam, mert mi van, ha valami szörnyűség van benne? Akkor ő megtudja! Nem akarom, hogy bárki is megtudja. Elég lesz majd akkor, ha magamtól is rájövök, hogy  - bármi is az - nem sumákolhatom el titkolhatom el. Beteg gondolatmenetem van, tudom, pedig teljesen legálisan élek, még a kurva Rundfunksteuer-t is fizetem, mert kényszerítettek fizetni fogom. 

Hogy volt-e végül a levélben életveszély / lépfene / letartóztatás / 10.000 eurós büntetés / perbe fogás / kitoloncolás? Következő adásunkból megtudhatják.