Az ortográfia búcsút int

Azt vettem észre, hogy rohamossan rohamosan romlik a magyar helyesírásom. Ma értem el az eddigi mélypontot, amikor is - még leírni is szégyenlem - elgondolkodtam azon, hogy az Adrienn szót egy vagy két n-betűvel írjuk. Nem is ez a legrosszabb benne, hanem az, hogy hosszú percekig tépelődtem magamban rajta és viszonylag sokáig tartott, mire rájöttem, hogy egy n-nel írjuk két n-nel írjuk. Ettől aztán jól meg is ilyedtem ijedtem. Most azok a - nem csak elképzelt - barátaim röhöghetnek a markukba, akiket bölcsész módon fojton folyton kijavítgattam a magyar hejesirást helyesírást illetően. Ilyen lehet az, amikor a hóhért akasztyák akasztják...Valamint: valami miatt elkezdtem mondatvégi pont hejett helyett felkiáltójeleket használni!!! Akkor is, amikor pontot kéne tenni!!!! Idegesítő!!! Úgy néz ki, mintha írásban ordítanék!!!

3 megjegyzés:

  1. Megnyugtatnálak. Ez átmeneti és normális állapot. Az agyad 100%-ban arra a nyelvre próbál ráállni, amit szóban használsz naponta. Ettől még nem felejtesz el magyarul :) Én ismerek egy n-es Adrient is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ...nyilván. Csak bosszant, mert a nyelvtanra mindig is spießig voltam, most meg olyan hibákat csinálok, amikért nálam régebben Dunábalövés járt. :)

      Törlés
  2. Jah és az Übergenauigkeit, a hiperpontosságom, ami szerintem nem létezik, de itt már több embertöl megkaptam, hogy de. De ezt majd ma egy új bejegyzésben elmesélem. :)

    VálaszTörlés

- Tegnap elaludtad a Kitchen Impossible végét, Mälzer gyözött megint. - Öööh... nemiiis! Honnan tudod? A hasadon volt a fejem, nem is láth...