Szóljál, ha megindul a szülés...

Ma reggel a következő remekbe szabott üzenetet kaptam a Babi nénitől:

"Babi, olyan álmom volt veled... épp szülés előtt álltál óriási hassal, nemtom, h. kint vagy itthon, csak azt, h. mondtam, h. szóljál, ha megindul a szülés, mert akkor megyek, mert én otthon voltam..."

Ragyogó. Újra figyelmeztetlek Babi, ha - minden elővigyázatosságom ellenére - beálmodsz nekem egy gyereket, a szülés után megkapod, mert a pillanatnyi gyerekigényem pontosan 0,0. (Még akkor is, ha ide költözöl és eltarthatlak és megóvod őt a berepülő kőszáli sasoktól, akik lángra kapnak az égve hagyott tűzhelytől és akiket utána elnyel a lakásban nyitva felejtett csap miatt keletkezett hatalmas örvény...) Na ezt ha elmesélem EM-nek, lehet inkább tovább színleli az - amúgyis csak képzelt - betegségét és elkövet mindent, nehogy véletlenül ide kelljen jönnie az oroszlán barlangjába. Egyébként ma végre elment orvoshoz (az úri közönség tapsol), aminek az eredményét még ugyan nem tudom, de közben sms-eztünk (illetve panaszkodott egy sort) és mondott valami olyan szintű cukiságot, hogy jóvá írta vele az egy hete tartó hisztijei miatt eddig sajnálatos módon összegyűjtött morc-zsört egységeit. (Igen, nálam van ilyen. Egy kis noteszben vezetem és ha összegyűlik 10 morc-zsört egység, akkor a delikvens kap egy nyüfi-strigulát, ha pedig a nyüfi-strigulából is összegyűlik tíz darab, statáriálisan kivégzem, de minimum számolhat a legrosszabbal. Sokkal egyszerűbb, mint egyszerűen megsértődni minden hülyeségen. Há nem? Há de!) Ezúttal szerencséje volt, mert öreganyjának szólított.

A nap másik jó híre (mi is volt az első?), hogy kádvás T. és a Babi néni közbenjárásának köszönhetően valószínűleg megtaláltam Kálci méltó utódját: Őt, Az Új Laptopot. Újeee. (Az úri közönség táncol.)

Garrison bácsi, maga okos bácsi!

Leírhatatlan érzés, amikor a kontakt bácsit Herr Siwulának hívják és a többiek nem értik, miért szakítom meg háromszor egymás után a tárcsázást, mert minden próbálkozásnál beleröhögök a headset-be. Folyton az jutott eszembe, hogy "hámhúsz, dehiszen ez egy nagy büdös szivola!!!" (Aki nem érti, nézzen több south parkot!)

Bréking nyúz: EM szombat óta beteg. Halálos megfázása van, amiben annyira szenved, hogy több napnyi betegség után - valami csoda folytán - még mindig életben van. Fáj a torka. Szombat óta színét sem láttam, de az orvoshoz nem megy el, mert "annyira még nem rossz." Pfff. Gratulálok az értelmiségi hozzáálláshoz. Annyira azért rossz, hogy napokig ne keljen fel és sajnáltassa magát, de az orvoshoz menéshez még túl korai. Felfedezni vélek ebben némi ellentmondást, ami a látványos szenvedésének a jogalapját kérdőjelezi meg, de ezt nem mertem neki mondani, nehogy azt higgye, nem sajnálom eléggé.

Árvíz van, kedveskéim

Így néz ki az A8-as autópálya bajor szakasza Traunstein-nál:

Készítsünk házilag pizzát!

Első lépés: vitatkozzunk legalább fél órát azon, hogy a tésztát magunk gyúrjuk-e meg, vagy inkább vegyük meg készen. Ha ezzel megvagyunk, egyezzünk ki a kész tésztában.

Második lépés: menjünk el együtt bevásárolni (memoárjaimban a "Bevásárlás svábokkal" külön fejezetet fog kapni), vegyünk paradicsompürét, pepperoni paprikát, szalámit és darált húst (!), vitatkozzunk fél órát a húsos pultnál azon, hogy van-e értelme a darált húsos-szalámis pizzára még sonkát is tenni (gondolhatjátok, hogy nem az én ötletem volt a félig vega életmódommal a darált húsra még szalámit is kívánni...), tanulmányozzuk további 32,5 percig a kész pizzatészta felhozatalt és az árakat, miközben gondolatban mérjük meg a tepsimet és hozzá a tésztát, majd kerüljünk krízishelyzetbe, mert nem teljesen passzol. Magyarázzuk el nekem legalább 10-szer, hogy miért nem passzol, mert nem értem, mi a baj vele. Még most sem. Hagyjuk rá a döntést a másikra: azt a pizzatésztát válassza, ami neki a legjobban passzol én leszarom melyiket vesszük meg. Határozzuk el, hogy két kisebb négyszögletes tésztát veszünk, amiket otthon majd összehegesztünk. Értetlenkedjünk további 11 percet azon, hogy miért röhögök sikítva az überprecíz pizzatészta méricskélésen és mit nem lehet azon megérteni, hogy nem jó a mérete, mert kicsit kisebb, mint a tepsim (hol a baj???), majd tegyük végre az istenverte tésztákat a kosárba és induljunk el a kassza irányába.

Harmadik lépés: álljunk meg a szupermarket kellős közepén és jusson eszünkbe, hogy az elsőre kiválasztott pizzatészta mégiscsak jobb lenne, mert akkor 2 különálló, kör alakú pizzát tudnánk sütni és nem kell a két négyszögleteset összehegeszteni. Semmilyen körülmények között ne említsük meg a másiknak, hogy én már az elején is így akartam volna csinálni, majd értetlenkedjünk további 9 percig azon, hogy már megint mi a bajom, amitől könnyezve röhögök. Menjünk vissza a tésztákhoz, cseréljük ki a 2 négyszögletes csomagot a kör alakúakra.

Negyedik lépés: jaj, sör is kell! Egyezzünk meg, hogy nem sixpack-et és nem is rekeszt veszünk, hanem 5 literes hordót, amin hattyú van. Menjünk a kasszához, fizessünk.

Ötödik lépés: hazaérve essünk neki a darált hús megpirításának. Vitatkozzunk 13 percet azon, hogy van-e értelme a paradicsom alapszószt fűszerezetlenül a pizzára kenni, vagy inkább hallgassunk kapásból rám, mert kettőnk közül én tudok főzni. Lepődjünk meg rajta, hogy a paradicsomszószt a húshoz is lehet keverni és az egészet egyszerre befűszerezni és úgy a pizzára kenni.

 

Hatodik lépés: hagyjuk abba a visítva röhögést és verjük csapra a hordót. Ne hallgassunk rám, hogy a tetjén lévő szelepet lassan légtelenítsük, különben az egész konyha sörhabban fog úszni. Ha mindez megvan, lássuk be, hogy igazam volt és kezdjük el letörölgetni a habot a hordó tetejéről és lassabban tekerjük a szelepet. Koccintsunk a sörrel és tegyük be a darált húsos, szalámis, pepperonis, sajtos pizzát a 200 fokra előmelegített sütőbe.
 

PS: megint elvesztettem egy fogadást, szerdán újra cordon bleu-t készítek.

Jössz te is?

Előre nem tervezett, ad hoc. kocsmaprogramon veszek ma este részt: kártyázni megyünk a kedvenc punkrock kocsmánkba, ami után minden alkalommal azt éneklem 3 napig, hogy zweitausend Mädchen, ich ruf' sie an...

Mondandómat pontokba szedem:

1. Anyu, most kaptam a hírt: az otthoni macskapöcse paprika-őrleményednél van gyilkosabb: tegnap kaptam EM-től egy üveg őrölt chilit, ami náluk termett és szó szerint úgy elrontottam vele a kajámat, hogy megbántam azt is, hogy nekiálltam enni. Soha nem fog elfogyni.

2. Az adóhivatalban közölték velem, hogy nincs is adószámom. Pfff... Az úri közönség tapsol.

3. ... ich ruf' sie an. Zweitausend Mädchen, ich ruf sie an...

4. Vicces beszélgetés zajlott tegnap, egy ideje téma ugyanis, hogy EM nyaralni szeretne menni, de valami nagyvonalúbb lazítást csak jövő márciusra tervez, miután februárban végre végez a főiskolával. Én mindezt tudomásul veszem, mert nincs/nem volt különösebb hozzáfűzni valóm a témához, mindenki azt csinál, amit akar:

- blablablabla... mert majd inkább márciusban, hú milyen jó lesz, de nem S-sel megyek (aki egyébként világi nagy span), mert az túl megerőltető, inkább lazítani szeretnék. Egyedül fogok nyaralni menni. (Erre nem mondtam semmit, mert mit mondjak? Hát menjél, teljesen rendben van.)

Közben eltelt 1 hét, érdekes módon újra feljött a téma:

- mert blablabla meg majd amikor végre márciusban blablabla, olyan helyre szeretnék menni, ahol azidőtájt is meleg van. (Ok, hát olyan helyre menjél akkor.) - Itt egy pár perces dramaturgiai szünet következett - Jössz te is?

  

(Pfff... Minő nem várt fordulat!) :)

Adja meg az adószámát!

Ma este: második nekifutás az elektronikus adóbevallásnak. Nagy nehezen megszültem, hogy a 4 lehetséges adóhatóság közül melyikhez tartozom a 2012-es adóbevallás kapcsán. Tovább gomb, következő lépés: adja meg az adószámát.

(keres-keres, kutat-kutat...beidegesedik...)

NEM TALÁLOM AZ ADÓSZÁMOM! Minden adatom egy mappába van rendezve, azok között van háromszáz féle azonosító, ID-Nummer, kiskutya fasza, de olyan, hogy mezei adószám, na olyan nincs. Ha nem határoztam volna el tegnap, hogy bármi legyen is, ügyesen egyedül megcsinálom az adóbevallásomat, most tuti agyvérzést kapnék. 

Megoldás: holnap korán reggel a napot a geislingeni adóhivatalban kezdem munka előtt. Egy istenáldása, hogy nem csak 8-kor nyitnak, hanem már 7-kor...

Megtudtam továbbá, hogy a költözésemet az adóhatóság utólag megtéríti (részben legalábbis). Úújeee. Van egy ismerős, aki annak idején kb. ugyanakkor költözött dél-Németországból Berlinbe, amikor én Duisburgból Geislingenbe. A táv is hasonló volt, 500-650 km. Az ő elmondása alapján, ha megadom a km átlagot, amit a költözéssel megtettem (googlemaps alapján simán elég nekik) oda-vissza (!!!), vagy megvannak az akkori benzinszámláim (dehogyis vannak meg...) abból vissza tudják az adóhivatalban számolni, hogy mennyit térítenek meg belőle. De nem csak a költözést, hanem neki pl. a munkahelykeresés és az utazással járó összes költséget megtámogatták ami a munkahelyváltásával és a költözésével összefüggésbe volt hozható és valamennyire bizonyítható, így (vissza)kap 1000 eurót (azaz ezer eurót, ezen én is seggre ültem) a berlini adóhivataltól. Pfff...

Ez persze nem változtat a micimackós szorult helyzetemen, mert amíg meg nem szültem, hogy mi az adószámom, nem tudok visszaigényelni semmit, de nem baj, mert holnap kora reggel: Finanzamt, ich komme! :)

Minden áldott évben...

... agyvérzést kapok, amikor eljő a nap, mit várva vááártuuunk amikor el kell készíteni az adóbevallást. Ez az a téma, amivel ki lehet üldözni a világból. Amitől felfordulok. Inkább megadom magam, csak hagyjatok már békén, erre nem vagyok hitelesítve, nem vagyok kiképezve, nem értem, nem akarom, UTÁLOM!

Mivel most a 2012-es bevallásokat kell csinálni - senkinek nem lehet egy rossz szava sem, mert becsülettel és jó szándékkal nekiestem, hátha meg tudom csinálni: volt egy baljós érzésem, hogy ez itt sem fog jobban menni, mint Magyarországon, de mégis elkezdtem. Letöltöttem a programot, amivel az elektronikus adóbevallást csinálni lehet, feltelepítettem a gépemre, előszedtem a munkaügyes papírjaimat, megnyitottam a programot, beikszeltem az első rubrikát, amit be kellett ikszelnem, elkezdtem a kért infót keresni a papírjaimban és ezen a ponton ért el a már jól ismert érzés: kidobom az egész szarságot az ablakon!!! (Nem volt rossz kör egyébként, legalább 15 percig dolgoztam az adóbevalláson, eddig ez a rekord.) A program azt szerette volna tudni, melyik az az adóhatóság, amelyiknek a bevallást el szeretném küldeni. Ez a kérdés 2 sebből vérzik: 

1. én ugyan nem szeretném egyiknek sem elküldeni, én erre kérem szépen kényszerítve vagyok.

2. mi az, hogy melyik adóhatóságnak? Utána néztem a papírjaimban és meg kellett állapítanom, hogy a kérdésre a válasz kizárt dolog, mert nem tudom. 2012-ben dolgoztam Északrajna-Vesztfáliában és Baden-Württembergben is. Az hagyján, hogy nem tudnám eldönteni, hogy a kettő közül melyik adóhatóságot ikszeljem be, mert a dolog mindkettőre tartozik, de a 2 szövetségi államban kb. harmincnégymillió adóhatóság van. Ok-ok, nem esünk pánikba - gondoltaja Babi néni, majd mégis pánikba esett és elkezdte feltúrni a papírjait azzal a jelszóval, hogy a könyvelőtől havonta kapott kimutatáson tuti rajta van az is, melyik adóhatósághoz tartozom. Akarjátok tudni, a fent említett 2-ről hányra szűkült le a választható hatóságok köre? NÉGYRE! Miért? Mert Duisburgba voltam lakhelyileg bejelentve, de a munkahelyem Düsseldorf-Mettmann-hoz tartozott, itt pedig Geislingenben vagyok bejelentett polgár, de a munkahelyem Schwäbisch Gmündhöz tartozik.

Éreztem, hogy elér a nem kívánt agresszió, úgyhogy bezártam szépen az adóbevallás készítő programot és e-mailben segítséget kértem a Pindúr Pandúroktól.