Körülvesz a maffia...

Alcím: Mi, a napszemcsik, a hatlövetű és a rézfaszú bagoly útnak indulunk a Garda-tóra

Két legfőbb jóakaróm reakciója az aktuális - és egyelőre nem is publikus - kínomra:

Nr.1. Babi néni: "...és az biztos, hogy a rézfaszú baglyot is ráküldöm, ha hazudik!!!"

Nr.2. O.: "...és Khátá, ha kiderül, hogy átvert téged, érted megyek és elviszlek a Garda-tóra, de előtte megkeressük és térdkorongon lövöm." 

Hát mit mondjak? Én kurvára félnék. :)

Hol is kezdjem...

2 hete T. meglátogatott a menő új batmobiljával, amivel aztán egy átmulatott hétvége után együtt mentünk haza Magyarországra. Nagyon kááádvás volt, mert hozott nekem jóféle saját szilvapálinkát és borokat, amiket - és főleg az elsőt a felsorolásból - a két nálam töltött nap alatt jól meg is ijesztettünk, bár közben beigazolódott a gyanúm, hogy valószínűleg csak én vagyok ennyire gyík, mert mint az uraktól (T-től és EM-től) közben megtudtam, nem nagyon tudtak azonosulni a reggeli eldeformálódottságommal, hiszen "nem is ittunk sokat". Hát mit mondjak? Szerintem de. Az utóbbi időben egyáltalán nem szoktam pálinkázni, nagy ritkán előfordul, hogy EM-mel koccintottunk egy-egy odaverősebb vacsi után, de azt is csak 1 kupicával, így aztán  a hétvégén érthető módon asztal alá lettem idva (mondunk ilyet, hogy idva???) amikor a két úriember   T. megérkezése után elkezdte egymást túllicitálni a pohárfeltöltögetésben, mert:

1. magamtól nem nagyon kínálgattam a pálinkát (erre nincs mentségem bocsánatot kérek).

2. kicsit mindenki házigazdának érezte magát: T. hozta, így neki alapvető joga volt kínálni. Enyém volt a felhozatal másik jelentős része, EM pedig beszállt a saját kis (nálam tartott) fahéjas tequila likőrjével a kínálgatásba, miután vérszemet kapott, ami a hazai pálinkák mellett egy vicc volt ugyan de azért megittuk. (Kedves EM, ha valaha is megtalálod a blogomat és rájössz, hogy te vagy EM, ne haragudj kérlek, ezt meg kellett, hogy tudja a világ.)

A Budapestről Geislingenbe való hazatérésem az oszkar.com segítségével történt, ahol is találtam egy sofőrt, akinek a kisbuszában volt még 2 szabad hely és azt nyilatkozta, hogy hajlandó Budapestről házig elhozni, le is zsíroztunk mindent, az úri közönség tapsolt, majd amikor útra keltünk, kiderült, hogy a többiek is mind házhoz lesznek fuvarozva, amin azért nem tudtam igazán szívből kacagni, mert összesen 8-an voltunk utasok: először München belvárosában álltunk meg, majd elmentünk Peitingbe, onnan Oberstdorfba (ami egyébként a magas Alpokban van és ahol síugró bajnokságokat szoktak rendezni - itt jött el az a pont, amikor azt hittem, agyvérzést kapok), majd innen mentünk Geislingenbe. 10 óra hosszat utaztunk. Brutális volt, bár valamit valamiért: tudtommal egyetlen egy prostituált sem utazott az autóban, ellentétben a legutóbbi oszkáros sztorimmal, ami kb. 3 évvel ezelőttre datálható és aminek köszönhetően alkalmam nyílt 3 vérbeli prostival utazni Győrtől egészen Lindbergig, ami persze csak út közben derült ki, de ezt majd máskor mesélem el.

Mit is ígértem még, miről számolok be? Ja igen, a majom és a béka románca - ahol a románc szó nyilvánvalóan erősen eufemizáló kifejezés a tartalomra nézve: tegnapelőtt EM-nek kicsit agyára ment az egész napos tanulás és mire este elért hozzám, eljutott arra a szintre, amikor is azt hitte, hogy vicces, pedig csak dehogyis. Ennek keretei között valamelyik remekbeszabottan szellemes visszaszólásomra megállapította, hogy "du bist ja ein merkwürdiges Huhn", amin annyira meglepődtem, hogy hirtelen nem is tudtam érdemben reagálni, csak csuklóból annyit, hogy te meg egy majom vagy, amire persze kuncogva megállapította, hogy az jó, mert ezek szerint nem veszem zokon, hogy lecsirkézett (tyúkozott...), hiszen ki ad már arra, amit egy majom mond? Pfff... Majd hozzáfűzte - mivel látta, hogy lilul a fejem - hogy szerinte még mindig jobb csirkének/tyúknak lenni, mint békának, mert az meglátása szerint sokkal jobban passzol a majomhoz. (Erre hagynék némi időt...) 

Nem értitek? Nem baj, én sem értettem, mivel szerintem a majomhoz leginkább egy másik majom illik, nem pedig tyúk (pláne nem béka. Tudom-tudom, konzervatív vagyok). Pár perc és néhány értetlen grimasz után aztán megtudtam az összefüggést, ami jobb lett volna, ha soha nem derül ki: a két állatot egymással összekötő híd egy videó, amin egy majom magáévá tesz egy békát az utóbbi száján keresztül. (Szerencsétlen béka.) Mivel - kezdetlegességemnek és a témában való nem túl nagy jártasságomnak hála - nem igazán értettem, hogy lehetséges ez, EM előásta nekem az internetről az ominózus videót, amit sajnos - minden tiltakozásom ellenére - meg is néztem (erre nincs mentség) és amit azóta nem tudok elfelejteni. (Nem, ezt a szennyet ide nem linkelem be, így is elég szar kering az interneten.) Egy állatkerti videóról beszélünk egyébként, amin a majom megteszi a szegény arra járó és mit sem sejtő békával annak előzetes beleegyezése nélkül a szörnyűséget, miközben ennek láttán egy halom gyerek sikítva röhög a háttérben. Hát mit mondjak? Én nem röhögtem, sőt, hálás lettem volna, ha ezt az információt soha nem tudom meg. 

(Így utólag belegondolva még majdnem szerencsésnek is érzem magam, hogy "a majomhoz jobban passzol a tyúk, mint a béka.")

NINCS IDŐŐŐM!

...úgyhogy előzetesben összefoglalom, milyen témákat érintünk a következő 1-2 napban, ha végre lesz egy szabad estém blogolni, ami a héten még nem volt:

- a Budapestről történő visszautam mindenképpen megér egy misét, mert még a magas Alpokban is jártam vasárnap (ami itt Allgäu néven fut inkább), pedig nem terveztem

- O. barátunkról, aki újabban egy ismeretlen, csinos nővel szemezget a kantinban, aki "képzeld Khátá, pont úgy néz ki, mint te, csak 10-15 évvel idősebb" és még a "jaj hogy menjek oda hozzá" és a "jaj mit mondjak neki" -fázisnál tartanak (illetve tartunk, mert időnként telefonos tanácsadást / távsegítséget nyújtok, így aztán közvetett módon bevonódtam a történetbe)

- a majom és a béka románca, amitől a szerencsétlen Babi néni és én is maradandó agykárosodást szenvedtünk, hála EM-nek és az ocsmány videónak, amit sajnos végig néztem

Folytatjuk...

Ma nem lesz nagy beszámoló, de...

...hogy szó ne érje a ház elejét, itt egy hétvégi kép. (Babi, először a közös pénisztortásat akartam feltenni, de nem voltam benne biztos, hogy hozzájárulsz, úgyhogy megkíméltelek a nyilvánosságtól) :)

Vasárnap lesz poszt, kedveskéim...

Madártalanítás

Tegnap az ebédszünetben elpanaszkodtam EM-nek egy gyors chatelés keretei között, hogy odahalt egy madár a teraszomra és a kiteregetett ruháimat éjszaka lefújta a szél és hajszálon múlott csak, hogy semmi nem esett a hullára, amire a következő rendkívül gonosz megjegyzést tette: lehet, hogy vannak közte olyanok, amiket a szél először a madárra fújt és csak később kerültek le róla. Remek, köszönöm szépen, pontosan az ilyen hozzáállásra van szükségem a pánikhangulat elkerüléséhez. Meglepő módon simán belement, hogy munkából hazafelé érte megyek és elintézheti nálam a tetemtelenítést, megnyerte a dicső feladatot, a bónusz pedig, hogy ezzel a lendülettel akkor már a lepréselt bogarat is eltakaríthatja. Gond nélkül belefogta a madarat egy darab újságba, majd behozta a konyhába, mert szerinte a döglött madár a bio-szemetesbe tartozik. Elment az eszed???- montaja a Babi néni. Itt nem az a kérdés, hogy a tetem melyik szemetesbe kerül (mert egyértelmű, hogy se nem papír, se nem műanyag vagy fémhulladék), hanem az, hogy egyáltalán MÉ HOZOD BE??? Arra gondoltam, hogy egyszerűen át lehetne helyezni a terasznak a távoli, füves részére, ahol se nem botlom bele, se nem látom, vagy tényleg elásni, de egyik ötlet sem tetszett neki, ragaszkodott hozzá, hogy a dög a bio-szemetesbe kerüljön, amivel persze megnyerte a szemétlevivés dicső feladatát is, mert én még a zacskót sem voltam hajlandó megfogni. 

A madaras móka után elballagtunk hozzá, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy szórakozunk: tegnap ünnepelte az itteni főiskola a 25 éves fennállását, aminek keretében utcabált rendeztek: a szokásos sörpados, zenés, evős-ivós történet, tűzijátékkal és bulival összekötve. EM egyik barátjával, S-sel hármasban álltunk neki aktívan részt venni a rendezvényen, ami nekem hajnali 1 körül ért véget, amikor is rájöttem, hogy - most kaptuk a hírt - 26 éve nem szeretem a diszkót és minden előzmény nélkül otthagytam a két urat a tánctéren. Szegény EM jó darabig keresett, mert sikerült valami gyorskajás kocsi és az utánfutója közötti vasrúdra pihenési céllal rátelepednem, ahol persze senki nem látott (ez ott-akkor mélyen logikus döntésnek tűnt, hogy pontosan az a nekem való hely, ahol kicsit nyugton lehetek), így beletelt egy kis időbe, mire megtalált. Rendes volt, mert regisztrálta, hogy a diszkót illetően végleg elgurult a tolerancia tablettám és szépen haza kísért, aztán visszament S-hez bulizni.

Megtudtam továbbá, hogy itt statáriális kivégzés jár a majonézes krumplisalátáért. Pfff... Ez kérem szépen hülyeség. EM kajakra le volt sokkolva, amikor meglátta, hogy egy dobozka majonézes krumplisaláta van a hűtőmben és később, amikor kikértem S. véleményét is a témában, mindketten azon a véleményen voltak, hogy a krumplisalátát csakis egyféle módon szabad elkészíteni, mégpedig a sváb verzió szerint: (ami szerintem nem annyira finom, de ezt mindezek után nem merem neki elmondani) ecettel, olajjal, húsleves alaplével és esetleg egy kis mustárral, a majonézért pedig büntetés kellene, hogy járjon, de minimum be kellene tiltani.
Hát noooormális???

Horror

Hazaérve a munkából leszaladtam mosni és felhoztam a szárítót a teraszra, mert most, hogy végre meleg van, jobban száradnak a ruhák a levegőn, mint lent a mosókonyhában, úgyhogy felállítottam szépen a teregetőt odakint... amikor is szembesültem a szörnyűséggel: EGY HALOTT MADÁR FEKSZIK A TERASZON. Nyitott szájjal. A kinézetéből ítélve már jó pár napja. Hogy mit csináltam? Eldobtam mindent, ami a kezemben volt és egy hatalmas ordítással berohantam a lakásba. Mi lesz most??? - gondoltaja Babi néni. Én ehhez a tetemhez hozzá nem nyúlok, az egyszer biztos, a madárnak pedig 20 perce van, hogy lebomoljon, mert akkor végez a mosógép és ki kell teregetnem - mert a szárító meg már persze kint volt a teraszon. Rettenetes. Elköltözöm. Nincs itt senki, aki segíthetne nyááááhúúúúú mmmááááúúúúú...!!!!!!

Eltelt egy fél óra, a konyhában tevékenykedek, próbálok nem a teraszon fekvő hullára gondolni, közben kirakodtam a csöpögetőből, megöntöztem a tegnap (EM-től virág gyanánt) kapott bazsalikomot, amikor jött a következő sokk: a konyhapultról egy bogár nézett vissza rám. Hogy mit csináltam? Ordítva kirohantam a konyhából, aztán vissza, rádobtam egy újságot, arra a vágó deszkát, arra pedig egy nehéz fazekat, amit most nem merek leemelni róla, majd elszaladtam.

Majd csörgött a telefon, O. hívott. Ennek kifejezetten örültem, mert végre volt valaki, akinek elsírhattam, hogy madártetem van a teraszomon és bogár a konyhámban és nyáááááhúúúúú és nyíííííííííííííííííúúúúúú és nem mereeeeeek hozzájuk nyúlni. O. iszonyat jó fej volt, mint mindig, egészen addig, amíg gonoszul el nem kezdett bennem szánalmat kelteni a madár iránt a következő szöveggel:

- Khátááá, most szépen összeszeded magad, kimész, ásol szépen egy lyukat a teraszon és eltemeted a madarat.

- dehogy temetem, meg vagy te huzatva, ha ránézek, rámjön a menekülhetnék, nem képzeled, hogy meg merem fogni! Még elmenni se merek mellette!!!

- khhh... (itt kicsit kiröhögött, azt hiszem)... de gondolj bele, szegény madár meg kell, hogy kapja a végtisztességet.

- neeecsináldeztveleeem...

- mert a Jóisten is biztos nagyon örülne, ha a madarat eltemetnéd. Ha akarsz, csinálhatsz neki kis fejfát is, névtáblával. 

- Nyasgem.

És persze addig csinálta a cirkuszt, meg a telefonos bűntudatkeltést, meg a madársajnáltatást, amíg rá nem beszélt, hogy tényleg eltemessem a hullát. Befejeztük a telefonálást, egy fél órát még jajveszékeltem, aztán kerestem egy félig tönkrement kanalat (mert mi mással kezdjek el madársírt ásni??) és kimentem a teraszra. Sajna a szomszéd is kint bagózott, észre is vett. Hát mit mondjak? Nem kezdhettem el egy kanállal lyukat ásni, mert kihívja rám a mentőket... így aztán a madár nem lett (még) eltemetve, majd holnap meglátom, mit tehetek az ügy érdekében. Vagy éjszaka felkelek és a sötétben, amikor senki nem lát, eltemetem. :)