Jössz te is?

Előre nem tervezett, ad hoc. kocsmaprogramon veszek ma este részt: kártyázni megyünk a kedvenc punkrock kocsmánkba, ami után minden alkalommal azt éneklem 3 napig, hogy zweitausend Mädchen, ich ruf' sie an...

Mondandómat pontokba szedem:

1. Anyu, most kaptam a hírt: az otthoni macskapöcse paprika-őrleményednél van gyilkosabb: tegnap kaptam EM-től egy üveg őrölt chilit, ami náluk termett és szó szerint úgy elrontottam vele a kajámat, hogy megbántam azt is, hogy nekiálltam enni. Soha nem fog elfogyni.

2. Az adóhivatalban közölték velem, hogy nincs is adószámom. Pfff... Az úri közönség tapsol.

3. ... ich ruf' sie an. Zweitausend Mädchen, ich ruf sie an...

4. Vicces beszélgetés zajlott tegnap, egy ideje téma ugyanis, hogy EM nyaralni szeretne menni, de valami nagyvonalúbb lazítást csak jövő márciusra tervez, miután februárban végre végez a főiskolával. Én mindezt tudomásul veszem, mert nincs/nem volt különösebb hozzáfűzni valóm a témához, mindenki azt csinál, amit akar:

- blablablabla... mert majd inkább márciusban, hú milyen jó lesz, de nem S-sel megyek (aki egyébként világi nagy span), mert az túl megerőltető, inkább lazítani szeretnék. Egyedül fogok nyaralni menni. (Erre nem mondtam semmit, mert mit mondjak? Hát menjél, teljesen rendben van.)

Közben eltelt 1 hét, érdekes módon újra feljött a téma:

- mert blablabla meg majd amikor végre márciusban blablabla, olyan helyre szeretnék menni, ahol azidőtájt is meleg van. (Ok, hát olyan helyre menjél akkor.) - Itt egy pár perces dramaturgiai szünet következett - Jössz te is?

  

(Pfff... Minő nem várt fordulat!) :)

Adja meg az adószámát!

Ma este: második nekifutás az elektronikus adóbevallásnak. Nagy nehezen megszültem, hogy a 4 lehetséges adóhatóság közül melyikhez tartozom a 2012-es adóbevallás kapcsán. Tovább gomb, következő lépés: adja meg az adószámát.

(keres-keres, kutat-kutat...beidegesedik...)

NEM TALÁLOM AZ ADÓSZÁMOM! Minden adatom egy mappába van rendezve, azok között van háromszáz féle azonosító, ID-Nummer, kiskutya fasza, de olyan, hogy mezei adószám, na olyan nincs. Ha nem határoztam volna el tegnap, hogy bármi legyen is, ügyesen egyedül megcsinálom az adóbevallásomat, most tuti agyvérzést kapnék. 

Megoldás: holnap korán reggel a napot a geislingeni adóhivatalban kezdem munka előtt. Egy istenáldása, hogy nem csak 8-kor nyitnak, hanem már 7-kor...

Megtudtam továbbá, hogy a költözésemet az adóhatóság utólag megtéríti (részben legalábbis). Úújeee. Van egy ismerős, aki annak idején kb. ugyanakkor költözött dél-Németországból Berlinbe, amikor én Duisburgból Geislingenbe. A táv is hasonló volt, 500-650 km. Az ő elmondása alapján, ha megadom a km átlagot, amit a költözéssel megtettem (googlemaps alapján simán elég nekik) oda-vissza (!!!), vagy megvannak az akkori benzinszámláim (dehogyis vannak meg...) abból vissza tudják az adóhivatalban számolni, hogy mennyit térítenek meg belőle. De nem csak a költözést, hanem neki pl. a munkahelykeresés és az utazással járó összes költséget megtámogatták ami a munkahelyváltásával és a költözésével összefüggésbe volt hozható és valamennyire bizonyítható, így (vissza)kap 1000 eurót (azaz ezer eurót, ezen én is seggre ültem) a berlini adóhivataltól. Pfff...

Ez persze nem változtat a micimackós szorult helyzetemen, mert amíg meg nem szültem, hogy mi az adószámom, nem tudok visszaigényelni semmit, de nem baj, mert holnap kora reggel: Finanzamt, ich komme! :)

Minden áldott évben...

... agyvérzést kapok, amikor eljő a nap, mit várva vááártuuunk amikor el kell készíteni az adóbevallást. Ez az a téma, amivel ki lehet üldözni a világból. Amitől felfordulok. Inkább megadom magam, csak hagyjatok már békén, erre nem vagyok hitelesítve, nem vagyok kiképezve, nem értem, nem akarom, UTÁLOM!

Mivel most a 2012-es bevallásokat kell csinálni - senkinek nem lehet egy rossz szava sem, mert becsülettel és jó szándékkal nekiestem, hátha meg tudom csinálni: volt egy baljós érzésem, hogy ez itt sem fog jobban menni, mint Magyarországon, de mégis elkezdtem. Letöltöttem a programot, amivel az elektronikus adóbevallást csinálni lehet, feltelepítettem a gépemre, előszedtem a munkaügyes papírjaimat, megnyitottam a programot, beikszeltem az első rubrikát, amit be kellett ikszelnem, elkezdtem a kért infót keresni a papírjaimban és ezen a ponton ért el a már jól ismert érzés: kidobom az egész szarságot az ablakon!!! (Nem volt rossz kör egyébként, legalább 15 percig dolgoztam az adóbevalláson, eddig ez a rekord.) A program azt szerette volna tudni, melyik az az adóhatóság, amelyiknek a bevallást el szeretném küldeni. Ez a kérdés 2 sebből vérzik: 

1. én ugyan nem szeretném egyiknek sem elküldeni, én erre kérem szépen kényszerítve vagyok.

2. mi az, hogy melyik adóhatóságnak? Utána néztem a papírjaimban és meg kellett állapítanom, hogy a kérdésre a válasz kizárt dolog, mert nem tudom. 2012-ben dolgoztam Északrajna-Vesztfáliában és Baden-Württembergben is. Az hagyján, hogy nem tudnám eldönteni, hogy a kettő közül melyik adóhatóságot ikszeljem be, mert a dolog mindkettőre tartozik, de a 2 szövetségi államban kb. harmincnégymillió adóhatóság van. Ok-ok, nem esünk pánikba - gondoltaja Babi néni, majd mégis pánikba esett és elkezdte feltúrni a papírjait azzal a jelszóval, hogy a könyvelőtől havonta kapott kimutatáson tuti rajta van az is, melyik adóhatósághoz tartozom. Akarjátok tudni, a fent említett 2-ről hányra szűkült le a választható hatóságok köre? NÉGYRE! Miért? Mert Duisburgba voltam lakhelyileg bejelentve, de a munkahelyem Düsseldorf-Mettmann-hoz tartozott, itt pedig Geislingenben vagyok bejelentett polgár, de a munkahelyem Schwäbisch Gmündhöz tartozik.

Éreztem, hogy elér a nem kívánt agresszió, úgyhogy bezártam szépen az adóbevallás készítő programot és e-mailben segítséget kértem a Pindúr Pandúroktól.

Mert nem tud ellenanyag nélkül atommagot hasítani...

Tegnap eljött a nap, mit várva vááártuuunk, az égen csillagfény ragyooog, Jézuska fáját ím elhozták a halkan szálló aaaangyaloook amikor végre sorra került A Film, ami miatt - csak hogy megértsem ki kicsoda és miért olyan, amilyen - 5 másik filmet kellett végig néznünk: The Avengers, azaz a Bosszúállók. Rendeltünk mellé egy eltúlzottan nagy family pizzát, amit ketten nem bírtunk begyűrni két nekifutásra, EM pedig hozott két sixpack sört, amit az este folyamán alaposan megcsócsáltunk. A film meglepő módon nagyon jó volt, de a megnézése tényleg csak azoknak ajánlott, akik látták az össze Iron Man-t, a Hulk 1et és 2t, a Captain America-t és a Thor-t, különben egyáltalán nem érthető a történet. (Ezek közül a Vasember1 és a Hulk2 jó, a Thor nézhető, a Captain America, a Vasember 2 és 3 pedig ramaty.)

Valamint: a múltkor ki lettem röhögve a nézetemért, amely Magyarországon teljesen elfogadott és amely szerint ha későn nehezet eszik az ember, rémálmai lesznek. Ezt itt fura módon senki nem ismeri és el sem hiszik, tegnap EM meglehetősen szemtelenül még röhögött is vacsora közben, hogy na majd a pizzától biztosan rémeket fogok álmodni. Ha rémeket nem is, de hülyeséget mindenképpen: egy étteremben ültem vele kettesben, valamiket ettünk, meg kávéztunk elég sokáig, majd kitalálta, hogy lopjunk el néhány csészét, tányért és poharat, mert milyen jól néznek ki, majd közölte velem, hogy a büntetés az éttermi lopásért egyébként 1050 EUR-ba kerül. Ezzel a lendülettel el is kezdte a csészéket a táskájába pakolni és engem is felszólított, hogy a kisebb poharakkal kezdjem, mert azok szebbek. (Hát mit mondjak? Én ilyet nem szeretek csinálni, mert azonnal látni rajtam, ha illegális dolgot művelek, a vérnyomásom fel is ment kb. ezerre), eltettünk pár ezt-azt, majd amikor a pincérnő - akit egyébként valami miatt rég óta jól ismertünk - nem figyelt oda, a távozás mezejére léptünk. A várost azonban csak egy hajóval lehetett elhagyni, amire persze a kikötőben várni kellett és teljesen paranoiás lettem, hogy el fognak bennünket kapni... és itt megszakad az álom, nem tudom, hogy elértük-e a hajót, mivel kicsit felébredtem, mert EM reggel 9-kor azt tolta mellettem, hogy Aufstehen-Aufstehen-Aufstehen (este a film után az ment, hogy Schlaf-Schlaf-Schlaf, úgy tűnik szereti ezeket a rövid, 3szor elismételhető utasítás-jelszavakat használni), odamorogtam neki, hogy ja klaaaar, majd ezzel a lendülettel vissza is aludtunk. Az álom furán folytatódott, egy bazi nagy, több emeletes házban voltunk, amit én béreltem. Épp hazaértem, amikor meg kellett hogy állapítsam, hogy a ház legfelső szintjén 2-3 ember van, akik festményeket adnak el (???), majd megjelent T. Kata valami jegyzettel, amelyen az állt (németül!!!), hogy ő sajnos nem tud ellenanyag nélkül atommagot hasítani - itt EM újra beleduruzsolta a fülembe, hogy Aufstehen-Aufstehen-Aufstehen, így már nem derült ki, hogy mennyi képet sikerült a házamban az idegeneknek eladni és hogy Katának milyen ellenanyagra volt szüksége a további atommag hasításhoz... Talán jobb is így. 

Természetesen mindehhez az őrülethez semmi köze annak, hogy este 11-kor még szalámis-pepperonis-gombás pizzát zabáltunk.

Villámposzt

...mert most nincs időm írni, csak 2 dolgot szeretnék megosztani a nagyérdeművel (természetesen mindkettő rendkívül hasznos a világ számára - mint mindig):

1. szar volt a tegnap este.

2. fejlődőképes vagyok, mert annak ellenére, hogy a nagyon gány estét követően szar hangulatban feküdtünk le aludni (én legalábbis, EM csak simán fáradt volt) és még szarabb hangulatban keltem fel (aki ismer, tudja, hogy ez nagyjából világégést jelent), szóval mindezek ellenére reggel úgy tudtam iszonyat bunkóparaszt lenni vele, hogy nem vette magára!!! :)

Tegnap esti diskurzus

- möhh (**sóhajt-sóhajt), holnap este egy szülinapra vagyok hivatalos a Spitze-be.

- és??? (kérdem én és joggal)

- hááát, az egyik fősulis lánynak lesz a szülinapja, de nem tudom, menjek-e...

(Őszintén nem tudtam eldönteni, hogy mire megy ki a játszma: ezzel azt szeretné-e velem udvariasan közölni, hogy lesz más, jobb programja, én meg bekaphatom (nem szó szerint) és most azt kellene reagálnom, hogy sááámmi baaaj, menjél csak bulizni, én elleszek itthon egyedül - és nem hisztizni, mert az, hogy megismerje a valódi, hisztérika énemet, még túl korai -, vagy ezzel azt akarja mondani, hogy menjek én is, vagy esetleg azt, hogy maradjunk mindketten itthon...???)

- szeretnél részt venni rajta?

- nem tudóóóm... Ez a lány alig ismer valakit itt a városban (bocsánat, ez véletlenül nem én vagyok?) és eddig csak 2-en jelezték neki vissza facebookon, hogy jönnek. (Fasza. A szociális érzékenységem már el is kezdte sajnálni az ismeretlen ribit. Ez nem ér! Közben alátámasztva amit mond, megmutatja fb-on az eseményt, ami tényleg 3 résztvevővel fut, akikből az egyik maga a szülinapos.)

- úúúh ez de gáz. Mindenképpen igazold vissza, hogy mész. Szegény csaj... (Ennyi, megtörtem... Bármit akar is ezzel elérni, EM-nek mennie kell a kocsmázásra.)

- de űűű... Akkor legalább éjfélig ott kell, hogy maradjunk... Egyedül nem akaróóók.

- hát szeretnéd, ha mennék én is? (Ezennel meghívom magam egy ismeretlen nő szülinapi rendezvényére.)

- iiigeeen.

:-) 

Mozi után

- ez egynek jó volt. Szerinted? (- kérdem én és joggal)

- nekem nem tetszett.

- ????

- mert el volt túlozva, nem volt hihető.

Erre hagynék némi időt... "Mert nem volt hihető." 

Áhá. Mert szerintetek a Vasember1 és a Vasember2 hihető volt? Az hihető, hogy valakinek egy afganisztáni barlangban, mindennemű orvosi felszerelés nélkül egy elektromágnest ültetnek a mellkasába - mert egy ezt megelőző támadás során a testébe egy vasrepesz került, ami a szíve felé kezdett húzódni - az elektromágnes azonban egy táskányi méretű akkumulátorból táplálkozik, amelyet mindig hordoznia kell...? Ezzel kezdődik az első rész. Ez tehát még hihető. Hihető továbbá az is, hogy emberünk egy olyan speciális páncélt készít el, amivel képes repülni és amelyhez az energiát egy miniatűr reaktor szolgáltatja, ami az elektromágnesben kap helyet (még mindig a mellkasába építve). Majd jön a film harmadik része, ami már nem hihető (kezdve a szuper-ellenséggel, akinek izzik a teste és vissza tudja növeszteni a levágott tagjait). Belekevertek azért - biztos ami biztos - némi közel-keleti konfliktust is, mert nem elég a génmanipulált embertömeg az izzó testrészekkel fő gonosznak, manapság minden szuperhősös amerikai filmben szerepet kap valamelyik közel-keleti terrorista csoport is, mint legyőzendő ellenség. (Arról persze fogalmuk sincs, hogy pontosan melyik országról van is szó, kik a terrorista-gyanúsak, felmerül Pakisztántól kezdve Afganisztánon át minden, ami persze lehet, hogy csak engem, a szőrszálhasogatót zavart, hogy nem derült ki konkrétan, melyik ország is az, akit ennyire nem szeretünk, mert látszólag csak az a lényeg, hogy a kötelező szakáll-turbán-közel-kelet sztereotípia-egység meglegyen, de a térképen már nem tudjuk elhelyezni az adott nációt. Talán túl magasra tettem a lécet.) EM tehát - összegezve az elmondottakat - azt kifogásolta, hogy a Vasember1 és 2-vel ellentétben a 3-ról már nem tudja elképzelni, hogy a következő 20 évben odáig fejlődne a tudomány, hogy a filmben ábrázolt tartalmat képes legyen megvalósítani (zárójelben teszem csak hozzá: én már nem szeretnék életben lenni akkor, amikor a tudomány eljut a Vasember1 és 2 szintjére).

A fent említett trilógián mindenesetre szerencsésen túlestünk. A to-do listára felkerült időközben az Avengers (Bosszúállók) is, de nem csak egyszerűen mint 2012-es film, hanem az azt alkotó 5 másik is (mert "Khátá, különben nem érted meg a főfilmet"), úgyhogy bővült a lista további Marvel-filmekkel: Hulk1, Hulk2, Thor, Captain America, IronMan. Nehéz esték elé nézek, úgy érzem: a Hulk1-et egyébként tegnapelőtt láttuk (közvetlenül a Vasember 2 után, ami nagy teljesítmény, mert egyszer sem aludtam el egyik film közben sem). 
Valamint: EM-nek olyan brutális filmgyűjteménye van - rendkívül németesen egy excel táblázatban számon tartva - hogy a múltkor kiszámoltuk: ha feltételezzük, hogy minden este 3 filmet nézünk meg (ami alapvetően lehetetlen, de tegyük fel hogy...), akkor még így is több, mint két és fél évbe telne a komplett listát befejezni.