Eljött a nap, mit várva vááártuuunk...

...az égen csillagfény ragyooog. Jézuska fáját ím elhoztááák a halkan szááállóóó aaangyalooook.

Próbálom, próbálom, de nem sikerül!

Ezt a 4 cd-ből álló hangoskönyvet próbálom vasárnap óta meghallgatni. Egyszerűen nem megy. Hazaérek a munkából, eszem valamit, leülök a tv elé, eltervezem, hogy tusolás után a hangoskönyv jön, majd váratlanul elalszom és reggelig ki vagyok ütve. Nem azért, mert unalmas, hanem mert ennyire KO vagyok az utóbbi hetekben. O. meg ahányszor telefonálunk, megkérdezi, hogy na, meghallgattam már? Tök ciki mindig azt mondani, hogy még nem, de egy szava sem lehet, mert ő sem olvasott még 2 egybefüggő oldalt az én Kehlmann könyvemből - ugyanazon okok miatt, amiért én sem bírok ébren maradni a hangoskönyv mellett.

Kedden sikerült odáig eljutnom, hogy betettem a cd-t a laptopba, el is indítottam, az első 10 percet még fel is fogtam, hogy a főszereplő nő - aki meghal, mert agyonüti egy, a levegőből lezuhanó, valami orosz űrállomásból elszabadult űrlom, vagyis ha jól emlékszem pontosan egy mosdókagyló, hangyaként születik újra az első cd végén - épphogy csak megcsalta a férjét, én meg úgy elaludtam, miközben ők szexeltek a hotelben, mint a pinty. Mármint úgy elaludtam, mint a pinty, nem ők szexeltek, mint a pinty. (Eleve a madarak... áh nem, a pintyszex-elméletbe most nem megyek inkább bele, ez a gondolat még - a társadalom nagy szerencséjére -nem forrott ki teljesen a fejemben) 

Kisebb megszakításokkal aludtam be az első meghallgatáskor, ami kb úgy nézett ki, hogy 10 perc után elaludtam, aztán felébredtem, amikor a cd a végére ért, akkor úgy elszégyelltem magam, hogy "visszatekertem" az elejére - habár ne áltassuk magunkat, pontosan tudtam, hogy megint el fogok aludni, de akkor is na - addig kb sikerült kivárni a történetet, mint az első próbálkozáskor, a hotelszex után megint bealudtam és újra felébredtem a cd végén.

Ma újra megpróbálom az első cd-t meghallgatni, hátha megtudom, hogyan változott a nő hangyává, mert erről eddig minden alkalommal lecsúsztam. Közben eszembe jutott, hogy szánalmas vagyok-e, de megszavaztam magamnak, hogy nem.

(Valamint - a kegyelemdöfés mára: a blogbeállítások között találtam egy ilyet: "Figyelmeztetés! Körültekintő használatot igényel! A szolgáltatások nem megfelelő használata azt eredményezheti, hogy a keresőmotorok figyelmen kívül hagyják a blogodat." Meg egy ilyet is találtam: "Egyéni robotfejléccímkék". 

Hát én kérek elnézést. Ez az új Nr.1. félelmem - az esetleg a wc kagylóban található óriás piton mellett - hogy a keresőmotorok neadjisten figyelmen kívül hagyják a blogomat! Az valóban rettenetes volna!

Az ortográfia búcsút int

Azt vettem észre, hogy rohamossan rohamosan romlik a magyar helyesírásom. Ma értem el az eddigi mélypontot, amikor is - még leírni is szégyenlem - elgondolkodtam azon, hogy az Adrienn szót egy vagy két n-betűvel írjuk. Nem is ez a legrosszabb benne, hanem az, hogy hosszú percekig tépelődtem magamban rajta és viszonylag sokáig tartott, mire rájöttem, hogy egy n-nel írjuk két n-nel írjuk. Ettől aztán jól meg is ilyedtem ijedtem. Most azok a - nem csak elképzelt - barátaim röhöghetnek a markukba, akiket bölcsész módon fojton folyton kijavítgattam a magyar hejesirást helyesírást illetően. Ilyen lehet az, amikor a hóhért akasztyák akasztják...Valamint: valami miatt elkezdtem mondatvégi pont hejett helyett felkiáltójeleket használni!!! Akkor is, amikor pontot kéne tenni!!!! Idegesítő!!! Úgy néz ki, mintha írásban ordítanék!!!

Egyelőre az asztalon találtam neki helyet...

Hétvége

Sajnos eltelt a hétvége, megint egyedül maradtam.

Mivel péntek este mindketten ki voltunk pusztulva - én az egész heti munkától, ő pedig a 7 óra autókázástól - nem terveztük túl magunkat. Evés, fagyi, séta. Egyébként is spontán hesszelés volt a cél a hétvégén, tenni, ami éppen jól esik, eszegetni-iszogatni, örülgetni magunknak. O. kivett egy szobát egy ulm-i hotelben, ott volt a főhadiszállása. Neki is, nekem is így volt a legjobb, legkevésbé stresszes.

Szombaton Stuttgartban töltöttük a napot, ahol nagy meglepetések vártak ránk: ahogy beértünk a belvárosba, beleszaladtunk két, piros koktélruhába öltözött transzvesztitába (mendegélés közben ez kb így nézett ki: "és képzeld Khátá, utána blablabla és még több blablabla, uuuuuuuuuuh odanézz!" De mire ő kimondta, hogy uuuh, addigra már én is rángattam a kezét, hogy uhhhhhhhh azt nézd meg!) a két travi után meg egy nagy csapat melegbe botlottunk. Jó másfél órát ültünk egy padon a parkban és lestük az embereket, miközben O. kifejtette abbéli meggyőződését, hogy azok a férfiak, akik keresztben átvetett válltáskával járnak, azok mind melegek. Gondoltam is, hogy szerintem ez így nem passzol, mert fél Stuttgart így néz ki, ahova nézünk, minden pasi félrevetett válltáskával masíroz, de oké, legyen igazad. Közben mutogattunk erre-arra, hogy az is ott tuti meleg, meg nézd csak, az a másik, ahogy megy, ő is tuti meleg. Az a kettő meg leszbikus. Meg amott is, az a rövid hajú nő. Egy fél óra nézelődés után gyanús volt már, hogy itt mindenki vagy meleg és leszbikus, vagy az alaptézis nem stimmel a táskával. Kiderült: mindenki meleg és leszbikus. A hétvégén ugyanis Christopher Street Day vette kezdetét Stuttgartban, amiről mi előtte semmit nem tudtunk. Hogy ez mit jelent? Azt, hogy a városban szombaton 200 000 (kétszáz-ezer) meleg és leszbikus tette tiszteletét felvonulás, bulizás - was auch immer - céljából. Eszement jó volt. És itt volt velem végre valaki, akivel a témában 100%-ig egyet értettünk. Valamint: nagyon tetszik a stuttgartiak hozzáállása: akinek nem jött be a dolog, az egyszerűen otthon maradt. Nem úgy, mint Budapesten, ahol az ilyen rendezvényekkor minden radikális jobboldali és intoleráns turbómagyar úgy érzi, hogy pontosan akkor és pontosan ott van neki is tüntetni valója, mert tarthatatlan, hogy ilyen emberek is vannak és lőjünk inkább mindenkit a Dunába. A szombati publikum Stuttgart belvárosában nem fújolt, nem köpködött, nem ordibált, nem buzizott, nem gyűlölködött, hanem elfogadta, hogy szombaton Stuttgartban a melegeké a pálya - akikkel hozzá teszem, ugyanúgy lehet szórakozni, sőt. Megtörtént. Brutál jó program volt. (Fura ez, hogy amikor találkozunk, akkor melegeket lesünk, mert legutóbb Kölnben is ugyanezt csináltuk, bár ott ez nem volt nagy szó, mert köztudottan Köln minden melegek és leszbikusok német fellegvára, ott nem nagy ügy ilyet látni. De nem ennyit egy helyen!!!) 

Késő délután elkapott minket a park közepén valami iszonyatos zivatar, bemásztunk valami fa alá, mert nem volt a közelben semmi építmény, ami megmentett volna bennünket. A fa alá állás persze nem segített semmit, még úgy sem, hogy a kardigánomat a fejünk fölé tartottuk, úgyhogy haza kellett indulni, mert istenesen bőrig áztunk. O. kidobott a kocsiból a ház előtt, úgy beszéltük meg, hogy ő is, én is szépen otthon letusolunk, átöltözünk száraz ruhába és visszajön hozzám vacsorázás céljából. Pirított zöldséges-tejszínes-zöldpesztós kuszkuszt csináltam, sajtos-olivabogyós-paradicsomos salátával, ami valami olyan sikert aratott, hogy a végtelen (már-már idegesítő) kritikussága ellenére mindent elpusztított, ami nála nagy szó, mert az étteremben is mindig meghagy valamennyit. Amióta ismerem, voltunk párszor itt-ott kajálni és még soha nem evett meg mindent, amit elé raktak. Most meg de. Kétszer is.

A másnapi sütisütés vicces volt, mert előrebocsátotta tegnap, hogy azt légyszi-légyszi csináljuk együtt, ne kezdjem el, amíg ő nincs itt, mert látni szeretné, hogyan készül. Jóvan - montaja Babi néni. Majd:

- na akkor most elkezdjük a sütit megcsinálni.

- ok, szuper! Kicsit leülök a kanapédra, jó? (A tisztánlátás kedvéért: kanapé = nappali. Nappali nem = konyha. Konyha = konyha)

Kb 3 perc múlva ki kellett mennem a nappaliba, hogy a neten megnézzem, mi a sorrend a piskótánál. Mit látok? Fekszik a kanapén és alszik. Be is van takarózva egy pléddel! Arra se ébredt fel, hogy turmixoltam. Mibe fáradt el ennyire? Mi ébresztette fel fél óra múlva? A süti illat, amikor kivettem a piskótát a sütőből. Még jó, hogy ennyit segített!

Ez volt hát a móka mára, zárul Miki mókatára. Kaptam tőle 3 hangoskönyv cd-t kölcsönbe, most szépen nekiállok és meghallgatom őket, mert túl hirtelen maradtam megint egyedül. A fene esne a vendégfogadásba, meg abba is, hogy ilyen gyorsan megszokom, hogy van itt valaki.

Ma azzal szembesültem...

...hogy létezik az ember, aki még nálam is bonyolultabban komplikálja túl a(z egyébként egyszerű) dolgokat. Most kezdem megérteni, mit gondolnak mások, amikor én csinálom ugyanezt. Hogy bírtok ti engem elviselni? Ez valami iszonyatos!

Ajándék Hamburgból Khátának...

- Oaaah Khátáááá... !!!

- ???
- Eltűnt a holland akcentusod!!!!

-Boooah...pedig az előbb még megvolt! Látod ez van, ha az ember kicsit nem figyel oda...

- Pedig az olyan cuki volt!

- Bocsánatot kérek, többé nem fordul elő.

Ez pedig alant a Khátá és a Fachwerkhaus című műalkotás. Hiába tiltakoztam, hogy nagyon nem szeretnék lefényképeződni, nem használt. Sőt, utána megkaptam azt is, hogy olyan kicsi vagyok a képen a nagy ház előtt, mint egy egér. Wie eine Maus.

Holnap pedig Stuttgartba megyünk!