9 nap speciális egyáltalán-semmit-nem-evés után éhen haltam úgy döntöttem, hogy a tisztítókúrás lötyi ízét már annyira utálom, hogy inkább levesekkel folytatom tovább az ünnepek kézzel fogható nyomainak eltüntetését. Mivel az első adag éhenhalás elleni szirup, amiből eddig a napi "táplálékomat" kevertem, épp el is fogyott, átálltam a speciális léböjtkúráról a sima léböjt kúrára és a döntésemet egy zöldséglevessel ünnepeltem meg. Újeee. Amíg az ember nem próbálja ki ezt a típusú "level 99-es" önsanyargatást, nem tudja megbecsülni egy evőkanál frissen főtt bármi ízét, ami még akkor is fenomenálisan király, ha az csak egy darabka főtt karalábé a levesből. O-nak mondjuk leesett az álla, mivel - hála a sikeres sumákolásomnak - csak tegnap este derült ki, hogy 9 napja csak iszom, amikor elkezdte volna megpendíteni a szokásos esti témák egyikét, ami a Jaj nem tudom mit egyek vacsorára mellett a Mit ettél ma Khátá? Itt aztán lebuktam, hogy sámmit.
Megkaptam továbbá azt is a pofimba, hogy kicsit tikkes vagyok, mert (kiderült, hogy) munkanapokon 2 ébresztésre van beállítva a vekkerem: csörög egyszer 5-kor (mert a csak 10 perc- típusú visszaalvástól öngyilkos leszek, az nem elég semmire sem) és egyszer fél7-kor. Az 5-ös csörgésnek az a haszna, hogy ezáltal realizálom: van még másfél órám aludni (nagyon jóóó!), a fél hetes csörgésnél pedig fel kell kelnem.
Ez nem is igazi tikk, kikérem magamnak. Há' de nem? Há' de.
