Ma munka után este ez a kis rózsaszín cetli várt az ajtómon, amikor hazaértem:
Volt kedvem. Zöld spárga volt rizzsel, ravazdi Zalagyöngyével, aztán vaníliafagyi ravazdi eperszörppel nyakon öntve, meg kávé. Meg vagyok elégedve. Kaja után Hendrik elment plakátot ragasztgatni (igen, jól olvassátok: plakátot ragasztani), én meg szépen hazasündörögtem a 3 méterrel odébb levő lakásba. Kint álltunk kaja előtt a teraszon, ő dohányzott, én meg közben konstatáltam, hogy végre mennyire menő helyet találtam Zsoltinak a hétvégére, tökéletesen a ház előtt állok, ott tuti nem bántják még egyszer. Ezt a placcot általában Hendrik csípi meg, mert hát aki ilyen korán hazaér, mint ő, az még válogathat a helyek között, de ma nem jött neki valahogy össze, enyém lett a helye, mert karvaly vagyok, főleg, miután bántották Zsoltit)
- Hendrik, hogyhogy ilyen messze parkolsz?
- Hát látod, valami holland ideállt a helyemre.
- Khhhh... :)
