Azt vettem észre, hogy rohamossan rohamosan romlik a magyar helyesírásom. Ma értem el az eddigi mélypontot, amikor is - még leírni is szégyenlem - elgondolkodtam azon, hogy az Adrienn szót egy vagy két n-betűvel írjuk. Nem is ez a legrosszabb benne, hanem az, hogy hosszú percekig tépelődtem magamban rajta és viszonylag sokáig tartott, mire rájöttem, hogy egy n-nel írjuk két n-nel írjuk. Ettől aztán jól meg is ilyedtem ijedtem. Most azok a - nem csak elképzelt - barátaim röhöghetnek a markukba, akiket bölcsész módon fojton folyton kijavítgattam a magyar hejesirást helyesírást illetően. Ilyen lehet az, amikor a hóhért akasztyák akasztják...Valamint: valami miatt elkezdtem mondatvégi pont hejett helyett felkiáltójeleket használni!!! Akkor is, amikor pontot kéne tenni!!!! Idegesítő!!! Úgy néz ki, mintha írásban ordítanék!!!
Megnyugtatnálak. Ez átmeneti és normális állapot. Az agyad 100%-ban arra a nyelvre próbál ráállni, amit szóban használsz naponta. Ettől még nem felejtesz el magyarul :) Én ismerek egy n-es Adrient is!
VálaszTörlés...nyilván. Csak bosszant, mert a nyelvtanra mindig is spießig voltam, most meg olyan hibákat csinálok, amikért nálam régebben Dunábalövés járt. :)
TörlésJah és az Übergenauigkeit, a hiperpontosságom, ami szerintem nem létezik, de itt már több embertöl megkaptam, hogy de. De ezt majd ma egy új bejegyzésben elmesélem. :)
VálaszTörlés