Egy Ady vers töredéke van a fejemben és nem akar távozni. Nem tudom sajna az egészet kívülről, ez a két kis részlet foglalja a tárhelyet az agyamban szakadatlan:
Hideg az este. Néha szaladunk,
sírva szaladunk
s oda nem érünk.
( ... )
s mondjuk szomorúan:
holnap, majd holnap.
