Lakásnézés, rákos zsemle & shopping

A hétvégén megejtettük az első közös lakásnézésünket Hamburg Blankenese városrészében. A lakás szép volt, nagy volt, nagyjából rendben is volt, de abban maradtunk, hogy szeretnénk még továbbiakat is megnézni, hátha találunk még jobbat. (Arról nem is beszélve, hogy kifejezetten megérné még várni, mert a jelenlegi rendkívül hülye províziós törvényt 2015 elején akarják végre megfordítani, úgy, hogy - mint minden normális országban - a puska csöve ne a bérlőre nézzen, hanem a bérbeadóra, azaz a lakást bérbeadó kispajtás fizesse az ingatlanközvetítő által követelt, 2,38 havi albérleti díjnak megfelelő provízió összegét és ne a bérlő, aki csődbe megy tőle.)

A lakásnézés után megzabáltunk a piacon egy-egy hatalmas rákfasirtos zsemlét, amiből kérek még tízet, annyira finom volt, amire P. biztos ami biztos alapon majonézes ráksalátát pakoltatott az eladóval (arra az esetre, ha a rákfasirt nem lenne elég rákos). A beszélgetés a 65-70 éves standos bácsival kb így nézett ki:

- moin-moin, 3 nagy rákfasirtot szeretnék.

- huh, maguknak aztán van étvágya! Ezen kívül még valami?

- igen, szeretnék még egy olyan kis tégely büsumi majonézes ráksalátát is, rákennénk a rákfasirtos zsemléinkre.

- ezt nem mondja komolyan...

Pfff... De komolyan mondta és tényleg megkentük a rákfasirtos zsemlét ráksalátával. :)

Utána a közeli lépcsőnegyedben és az Elba partján bolyongva ránk tört valami megmagyarázhatatlan shopping hullám, aminek keretében nem bírtam elmenni az egyik cipőbolt előtt, aminek a kirakatában megláttam egy barna csizmát. P. persze tök lelkesen betuszkolt az üzletbe, támogatva a cipővehetnékemet, ahol belém nyilallt a fájdalmas felismerés, hogy éppen két különböző színű zokni van rajtam, ami egy évben kb. 2-szer fordul elő, de természetesen azon a napon kell cipőt vennem magamnak... Jellemző. 

A zoknikra egyébként van épelméjű magyarázat: volt ugyanis a lilának és a zöldnek is párja, de elvesztek. Megsajnáltam a két pár nélkül maradt zoknit és mindig együtt hordom őket, hogy egyikük se érezze magát kirekesztve. Ezért volt hát rajtam két különböző színű zokni. 

P. persze csak röhögött, amíg én próbálkoztam, a csizmákat úgy felpróbálni, hogy lehetőleg senki ne lássa, hogy egy lila és egy zöld zokni van rajtam, de a tervem befuccsolt, amikor a túlbuzgó eladó csaj odasündörgött megkérdezni, hogy mizu... Bevallottam hát, hogy szeretném a csizmákat megvenni, ő pedig rendkívül udvarias módon, mellettem állva megvárta, amíg leveszem őket, hogy becsomagolhassa. Pfff... 

Igen, két különböző színű zokni van rajtam, szándékosan. NAÉSAKKORMIVAN?

Péntek reggel rulez

Ma reggel a következö jelenet játszódott le: elöször mérges voltam, majd a dühöt elnyomta a röhögés.

Többször kértem már P-t, hogy ha nálam alszunk és reggel zuhanyozni megy, légyszilégyszi vegye fel a papucsát, mert amikor csurom vizesen kijön a zuhanyzóból és nincs rajta papucs, összevizezi a folyosón a padlót, ami alapjában véve még nem annyira rossz (bár ha nem nagyon muszáj, ezt is ki lehetne kerülni), de mivel a fürdöszoba közvetlenül a lakás bejárati ajtaja mellett van, a folyosón a kövezet nem annyira tiszta, mint egyéb helyeken, amit ha bevizez és mezítláb (vagy utána már bárhogyan) belelép, azzal széthordja az utcai koszt az egész lakásban. Nem szeretem és kész, kiver a víz a gondolatától is. Többször megbeszéltük tehát, hogy ez nem jó.

Ma reggel, amikor kikecmergett az ágyból, természetesen nem volt rajta papucs, a szemem sarkából láttam is, de úgy voltam vele, hogy péntek reggel van, én ezen nem vagyok hajlandó vitatkozni, nem teszem szóvá a dolgot, akármennyi vizet pancsol is ki a folyosóra. Kerültem-fordultam, teát föztem magunknak, megkentem két szelet kenyekeret reggelire, közben ö végzett a tusolással és (természetesen) mezítláb kihuppogott a fürdöszobából. Nem tudtam megállni, hogy lopva, csak egy tized másodpercre ne nézzek le a földre, ahol épp tapicskolt… látni akartam, na, a katasztrófa helyszínét. P. természetesen elkapta a pillantásomat, majd kapcsolt, hogy huppsz, hibát követett el, majd hogy mentse, ami még menthetö (mivel szegény nem tudta, hogy én már magamban elkönyveltem, hogy békésen türöm, hogy széthordja a koszt a lakásban), szóval hogy mentse, ami még menthetö, fogta a tiszta törölközöjét és (ahh, még leírni is rosszul esik!) ledobta a padlóra és még rá is lépett, hogy így itassa fel a vizet A FÖLDRÖL. Na nekem itt húzták le a rolót, a sokktól nem tudtam megszólalni, de az arcomon pontosan látható volt a "nemhiszemelhogyatisztatörölközövelitatodfelakosztaföldrölazonnalhagydabbamertmegnyúzlak" - gondolatmenet.

Ehhhh… 

Ma megtanultuk hát, hogy a tiszta törölközövel nem törölgetjük a padlót. Akkor sem, ha elötte nagyon összevizeztük, mert a kettö közül ez a sokkal rosszabbik rossz.

Album

Aktuális projekt: egy bazi fotóalbum összeállítása. 

Az első 139 fényképet már fel is töltöttem a dm fotóelőhívatós weboldalára, remélem a héten meg is kapom őket és a hétvégén lehet nagy fotóragasztgatást rendezni. Egyikünk lelkesebb, mint a másik. :)

El vagyok bűvölve

Ma hírolvasgatás közben bukkantam erre a gyöngyszemre. A csávó egyszerűen zseniális. Zse-ni-á-lis. Mocskos, 21. századi ifjúsági nyelv, gettó szleng, valami gyönyörű gondolatokkal megfejelve, bele vagyok szeretve a muki soraiba, nem tudok velük betelni.

ülök a kanapén

és arra gondolok,
hogy te most mással
ülsz a kanapén

_________________________________________________________________________________


a kurva anyját a postásnak
amiért nem hozza a csomagomat
a kurva anyját a laci bácsinak
amiért főzés közben csurog a nyála
a presser béna szemüvegének is
a kurva anyját
a rajzolós bácsinak is
az örsön az aluljáróban
neki is a kurva anyját
meg a gyöngyvirágot tukmáló
cigánynak is a sugár előtt
az árufeltöltőnek is
mert képtelen arrébb húzni
a szájba baszott kosárkáját
kurva anyját a napnak
amiért süt
és a kurva anyád neked is
amiért ma is veled álmodtam

_________________________________________________________________________________


mindegy, hogy nappal van
vagy éjjel
mindegy, hogy tél van
vagy nyár
ürességem végtelen
mióta elhagytál
bűzölgő joghurtos doboz vagyok
félre rúgva a szemétledobóban
ágon fent akadt szakadt teszkós szatyor
leégett szemetes a 47-es megállójában
csöves úr szakállába tapadt csirkemócsing
rühes kiscica egy trabant roncs alatt
siránkozok mint valami emós köcsög
te meg éled a világodat

_________________________________________________________________________________


nekem te voltál a legfinomabb
after eight-ben a mentolos krém
mozartkugel díszdobozban
lindt nyúl aranycsengővel

most már sajnos tudom hogy
olvadt balaton szelet vagy
egy lajosmizsére tartó vonat
húgyszagú kabinjának
szakadt, forró
bőr ülésén

_________________________________________________________________________________

Palacsinta

Mivel P. már több hétvégén is csinált nekem reggelit, mire feltápászkodtam az ágyból, úgy döntöttem, egyszer én is lehetek jófej, holnap reggel sütök neki meglepetés-palacsintát, azt már úgyis többször emlegettük, hogy kellene csinálni, mert ő nem ismeri a túrósat, pedig közismerten az a legfinomabb. Mivel ma O. közvetlenül ebéd után lelépett az új nőjével romantikus szexhétvégézni, a cégnél elszabadult a pokol és az egerek cincgoni kezdtek már fél3-kor befejezték a munkát és haza mentek, így volt időm megcsinálni a palacsinta tésztát és a túrókrémet is. Ahogy az összetevőket készítgettem elő, feltűnt, hogy nincs itthon ásványvíz, ami pedig azért lett volna jó, mert a tészta kicsit könnyebb tőle, nem olyan tömör, így erősen gondolkodóba estem, vajon mit lehetne beletenni helyette??? Az az opció, hogy elmenjek a boltba és vegyek egy üveggel, lustasági okokból eleve ki volt zárva, ma egészen délután fél3-ig dolgoztam, hadd ne menjek még boltba is, így kénytelen voltam másképp megoldani a helyzetet: nagy örömömre találtam a hűtőben egy megkezdett (!) 0,33-as prosecco-t, ami azért hülyeség, mert akik ezidáig átlépték a lakásom küszöbét, mindannyian képesek egyedül meginni 3 deci proseccot, sőt, ismerek olyat is, akivel már ittunk meg ketten egy egész üveg pezsgőt, nem akarok ujjal mutogatni... no de visszakanyarodva a témához, először is a hűtő előtt ácsorogva értetlenségemnek adtam hangot, mert olyan nincs, hogy egy fél üveg 0,33-as prosecco boldog tulajdonosa vagyok, ez kérem szépen hülyeség. KI VOLT EZ? Noooormális? Erre a rejtélyre soha nem fog fény derülni... mindenesetre ez a másfél deci prosecco tökéletesen beleillett az immáron exkluzív palacsinta tésztámba. A vaníliás túrókrém külön fejezetet érdemelne a sütemények nagy könyvében, annyira finom lett, de ma már inkább nem ajnározom magam, már így is alig látok a jófejségtől. :)

Tervek

O-nak (végre) új barátnöje van. Már legalább két hete. A töle megszokott határtalan lelkesedés természetesen újra jelen van:

- Khátá, jól figyelj, mert most behozzuk A-val (így hívják a nöt) a lemaradást. Lekörözünk benneteket P-vel, khhhhh! 

- ööö… oké. Azt szeretném mondani, hogy ez nem verseny ezt most nem értem. 

- khhhh… fogadok veled, hogy hamarabb lesz gyerekünk, mint nektek!

- pfff… na ebben fogadhatunk is, mert szerintem is hamarabb lesz gyereketek, mint nekünk. Tudom, ha rajtad múlna, a kilenc hónap helyett 2 hét alatt születne meg a kölök.

- úúúú tudod mi lenne még jobb? 

- na mi?

- az, ha egyszerre születnének a gyerekeink! Na aaaaaaz tök jó lenne.

- minden bizonnyal. :-)

Hétvégi izgalmak

Szombaton újra a Schaalsee-n horgásztunk. Az volt a taktika, hogy az úszóval felszerelt bottal én fogok egy kisebb halat, akit P. csalinak felhasználva nagy halat fog. Az elképzelés mindenesetre jónak tűnt. A fogtunk-e valamit? - kérdésre azt tudom mondani, hogy de legalább az idő szép volt... A halak egész idő alatt rajtunk röhögtek, bosszantó dolog, amikor a csónak körül azt látom, hogy minden tele van velük, kicsikkel, nagyokkal és még nagyobbakkal, ugrálnak ki a vízből, de a horogra egy sem hajlandó ráharapni... Mindegy, így is remek nap volt. Visszaérve Hamburgba kicsit még lazulgattunk P-nél az erkélyen egy kis murcival és megemlékeztünk a többiekről, akik szombaton Ravazdon szüreteltek.

Ma reggel volt egy kis gubanc, mivel amikor dél körül haza akartam indulni, megállapítottuk, hogy P. autója eltűnt az utcából, illetve nincs már ott, ahol tegnap leparkoltuk. Rövid telefonálgatás után kiderült, hogy elvontatták. Pfff... Elindultunk tehát (a hazamenésemtől gondolatban rövid búcsút véve) a világ valagára, a város másik végébe, ahova a rendőrség által elvontatott autókat bezárják:

ő: - meglepően lazán kezelted ezt az elvontatósdit, tök jó, nem erre számítottam tőled, hanem némi feszültséggel vegyes pánikhangulatra. (Ebből most ki is derült, általában ki a lazább kettőnk közül.)

én: - höhh... bocs, de a te autódat nyúlták le, nem az enyémet, én ebben az esetben csak segítek neked, nincs mitől félnem.

ő: - khh, hja, én azt hittem, hogy MI egy egység vagyunk.

én: - az is vagyunk, egy egység, két autóval. Az egyik az enyém, a másik a tiéd. Mivel a te autódat vontatták el, nekem nincs okom pánikra, szívesen elfurikázlak a világ végére is, mert nem nekem kell utána sok lét kipengetnem, hogy visszakapjam a járművemet.

Ezzel a mottóval elmentünk szépen az "autóbörtönbe" összeszedni P. kocsiját, amiért - és most kapaszkodjatok - háromszázhúsz eurót kellett fizetnie. (Előtte találgattunk, ő 250-re tippelt, én 300-ra... Kár, hogy nem fogadtunk, megnyertem volna.) Minden estre: Baaaaaaaaaah. Eddig is a legnagyobb félelmeim közé tartozott, hogy véletlenül tilosban parkolok és bünti helyett elszállítanak, de ezek után azt hiszem, bekerült a dolog a "Mitől félek nagyon?" listán a top5-be.

Ma este pedig az autóbörtönös sokkot kiheverendő, Editors koncertre megyünk a városligetbe.