Húsvét

Tegnap megnéztük Stuttgartban a Porsche múzeumot, az egyszer látogatható helyek közé vettem fel az élménylistára, szerintem van a témában többet nyújtó autós kiállítás is: a göteborgi Volvo múzeum például legalább fél napra le tudja kötni az ember idejét, rengeteg interaktív dologgal, amiket ki lehet próbálni, bele lehet ülni, meg lehet fogni, míg itt - igaz az épület nagyon impozáns és csak kicsit kisebb, mint a sydney-i operaház - az autónézésen kívül nem sok egyéb extra van. Egynek jó volt. Meg kellett persze nézni utána a Porsche Shop-ot is, amiben az a jó, hogy teljesen felesleges dolgokat lehet venni nagyon drágán: ezerféle kisebb és nagyobb autómodell, naptár, iratrendező, sapka, póló, hűtőmágnes, kutyafüle és - az aduász, amire mindenkinek szüksége van - Porsche logós, mini gurulós bőrönd, amiben talán 2 napi ruha is elfér: mindössze ötszáznegyvenkilenc euróért. Nyilván nem árulnák több színben is, ha nem akadna időről időre néhány olyan hülye, aki meg is veszi.

Reggel O. közreműködésének köszönhetően sokkot kaptam: hajnali fél9-kor bekopogott hozzám és bejelentette, hogy felébredt, de még visszafekszik. Álmomban éppen fülbevalókat válogattam T. Katával a Kolonics Krisztinek (no comment) és mivel minden reggel egyedül ébredek fel, nem igazán vagyok hozzászokva, hogy valaki bekopog a hálószobaajtón: "Khátá, kijössz kicsit visszaaludni?" (persze ha nem ébreszt fel, eleve vissza se kellett volna aludni...). Megvártam hát, amíg a vérnyomásom lemegy 800-ról legalább 300-ig és elmúlik a menekülési rohamom is, majd kimásztam hozzá a nappaliba, áthelyezve a székhelyemet a kihúzott kanapéra, ami ilyenkor az ő fészke, ahol begömbölyödve aludtunk még egy órát. Öregedtem legalább 5 évet, úgy megijesztett.

Este beugrottunk a bevásárlóközpontba fekete tűfilcet venni, mivel egész karos tetoválást kellett valakinek készítenem (sőt, nem csak a karjára, hanem még a feje tetejére is, nem mást, mint a homlokától a tarkójáig szétnyíló cipzárat, ami alatt kilátszik az agya) és mivel nem volt itthon fekete tűfilcem, ezt be kellett szerezni, lényeg a lényeg: amíg én sorba álltam, ott hagyott "mindjárt jövök Khátá" jelszóval és elrohant. Sejtettem, hogy a bejáratnál lévő virágárust szemelte ki, mert ismerem már, mint a rossz pénzt már befelé menet is láttam az arcán, hogy valami szöget ütött a fejébe: egy bazinagy csokorral jött vissza, kaptam sok rózsát: tíz fehéret és tíz pirosat.

A svájci csokinyulak pénteken érkeztek és eredetileg hárman voltak, csak valami sötét alak időközben felzabálta az egyik szerencsétlenül járt kisnyulat.

Valamint: úgy döntöttem, hogy sötét, nagyon sötét terveimről - annak ellenére, hogy már a közepén járok a megvalósításuknak - sokatok csalódására még nem tudósítok, mivel mostanában túl erősen fúj a változás szele és amíg nem tudom, mit kezdek vele, nem csinálok segget a számból.

Életem első muffinjai

...ennek a kis majomfejűnek, mert huszonkettedikén volt a szülinapja és tortát nem voltam hajlandó csinálni mert nem tudok. 

Különben sem tudtam, melyik nap is szeretne a hétvégén Geislingenbe megérkezni: először vala a "csakszombatonérkezemmertpéntekenteleleszazautópálya", majd - számításaimnak megfelelően - jött ma a "Khátámégispéntekenmegyek" verzió, úgyhogy munka után elcsűrtem gyorsan bevásárolni és megsütöttem életem első muffinjait, akik mogyorós csokipudinggal vannak megtöltve és lila egérszarral+csokimázzal díszítve - közben azért bedörgöltem két sört, biztos ami biztos, fel kellett rá készülni, hátha szar lesz a süti. Legközelebb kicsit több sütőport kapnak és akkor magasabbak lesznek.

Hát most mondja valaki, hogy nem vagyok kibaszottul kurvajó fej?!

PS: sötétebbnél sötétebb terveim még annál is sötétebbre sikerültek, mint terveztem, amivel megleptem e kávéházi szegleten magam magam. Ritkán fordul elő ilyen...

Az irodában

Az egyik kolléganőm nagy átéléssel búvárol egy magyar nyelvű megrendelést, miközben egy mukkot sem tud magyarul:

- Khátá????

- tessék...

- mit jelent az, hogy hóógííí?

- MI?

- hóóógíííí.

- (itt némi kuncogás következett, mert még mindig nem értettem, mit akar) MIII????

- hóóóógíííí. Betűzöm: H, O, G, Y.

Az úri közönség tapsol.

- ...és Khátááá...?

- tessék...

- az mit jelent, hogy vááágíííí?

- a hóóógííí mintáján elindulva fényes logikával kikövetkeztettem, hogy a VAGY szóról beszélünk. Vááágííí. Majd percekig röhögött a "kifizetés" szón, mert "mennyire aranyos, hogy úgy kezdődik, hogy kifi." :)

Bumbi bácsi és a produkcióesztétikai materializmus

Ezt a posztot Szabolcsnak ajánlom.

"Nincs kellemesebb dolog a produkcióesztétikai materializmusnál." Ezzel a mondattal kezdtem a mai napi weboldal-fordító munkát. A következő gondolatok futottak át az agyamon, mielőtt nekiálltam a tényleges dolgozásnak:

- inkább visszafekszem aludni

- kardomba dőlök

- enni kéne valamit (ami egyébként kísértetiesen hasonlít a régebben vizsgaidőszakban művelt tanuláson kívüli bármit csináláshoz)

- mi az a produkcióesztétika?

- apámnak az egész weboldal fordítást nem, de a szóban forgó 5 sort biztosan ki fogom számlázni, de legalábbis lefordíttatom vele, hogy érezze a törődést és lássa, mekkora krisztusi kegy részese lehettem ezzel. Az Isten fizesse meg neki.

Miután tehát lebeszéltem magam az első két pontról és se nem feküdtem vissza aludni, se nem dőltem kardomba, (még csak enni sem kezdtem el helyette!!!) a hülye bölcsész-hozzáállásomnak köszönhetően mielőtt lefordítottam - mert az egyébként önmagában nem nagy kunszt - előbb kényszeresen utána kellett járnom, mi az a produkcióesztétika. Most kaptuk a hírt, ezt itt ki is fogom fejteni, úgyhogy sajnálatomat kell kifejeznem mindenkinek, akit ez nem érdekel, mert most meg fogja tudni: a produkcióesztétika az irodalom- és művészetelmélet egyik ága, amely különös hangsúlyt fektet a művészeten belül magára az előállítási folyamatra (legyen az irodalom, képzőművészet vagy zene), ennek az ok-okozati összefüggéseire, szabályaira, funkcióira. Na, ez nem is olyan bonyolult. Most, hogy magyarról magyarra fordítottam az első mondatot, elkezdődhet a tényleges munka. Közben persze csevegtem a Babi nénivel google talkon, mivel ő még nem tudta a nagy hírt, hogy nincs kellemesebb dolog a produkcióesztétikai materializmusnál. Hát mit mondjak? Tudtam, hogy rá lehet számítani, azonnal kellően átérezte a felfedezés átütő erejét és fontosságát, emberi mivoltunkra gyakorolt formáló hatását.

Volt szerencsém jelen lenni az ominózus kiállításmegnyitón, ahol a produkcióesztétikai materializmus, mint olyan, részletes kifejtésre került és ahol a családban azóta szállóigévé vált "angyalok verbális narrációja" szókapcsolat is elhangzott. Anyuval és XY-nal (nehogy sérüljenek a személyiségi jogaid, nem fedem fel kilétedet) egymás mellett álltuk végig a megnyitóbeszédet, aminek körülbelül a harmadik percében XY odahajolt hozzám és halkan a fülembe súgta: "Te érted, amit mond?" Hát, ilyen ez kérem szépen, az angyalok verbális narrációja nem volt eléggé produkcióesztétikusan materialista, fenn is akadtunk a megnyitóbeszéd retorikai (vagy inkább kognitív?) hálóján emiatt jó páran.

Volt egy másik esztétától származó másik szövegrész is, amit ma fordítottam és ahol röviden, de annál vidámabban emlékeztem meg a szerzőről, Bumbi bácsiról és aminek az okát nem fogom nektek elmesélni, mert romba dönteném vele valaki karrierjét, így aztán a krisztusi megvilágosodástól kísérve magamban röhögök csak tovább.

Mikulásvirág

A mikulásvirágom, aki már kb. 6-7 éve a tulajdonomat képezi és megjárta Budapestet, Ravazdot, Geislingent és akinek csak akkor volt piros a levele, amikor szegény Anna mamától anno megkaptam, azóta mindig csak zöld, most elkezdte meghozni az ELSŐ piros leveleit. Illetve a zöld leveleit kezdi el átpirosítani. Miért pont most? Eddig ménem? - kérdi a Babi néni és joggal. 

(Mielőtt bárkinek is eszébe jutna: nem, nem azért, mert ímehát meglelte hazáját Geislingenben, erre más okot kell keresni.)

PS: Jóapámnak szeretnék itt nyilvánosan köszönetet mondani, hogy a weboldalán, amit éppen németre fordítok, a művészi munkásságáról szóló Zsávolya-kritikákat is elérhetővé tesz. Apu, most hullik ki a maradék hajam. Ha az angyalok verbális narrációját is megtalálom, még ma világgá megyek, istenbizony. :)

Nyááányáááányááááá

Tegnap este csengetett egy szerelőruhás muki. Rég volt már ilyen, de be kell ismernem, hogy egy megveszekedett mukkot sem értettem abból, amit mondott, illetve annyi lejött, hogy kérdezte, bérlem-e a lakást és az összmondandó valami szerelési tevékenységre koncentrálódott, amit a végén megköszöntem, de nem kértem. Pont, vessző és levegővétel nélkül beszélt vagy három percig, én meg közben magamban röhögtem és arra gondoltam, hogy ilyen a világon nincs, egy szavát sem értem!!! Hát mit mondjak? A sváb dialektusnak is vannak árnyalatai, de ennyire durván még Andi szülei sem beszélnek, pedig nálam eddig ők tartották az adott-idő-alatt-kimondott-és-általam-meg-nem-értett-szavak rekordját. Nem szeretem az ilyet, mert az a tapasztalatom, hogy aki ennyire el van kanászodva tájszólásilag, azzal nyelvi zsákutcába kerülök, mert hiába mondok neki bármit, ő megérti ugyan, de nem tud németül válaszolni, csak svábul. Remek. Az embernek olyan érzése támad, hogy ennyi erővel akár egy vaddisznóval is beszélgethetnék, körülbelül ugyanannyi sikerrel járna az is (ha nem többel).

Ma csak délig dolgoztam, mivel kivettem fél nap szabit, hogy el tudjak menni a hivatalba a Polgár Jenő úrhoz a Jenőhöz az anyakönyvi hivatalba, ahol is dicsőségesen elvégeztem az egyházból való hivatalos kilépést. 30 eurómba fájt ugyan, de ezzel megszabadultam az egyházi adótól örök életemre. Bámulatos, mennyivel egyszerűbb itt az ügyintézés, mint otthon: odamegy az ember, közben senki nem köt bele, nem küldik át 10 másik hivatalba, nem kell 8 órát sorban állni, hogy a végén kiderüljön, hogy nem tudnak segíteni, hanem elmondod, amit akarsz és elintézik. És közben kedvesek és segítőkészek és mosolyognak. 10 perc alatt megvolt. Kaptam egy hivatalos dokumentumot róla, ami a mai naptól hatályban van és amit meg kell őriznem, a következő havi béremből pedig már nem vonhatnak le egyházi adót. Úúúúúújeeee.

Közben terveződik O-val a jövő hétvége, remélem semmi nem jön közbe és el is ér idáig csütörtökön, vagy pénteken. Szeretnénk megint egy napot Stuttgartban tölteni és ezúttal elmenni a Porsche és a Mercedes-Benz múzeumokba, mert legutóbb a melegfelvonulás túlságosan lekötötte a figyelmünket. :)

- Khátá, mit csinálsz húsvétkor?

- bäääh... nem tudom még, miért?

- milyen napra esik ez idén?

- péntek-szombat-vasárnap-hétfő.

- nem szeretnék négy napig egyedül itthon lenni, a gondolatot is utálom. Mit szólnál, ha meglátogatnálak?

- jóóóóóó! :-)

Én is gondoltam erre, de mivel legutóbb január végén volt már itt őkegyelme, nem akartam felhozni az ötletet, mert meg voltam róla győződve, hogy ez egy újabb fejezet lenne csak a Kezem belelóg a bilibe - válogatott elbeszélésekben. A terv tehát a hétvége óta a következő: önsajnálat helyett evés, ivás, 3-4 napig ide-oda menés, alvás, döglés és a január óta keserves futással leadott háj visszaszedése mindkét fél részéről.