Mikulásvirág

A mikulásvirágom, aki már kb. 6-7 éve a tulajdonomat képezi és megjárta Budapestet, Ravazdot, Geislingent és akinek csak akkor volt piros a levele, amikor szegény Anna mamától anno megkaptam, azóta mindig csak zöld, most elkezdte meghozni az ELSŐ piros leveleit. Illetve a zöld leveleit kezdi el átpirosítani. Miért pont most? Eddig ménem? - kérdi a Babi néni és joggal. 

(Mielőtt bárkinek is eszébe jutna: nem, nem azért, mert ímehát meglelte hazáját Geislingenben, erre más okot kell keresni.)

PS: Jóapámnak szeretnék itt nyilvánosan köszönetet mondani, hogy a weboldalán, amit éppen németre fordítok, a művészi munkásságáról szóló Zsávolya-kritikákat is elérhetővé tesz. Apu, most hullik ki a maradék hajam. Ha az angyalok verbális narrációját is megtalálom, még ma világgá megyek, istenbizony. :)

Nyááányáááányááááá

Tegnap este csengetett egy szerelőruhás muki. Rég volt már ilyen, de be kell ismernem, hogy egy megveszekedett mukkot sem értettem abból, amit mondott, illetve annyi lejött, hogy kérdezte, bérlem-e a lakást és az összmondandó valami szerelési tevékenységre koncentrálódott, amit a végén megköszöntem, de nem kértem. Pont, vessző és levegővétel nélkül beszélt vagy három percig, én meg közben magamban röhögtem és arra gondoltam, hogy ilyen a világon nincs, egy szavát sem értem!!! Hát mit mondjak? A sváb dialektusnak is vannak árnyalatai, de ennyire durván még Andi szülei sem beszélnek, pedig nálam eddig ők tartották az adott-idő-alatt-kimondott-és-általam-meg-nem-értett-szavak rekordját. Nem szeretem az ilyet, mert az a tapasztalatom, hogy aki ennyire el van kanászodva tájszólásilag, azzal nyelvi zsákutcába kerülök, mert hiába mondok neki bármit, ő megérti ugyan, de nem tud németül válaszolni, csak svábul. Remek. Az embernek olyan érzése támad, hogy ennyi erővel akár egy vaddisznóval is beszélgethetnék, körülbelül ugyanannyi sikerrel járna az is (ha nem többel).

Ma csak délig dolgoztam, mivel kivettem fél nap szabit, hogy el tudjak menni a hivatalba a Polgár Jenő úrhoz a Jenőhöz az anyakönyvi hivatalba, ahol is dicsőségesen elvégeztem az egyházból való hivatalos kilépést. 30 eurómba fájt ugyan, de ezzel megszabadultam az egyházi adótól örök életemre. Bámulatos, mennyivel egyszerűbb itt az ügyintézés, mint otthon: odamegy az ember, közben senki nem köt bele, nem küldik át 10 másik hivatalba, nem kell 8 órát sorban állni, hogy a végén kiderüljön, hogy nem tudnak segíteni, hanem elmondod, amit akarsz és elintézik. És közben kedvesek és segítőkészek és mosolyognak. 10 perc alatt megvolt. Kaptam egy hivatalos dokumentumot róla, ami a mai naptól hatályban van és amit meg kell őriznem, a következő havi béremből pedig már nem vonhatnak le egyházi adót. Úúúúúújeeee.

Közben terveződik O-val a jövő hétvége, remélem semmi nem jön közbe és el is ér idáig csütörtökön, vagy pénteken. Szeretnénk megint egy napot Stuttgartban tölteni és ezúttal elmenni a Porsche és a Mercedes-Benz múzeumokba, mert legutóbb a melegfelvonulás túlságosan lekötötte a figyelmünket. :)

- Khátá, mit csinálsz húsvétkor?

- bäääh... nem tudom még, miért?

- milyen napra esik ez idén?

- péntek-szombat-vasárnap-hétfő.

- nem szeretnék négy napig egyedül itthon lenni, a gondolatot is utálom. Mit szólnál, ha meglátogatnálak?

- jóóóóóó! :-)

Én is gondoltam erre, de mivel legutóbb január végén volt már itt őkegyelme, nem akartam felhozni az ötletet, mert meg voltam róla győződve, hogy ez egy újabb fejezet lenne csak a Kezem belelóg a bilibe - válogatott elbeszélésekben. A terv tehát a hétvége óta a következő: önsajnálat helyett evés, ivás, 3-4 napig ide-oda menés, alvás, döglés és a január óta keserves futással leadott háj visszaszedése mindkét fél részéről.

IKEA és a szomszéd perverz

Voltam ma az IKEA-ban, vettem egy nagy polcot, amit már az autóba se tudtam egyedül betenni, mivel hosszabb volt mint könnyű, 33kg összsúllyal. Miközben próbálgattam kiszedni a tolós kocsiból - sikertelenül - egy harmincas pár sétált el mellettem a parkolóban. A nő szemén láttam, hogy sajnál, a pasi meg egyenesen rám nevetett, amitől természetesen elöntötte a szar az agyam, hogy én itt meggebedek, hogy ezt a kartont beleszenvedjem az autóba, ez a majom meg kiröhög, ahelyett, hogy segítene, úgyhogy megajándékoztam egy "segítsen már legyen szíves" (ha már ilyen jó kedve van)-kíséretével a kartonommal. Hát mit mondjak? Meglepődött, de erre nem lehetett nemet mondani, vagy úgy tenni, mintha nem hallotta volna, mivel 3 másodperccel előtte röhögött ki.

Hazaérve egyértelművé vált a probléma: nekem kell az autóból kiszednem és feltranszportíroznom a cuccot a lakásba. Eltartott vagy 20 percig, közben többször eszembe jutott, hogy elvileg az ember a saját súlyát el kell, hogy bírja, én meg itt 33 kilóval szenvedek, das geht ja gar nicht... valamint, hogy ha egy hullát kellene eltüntetnem, nem bírnám el, na meg gyorsan el is kapnának, mert túl sokáig tartana elnyühülni az autóig, ahova egyedül nem is tudnám betenni. (Amikor ezt O-nak kifejtettem ma este, azt nyilatkozta, hogy ő előbb feldarabolná a hullát, mert úgy "könnyebb vele bánni.") Nos, ilyen és ehhez hasonló hasznos gondolatok suhantak át az agyamon, amíg küszködtem a kartonnal. Az összeépítése sem volt egyszerű, mivel ez egy kifejezetten nagy polc, no meg mert utálok ilyesmivel foglalkozni. Nekiestem, de bizonyos részeibe annyira nehéz volt belenyomorgatni a kis fa csapokat, amik összetartják, hogy egy idő után be kellett vonnom az összeszerelési aktusba 2 széket és az egyik magassarkú cipőmet is, mint eszközöket. Szerintem ha ezt élőben lenyomom az interneten, biztos lettek volna olyanok, akik még fizettek is volna azért, hogy ezt az akciót láthatják... Viszont: a polc elkészült, az alkotó pihen.

Apropo hulla: nem emlékszem, hogy írtam-e már, a szemközti épültben lakik egy medvealkatú, hosszú, ősz hajú - kecskeszakállas fazon, aki valami miatt nem dolgozik, hanem nonstop az ablakban áll és nézi, mi történik lent az utcán (és persze a mi garázsunkban, mert oda direkt belát). Félelmetes. Kapcsolatunk a héten új dimenzióra helyeződött: valamelyik reggel elég morcosan indultam munkába, hideg volt, álmos voltam, mindenkit utáltam, ez meg már fél8-kor ott állt az ablakában és lesett. Csúnyán néztem rá. Ronda pofát néztem neki. Erre mit csinált? Mosolygott és integetett. Húúha montaja Babi néni, ennek a fele se tréfa. Munka után, amikor hazaértem, akkor is az ablakban állt, ahogy kiszálltam a kocsiból megint mosolygott és integetett, erre mit volt mit tenni, én is elmosolyodtam és visszaintettem. Este aztán elmeséltem O-nak, mik a hírek támadnak az írek aki maximális nemtetszéséről biztosított és azt az utasítást adta, hogy ignoráljam a fazont, ne is nézzek oda reggelente - ami nehéz, mert pont szemben van az ablaka a garázzsal. Ez az egész a hullacipelésről jutott csak eszembe, nem is lényeges.

F, a mindent megmondó ember

A főnök a fejébe vette, hogy eladási továbbképzést kapunk egy marketingestől - hívjuk mondjuk F-nek - a "hogyan lehet még jobban fokozni az eladási volument" témában, aminek talán még értelme is lenne, ha nem rossz embert bízott volna meg a feladattal. Értem én, hogy a faszi a maga szakterületén atom - ami a telemarketing és amit mi nem is művelünk - de ebben a brancsban, mint kiderült, egyáltalán nincs otthon, amit hiába mondtunk B-nek eddig 2-szer, amikor a véleményünket kérdezte, hogy szerintünk hasznos volt-e, egyszerűen nem akarta megérteni. F. potom ezerhatszáz (!!!) euróért jön el hozzánk Frankfurtból egy napra szót fosni és a munkaidőnket rabolni, ami azt figyelembe véve, hogy nincs belőle semmi hasznunk, kurvára nem éri meg.

Egy példa: az egyik kolléganőm (hívjuk mondjuk A-nak) F. kérésére felhívta az egyik ügyfelet, hogy a 2-3 napja e-mailben elküldött 1200 darab RL-KLT 6280-as nevű műanyagládáról szóló árajánlat milyen döntési stádiumban van, lesz-e belőle megrendelés, hogy tetszett az ár stb.

A: - Jó napot kedves XY, a hétfőn e-mailben küldött RL-KLT 6280-as ajánlattal kapcsolatban hívom blablabla...

F: - Frau A, arra kérném, a következő telefonálásnál ne beszéljen ennyire érthetetlenül, próbáljuk meg az RL-KLT 6280 nevet nem említeni. (Itt A-nak a tarkójáig csúszott a szemöldöke, mert ő tudja mi az az RL-KLT 6280, az ügyfél is tudja, mit az az RL-KLT 6280, mivel ő kérte az árajánlatot is, egyedül F-nek nincs lövése róla, de jóvanbazmeg jelszóval A. is belement a játékba)

A: - de hát ha ez a hivatalos neve a terméknek, amit a logisztikusok ismernek... Mit mondjak helyette?

F: - hát műanyag ládát. (Közben az úri közönség már magában röhögött)

Majd jött a következő telefonálás:

A: - jó napot kedves XY, a tegnapi műanyagládás ajánlattal kapcsolatban hívom.

Ügyfél: - milyen műanyag láda?

A: - tudja, az 1200 darab műanyag láda, aminek az alján vízelvezető lyukak is vannak.

Ügyfél: - MI?????

A: - készítettem Önnek tegnap egy árajánlatot műanyag ládákról.

Ügyfél: - Frau A, én komolyan nem értem miről beszél.

A: - hát a 600x400x280mm méretű, kék színű műanyag ládák... KLT-k...

Ügyfél: - jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!!!! A 6280-ra gondol??? De hát ménem azt mondja akkor???

Pfff...

Köszönjük, Emese.

...unom a pápát, a szentelt vizet és a marihuááánáááát

...unom a pincért a sarki bárban, unom a tévét a hálószobában, unom a nőt, aki nem harap, csak karmol, unom az embert, aki mindent összebarmol, unom a káoszt, unom a rendet, unom a zajt, unom a csendet, unom a hóhért, unom a dajkát, unom a szüzet és unom a szajhát, unom az elejét, unom a végét, unom a háborút, unom a békét, unom a négert, unom a sárgát, unom a zsidót és unom az árját, unom a doktort, unom a gyógyszert, unom a szexet és unom az óvszert, unom a dealert, unom a pápát, a szentelt vizet és a marihuánát... 

Éljen a Quimby.

 

Apropó pápa és szentelt víz: döbbenetes, hogy minden ellenszenvem ellenére a pápaválasztás puszta hírértéke miatt mégis a kanapéhoz szögezve figyelem, honnan jön a milyen színű füst. Hopp, erről jut eszembe, ma végre utána mentem alaposabban, mit kell tennem az egyházi adó fizetési kötelezettségem megtorpedózása érdekében: hivatalosan ki kell lépnem az egyházból - ez mondjuk nem volt nagy meglepetés. Ha a pápa visszaléphetett a hivatalából, azt hiszem én is inkább visszautasítom a megtiszteltetést, hogy még egy valagnyi egyházi adót is befizessek. Ez különösebben nem visel meg, mivel megvan az az előnyöm egy bennszülött némettel szemben, hogy én ettől még Magyarországon lazán köthetek templomban házasságot (nem mintha ez egy olyan hú de erős pro érv lenne, de mégis na), mert csak itt leszek törölve a listáról, a templomi esküvő pedig Magyarországon csak attól válik függővé, hogy meg van-e keresztelve a delikvens (márpedig a keresztvizet nem tudom és nem is szándékozom levenni magamról). 

Lényeg a lényeg: egy év becsületes kizsákmányolás egyházi adó fizetés után még ebben a hónapban ünnepélyesen elzárom a szent csapot és megspórolok magamnak párszáz (!!!) eurót éves szinten. Mindössze annyit kell tennem, hogy elmegyek az itteni anyakönyvi hivatalba és befizetek 30 EUR-t, mert ebben a tartományi körzetben ennyibe fáj megszabadulni az egyháztól. A jegyző szépen bejegyzi, hogy Frau Booohhbeliii - geislingeni lakos - megtagadta a német egyházat és nem fizet egy centet se többet, erről kapok egy hivatalos dokumentumot, majd jót röhögök a markomba. Így lesz.

Na közben kijött a fekete füst is a kéményen, holnap is lehet izgulni, addig is töltsön el mindenkit jól a Szentlélek, menjetek békével. :)

Örökbe fogadtam egy bíborost

Vatikáni görbe tükör következik, a bejegyzést ortodox katolikusoknak nem ajánlom.

XVI. Benedek lemondása óta naponta röhögünk a Babi nénivel a különböző magasröptű (általában hvg-s) vatikáni és pápahíreken, mint például: 

- "a pápai piros cipő helyett Benedek inkább barnát részesít előnyben, a döntést egyedül hozta meg." (Én is egyedül szoktam eldönteni reggelente, melyik cipőmet részesítem előnyben...)

-  a lemondó pápa pásztori gyűrűjét XVI. Benedek a Vatikánban hagyja, de még nem tudjuk, pontosan mikor zúzzák össze – mondta Lombardi. (Ez azért odavert. Aludni sem tudtam, amíg ki nem derült, pontosan mikor zúzzák össze. Végül nem is zúzták össze, így újra helyreállt a világ rendje.)

- A Rómába megérkezett bíborosok hétfőn délelőtt és délután is tanácskoztak a vatikáni szinódus-teremben (...) és úgy döntöttek, hogy üdvözletüket és hálájukat kifejező levelet írnak a lemondott pápának, XVI. Benedeknek. (Mindenki szabadon eldönthette, hogy színes ceruzát, vagy zsírkrétát részesít-e inkább előnyben...)

- Közben a római Pantheon melletti Gammarelli szabóság kirakatába hétfőn kitették az új pápának készített fehér színű reverendát három különböző méretben. (Erre hagynék egy kis időt: 3 (!!!) különböző méretben!)

Fontos továbbá, hogy mikor melyik ablakon néz ki hány órakor a pápa. Mi is lenne a társadalommal ezek nélkül a hírek nélkül? Tehetetlen, kétségbeesett, síró embertömegek rohangálnának az utcán fel-alá, akik nem tudják, aznap a pápa milyen cipőt részesít előnyben és éppen hány órakor melyik ablakon néz ki. 

De a legjobb, a hab a tortán, vagy inkább a mini koktélcseresznye a koktélcseresznye habján: találtam ma egy linket a német Spiegel Online-on, ami egy viszonylag komoly hírportál, legalábbis túlmutat a hvg szintjén, de magam is megütköztem a felfedezésen, amit tettem: Fogadj örökbe egy kardinálist! (Mindez 9 nyelven elérhető, Facebookon és Twitteren megosztható!!!) Szerintetek mit csináltam? 

Először elújságoltam a Babi néninek, hogy mi az esti program, ha hazaértünk, majd együtt örökbe fogadtunk egy-egy kardinálist. 

Az első lépés: "Imádkozz egy kicsit, hogy a Szentlélek Úristen a megfelelő Bíborost válassza ki számodra, és utána kattints az alábbi zöld regisztrációs gombra." Őszintén szólva én kihagytam ezt a lépést és vakmerő bátorságról téve tanúbizonyságot egyből a zöld gombra kattintottam, majd a következőket tudtam meg:

Üdvözöllek Frau Babi, (mert azt ti sem gondoljátok komolyan, hogy majd a saját nevemen fogadok örökbe bíborost...)

szívből gratulálunk!

A következő bíborost fogadtad örökbe:

Francesco Monterisi, Italy, született 1934.5.28.
Ő 2010.11.20. óta bíboros és a feladata: Archpriest emeritus of the Basilica of Saint Paul Outside the Walls (Monterisi in da hauz:)  A bíborosodért való imádkozás közben töltsön el a Szentlélek!

Na kis kedveskéim, ezt is megtudtátok ma, fogadjatok ti is örökbe minél több bíborost és közben töltsön el mindenkit a Szentlélek, menjetek békével.