GoNbaleves és CD lejátszó

Pórul jártam a mai tejszínes gombalevessel, mert úgy átrohant rajtam, mint kacsán a nokedli, elég "vicces" (tevékeny) délutánt és estét okozva, még szerencse, hogy előtte mentem futni, nem utána. (Bár a teljesítményemet biztos növelte volna, ha utána megyek, felelevenítettem volna Zrínyi kirohanását...) Úgy tűnik, nem szokott hozzá a bélésem, hogy szilárdat - már amennyiben a leves némi zöldséggel szilárdnak számít - eszem.

Valamint: kinéztem ma magamnak egy Panasonic "zenedobozt", ami nem csak CD-t és MP3-at tud lejátszani, hanem USB- bemenet is van rajta, így pl pendrive-ról is tudok majd zenét lejátszani vele. (Kis nyelvészeti megfigyelés: a németek nem ismerik a pendrive szót, csak azt, hogy USB-Stick.) Programozható, így be tudom állítani rajta, hogy reggelente, amikor kivánszorgok a hálószobából, muzsikaszóra igyam a tejes kávémat. 2 év gari is van rá, úgyhogy hétfőn megyek és megrohamozom a beszerzési helyet. Jiiiihá!

Megbélyegződtem

9 nap speciális egyáltalán-semmit-nem-evés után éhen haltam úgy döntöttem, hogy a tisztítókúrás lötyi ízét már annyira utálom, hogy inkább levesekkel folytatom tovább az ünnepek kézzel fogható nyomainak eltüntetését. Mivel az első adag éhenhalás elleni szirup, amiből eddig a napi "táplálékomat" kevertem, épp el is fogyott, átálltam a speciális léböjtkúráról a sima léböjt kúrára és a döntésemet egy zöldséglevessel ünnepeltem meg. Újeee. Amíg az ember nem próbálja ki ezt a típusú "level 99-es" önsanyargatást, nem tudja megbecsülni egy evőkanál frissen főtt bármi ízét, ami még akkor is fenomenálisan király, ha az csak egy darabka főtt karalábé a levesből. O-nak mondjuk leesett az álla, mivel - hála a sikeres sumákolásomnak - csak tegnap este derült ki, hogy 9 napja csak iszom, amikor elkezdte volna megpendíteni a szokásos esti témák egyikét, ami a Jaj nem tudom mit egyek vacsorára mellett a Mit ettél ma Khátá? Itt aztán lebuktam, hogy sámmit. 

Megkaptam továbbá azt is a pofimba, hogy kicsit tikkes vagyok, mert (kiderült, hogy) munkanapokon 2 ébresztésre van beállítva a vekkerem: csörög egyszer 5-kor (mert a csak 10 perc- típusú visszaalvástól öngyilkos leszek, az nem elég semmire sem) és egyszer fél7-kor. Az 5-ös csörgésnek az a haszna, hogy ezáltal realizálom: van még másfél órám aludni (nagyon jóóó!), a fél hetes csörgésnél pedig fel kell kelnem.

Ez nem is igazi tikk, kikérem magamnak. Há' de nem? Há' de.

Feltettem öcsit a vonatra...

... visszaáll lassan a megszokott napirend.

Gergővel az elmúlt két napban felfüggönyöztük a lakást, már semmi nem hiányzik belőle. Költséges dolog, ha az embernek ennyi ablaka van... Futnom kellett még egy kört este az OBI-ban is, mivel csavar nem volt az IKEA-s karnisokhoz, én meg magamtól nem gondoltam volna, hogy azt is külön kell, hogy vegyek. Öcsi mind az 5 karnist szépen felcsavarozta, én meg méretre szabtam a függönyöket. Szép lett a kuckó, sokkal lakályosabb.

Mára még futás van betervezve, de mivel egész nap szakad az eső, a hozzáállásom valahogy nem az igazi.

O. is jelentkezget szépen, hasonlóan "átgondolt" dolgai vannak, mint nekem szoktak lenni: Na és hogy vagy mostanában? - kérdezteja Babi néni. Jól, csak fáradt vagyok, le kellene adnom 5 kilót, amit az ünnepekben szedtem fel, nincs kedvem semmihez, eladtam a mercit is. Nem mondod! Eladtad a mercit? És mit vettél helyette? Még semmit. Semmi kedvem semmihez, alulmotivált vagyok. Möhh.

Majd másnap este: Na mizu? - kérdezteja Babi néni. Khátá, képzeld, vettem egy autót!!! Pfff... Megjött a kedved? Meg. :)

Remek.

Öcsivel jöttem vissza Magyarországról...

...így most szombat reggelig ketten toljuk a szekeret.

Az ünnepek szépen teltek, felszedtem kb 100 kilót, amitől (na meg a májamra nehezedő terheléstől) úgy próbálok megszabadulni, hogy:

- újra minden nap futok fél órát
- léböjtkúrát tartok 2 hétig, amiből logikusan következik, hogy egyáltalán nem eszem (nem, nem kell kétségbe esni, alaposan átgondolt, kidolgozott és már sokszor kipróbált böjtöt tartok)

Voltunk ma Ulmban, megvolt a kötelező Barfüßer program, ahol (finom!!!) alkoholmentes búzasört ittam, vettem végre az IKEA-ban függönyöket a lakásba, fel is lettek szerelve hála Gergőnek, úgyhogy boldogság van.

Izgalmas sztorival perpillanat (még) nem tudok szolgálni, de a hétköznapokkal együtt a szokásos (sajátos) kepesztés is lassan vissza fog térni.

Kádváskéim, harmadikától újra tudósítok...

...addig nem, mert:
1. épp meghízom,
2. épp iszom,
3. épp eszem,
4. épp iszom,
5. épp eszem,
6. épp iszom,
7. nem emlékszem...

Hazajöttem otthonról

Philipp Poisel napok várhatók, újra csak ajánlani tudom mindazoknak, akik nem ismerik. Ezt, azt és amazt. Budapest-nosztalgiám van tőle, egészen konkrétan Révay utcai albi-feeling: amikor a Babi nénivel hétköznap munka előtt együtt reggeliztünk, amikor minden este futni mentem a ligetbe és abban a kis lukban laktam az opera utcájában...

Elért kicsit a Budapest-honvágy, na.