Zsolti fiú esete Tóth Marival...

Munka után Niederstotzingenbe mentem és otthagytam szegény Zsoltit, holnap remélem simán megy minden a TÜV-vel. A navim az első 100 méteren megőrült (na jó, véletlenül a reset gombot nyomtam meg, amiről nem is tudtam, hogy van rajta és ilyen érintőpontokat kellett rajta nyomkodnom, hogy újra belője a magát. Egy szerpentinen sötétben-ködben nem vicces, hogy menet közben egy ikszet kell nyomkerásznom a kijelzőn, ami mindig odébb megy.) Mivel nem sikerült a navigációs feladatot abszolválni, inkább jó mérges lettem, majd egy éles kanyarban lecsúszott a készülék az ölemből (mert kivételesen épp az utat néztem) és minden kotrás ellenére sem találtam többé meg. Ezen a ponton kezdtem el káromkodni, mint a kocsis. Meg kellett állnom egy benzinkútnál - akkor meg már tankolok is-jelszóval - közben vadul kerestem a navit az ülés alatt, az ülések között, a szőnyeg alatt, mindenhol, mihaszna. Páran megbámultak a kúton: nem értették, hogy a hülye "holland" nő miért száll be kicsit minden ajtón az autóba... Végül persze meglett, félreálltam szépen és beállítottam rajta mindent, működött rendesen. Heubachból nem tudom még kívülről az utat Niederstotzingenbe na, talán 2szer fordult eddig elő, hogy onnan kellett mennem. 

Odaérve R. gondjaira bíztam Zsoltifiút, megkaptam cserébe C. Volkswagen Poloját (vagy Golf? Reggel meg kell néznem, mibe ülök be), ami egy egérkamion. Elöl is és hátul is olyan hirtelen van vége, mint a botnak, cserébe egy darabig nem találtam, hol kapcsolom be a fényszórót, majd azt sem, hogy hol kapcsolom ki a reflektort. Páran azt hiszem, emlegettek hazafelé az úton, de inkább másnak folyjon ki a szeme, mint hogy világítás nélkül kelljen nyomulni a tök sötét ködben. Útba esett egy bevásárló központ, gondoltam beugrom ezt-azt venni. Itt jött az újabb megijedés: az autó menet közben bezárta az ajtaját és nem találtam, hol nyitom ki. Az hagyján, ha nem tudok bevásárolni menni, de kiszállni azért mégis jó lenne előbb-utóbb (na meg milyen ciki már telefonon segítséget hívni, hogy nem tudok kiszállni a kölcsön-autóból / kimászni az ablakán), így aztán beletelt pár percbe, mire kirágtam magam a Poloból (Golfból?), de sikerült.

O. közben a hétvégén lebetegedett, összeszedett valami vírust, amibe "minden bizonnyal bele fog halni", mert néha kicsit görcsöl a hasa. Talán már az utolsó kenetet is feladatta ma magának. Miután az egóm kapott egy kis masszírozást, azért hozzá tette, hogy - most kaptuk a hírt - szerinte az a(z aprócska) hátulütőm van, hogy nagyon kemény a fejem. Hát ezt is megtudta a világ.

Geislinger Zeitung

Este fél8 körül csörög a vezetékes telefonom. Nem lenne akkora attrakció, ha nem egy idegen Baden-Württembergi számról hívnának, amiről minden áldott hétköznap van nem fogadott hívásom, amikor haza érek a munkából. Ma először úgy hívtak, hogy végre itthon voltam. Felvettem.

- én: Borbély.

- idegen nő: jó estét, a Geislinger Zeitung-tól telefonálok, Herr XY-t keresem.

- én: HONNAN??? KIT???

- nő: Herr XY-t. A Geislinger Zeitungtól telefonálok.

- én: (csak-csak jól értettem akkor...) Öööh... én itt tudtommal egyedül lakom. Remélem legalábbis.

- nő: Jaj bocsánat, akkor téves. Szép estét.

Áhá. A Geislinger Zeitungtól. Hát ültem utána pár percet kérdő tekintettel a semmibe meredve.

Ma büszkeség (és balítélet) van, mert elmentem újra futni. 30 percet toltam a városban, hegynek le és hegynek fel, közben a hőmérséklet volt vagy 6 fok.

Babi néni, ha a 10 napos tisztítókúra mellett döntesz, csinálom veled együtt! Mire jössz, mindketten csillámpónik leszünk... :)

Kuschelseminar

Munka után itthon zizgek a konyhában, statisztikát csinálok éppen a szavazataim segítségével, hogy mit is egyek vacsorára, épp ott tartok, hogy nem bírom eldönteni: tejszínes sajtszószos kuszkusz legyen-e, vagy inkább tükörtojás pirítóssal, amikor megcsapja a fülem az egyik háttérben futó tv műsor szövege, amit a konyhában való zizgés miatt nem nézek, csak amiatt megy, hogy legyen itthon valami alapzaj. Hogyaszongya: Kuschelseminar in Berlin. Ezen a ponton ki is jöttem a konyhából, mert nem hittem el, hogy azt mondták, amit hallottam. Márpedig Kuschelseminar-t mondtak. Valami rafkós germán kitalálta, hogy az emberek néha hosszú távon nagyon magányosak és ölelésre, összebújásra. meg érintésre, simizésre vágynak. Így született meg a Kuschelseminar (és a Kuschelparty) ötlete. Összegyűlnek a jó németek és némi ráhangolódás / lazulgatás, táncolgatás, ugrabugra után szeretgetik egymást. A végén Gruppenkuschel van, amikor nem csak 2 ember szeretgeti egymást, hanem mindenki szeretget mindenkit. Hát mit mondjak? Röhögtem közben. Mivel nem szexről van szó, semmi ilyen szándék nincs megtűrve a kurzuson, bizonyos részeket nem ér megérinteni, a lényeg, hogy megölelgetik, szeretgetik, simizgetik egymást a résztvevők és utána mindenki rohadt jól, boldogan és ellazultan érzi magát. Mindez kerül alkalmanként, személyenként 16 EUR-ba (kb 4500 Ft). Nem tudom még, mit gondoljak erről, de el kell ismernem, hogy az ötlet zseniális. Mindemellett bízom abban, hogy ha eljutok arra a szintre, hogy ennyire ölelgetésre lesz szükségem, akkor ezt valaki ingyen is megteszi majd.

Apropo: O. tegnap elemében volt. Bejelentette, hogy mindenképpen "még előtte" találkoznunk kell. Ezen röhögnöm kellett. Mi előtt??? Nem derült ki.

Nyitott kérdés még a szilveszterezés is (ugyan nem tudom, hogy ez még előtte vagy már utána van-e): mivel mind a ketten ugyanannyira utáljuk a kényszeresen-valahova-menni-kell-mert-szilveszeter-van- időszakot, könnyen megeshet, hogy együtt nem csinálunk semmit, miközben együtt nem megyünk sehová, ami paradoxon, mert eleve ahhoz, hogy találkozni tudjunk, eléggé el kell menni valahová, ami beleesik a valamit csinálás és a program tervezés kategóriákba is. Remélem követhető vagyok. 

Zsolti a béka, Zsolti a béka, Zsolti a bééé-kaaaa...

Zsolti-jármű szerdán műszaki vizsgára megy, hogy megkaphassa végre a német állampolgárságot (és neki meg sem kell házasodnia érte - höhö). Izgulok, mert jaj mi van, ha nem megy át a vizsgán? Gyújtógyertyák és fékbetétek lettek rajta cserélve**, amióta itt vagyok a régióban, a motor állapotáról sajni nincs sok infóm: van benne, az biztos. Hónapok óta figyelem, milyen roncsok bukkannak fel időnként az úton és bizony van köztük pár olyan, amihez képest az én Zsoltim esküvői autó. Ha ezeknek van TÜV matricájuk, akkor nekem is simán lesz. Reméljük a legjobbakat. Ha megvan szerdán a TÜV és ezzel megszabadultam újabb 90-100 eurótól, jöhet a forgalomba helyeztetés, amihez a szép, sárga, holland rendszámomat vissza kell, hogy küldjem Hollandiába, ahol ez alapján ki tudják jelenteni Zsoltit a forgalomból, megküldik postán a papírjait, amiket bemutatván kapok vehetek jó pénzért német rendszámot, ami GP-vel kezdődik majd, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy végre megszabadulhatok a holland biztosítás és adó fizetési kötelezettségtől, ami éves szinten pontosan négyszer annyiba kerül, mint a német.

**Miután O. legutóbb egy héten keresztül minden este hallgatta a nyöszörgésemet a téli gumik miatt, hogy jaj hol vannak, jaj mikor jönnek, jaj esni fog a hó, jaj nem tudok majd dolgozni menni, jaj nem szállítják ki őket stb, amikor elmeséltem neki, hogy fékbetéteket cseréltetek, csak annyit fűzött hozzá egy mély sóhajtás keretében: "na vazz, most meg emiatt nem lesz nyugtunk." És akkor a TÜV- és forgalomba helyezős terveimről még nem is tud...

Most kaptuk a hírt: a hétvégén vásárolt nagy csomag wc papír nem is annyira szimpla, mint aminek a szupermarketben kinézett. Nämlich: rénszarvas mintás és MÉZESKALÁCS ILLATÚ. Gratulálok.

Féljek vagy ne féljek?

A hálószobámban megjavította magát a lámpa. Nem viccelek, a beköltözésem óta nem stimmelt vele valami, még Andreas sem tudta megbuherálni, pedig az összes többi lámpát is ő kötötte be és ő ért hozzá (és nem, nem az állólámpáról beszélek, amit csak bedugok a konnektorba és világít, hanem aminek a hülye kis 3 drótja kiáll a plafonból és be kell kötni ügyesen, amit természetesen nem én csináltam, mert kuka vagyok hozzá). Körte is volt benne, mégis lassan 5 hónapja az egyik IKEA-s állólámpával bohóckodom a hálószobában, mert nem működött a plafonra szerelt fényforrás, pedig van 3 felesleges kapcsoló is a szobában, amikről eddig nem tudtam, mire jók, mivel eddig semmit nem kapcsoltak, egyáltalán nem működött egyik sem. Tegnap este óta mind a három kapcsolja a plafonon lévő nagy rizslámpát. Azért az ilyenektől befosok. Tudom persze, biztos van rá fizikai magyarázat, meg a kóbor áram, meg a villanyszerelés, de ehhez a beköltözésem óta senki nem nyúlt hozzá.

Ez a halogatós stratégia, ami az esetek 0,000000000001 %-ában tűnik hatásosnak lenni (az internetigénylésnél például nem működött, hiába vertem szemmel a laptopomat). A "majd egyszer hívok villanyszerelőt"-típusú "hej ráérünk arra még"- hozzáállás meghozta a gyümölcsét: a lámpa a kapcsolókkal együtt előbb unta meg a várakozást és tegnap óta inkább világít.

Ha a héten nem jelentkezem többet, akkor elvittek az idegenek, kezdjetek el keresni légyszi!