A hétvégén még csak-csak ráhúztam az alulmotiváltságomat, a szar kedvemet és az ágyból való kikelés teljes megtagadását az O-val való mosolyszünetre, ami miatt a múlt héten nem is mentem el hozzá (és nem, nem fogom elmesélni, mert nem akarok róla beszélni. Köszönöm, már jól vagyok és újra beszélünk egymással), szóval ráfogtam a nyomiságomat arra, hogy őt büntiben kell, hogy tartsam, ami nyilván nekem sem volt jó érzés. Vasárnapra azért gyanús lett, hogy attól még, hogy nagyon haragszom, nem kellene, hogy fázzak is, meg a dühtől az ízületeim sem szoktak fájni. Mára a zsepifelhasználásom is 150-szeresére nőtt, a könnyem is folyt és reggel a kolléganőim is megerősítették, hogy szarul nézek ki, de nagyon édesek voltak, mert azonnal el lettem látva teával, homeopátiás bigyibogyóval, citromos forróitallal, meg csokival. Hogy ennek a két nőszemélynek micsoda elsősegély felszerelése van az irodában, hihetetlen! Bennem még nem is tudatosult, hogy beteg vagyok, de már tele voltam tömve minden lehetséges ellenszerrel.
Hazafelé még beugrottam a dm-be, mert elfogyott itthon a Nivea, meg venni akartam magamnak valami teát is, de így a nap végére eléggé szánalmasan nézhettem már ki, mert mint a csiga, húztam magam után a nyálcsíkot a kasszánál a csaj a dm magazinom mellé valami konyhatippes receptes gyűjteményt is a kezembe nyomott, meg még fél óráig turkált a pult alatt, hogy mit adhatna még nekem, ami ilyen ingyenes repi cucc, végül előkotort egy növényi olajas szappant (vagy lehet, hogy büdös vagyok?) és különböző minta-c-vitamin porokat. A hallásomra is rámehetett a kórság - vagy csak nagyon dekoncentrált vagyok, mert fizetés után leszartam, amit mondott valamit kérdezett, amit először elengedtem a fülem mellett, másodjára meg egyáltalán nem fogtam fel, de mondtam neki egy nagyon határozott "NEIN"-t és békén hagyott. Remélem nem azt mondta, hogy én vagyok a hónapban a 20 ezredik vásárló és megnyertem a dm által felajánlott 3as BMW-t, szeretném-e azonnal átvenni? (Erre persze rendkívül sok esély van.) Mindenesetre elértem ma egy olyan szintű agyi kapacitás-telítettséget, hogy egyik fülemen bemegy az infó, a másikon meg kijön.
