Khátá. 6 napja úton van, 806 km-t biciklizett le. Ma ideért. :)
Van egy magyar cég, ahol a logisztikus csaj vezetékneve az, hogy Király. Az előttem itt dolgozó inkompetens majom meggyőzte anno a főnököt, hogy a magyar női ügyfelek megszólítására a német "sehr geehrte Frau YX" helyett az addig használt "Tisztelt XY Asszony" nem elég jó, és a "né" szuffix-et kell használni. Mindegy, hogy szerencsétlen ügyfél akarja vagy nem, házas-e vagy nem, né lesz és kész. Ezen logika mentén én pl Borbélyné lennék. Komolyan. A főnök - mivel nem tud magyarul - az általa írt belső programokat is átalakította asszonyról nére úgy, hogy az automatikusan generált levelekbe csak a nevet kelljen beleírnunk, a program magától a megszólítás mögé teszi a szuffixet. Ami persze faszság csacsiság, mert ilyeneket eredményez, mint ez a mai, amin aztán munkaidőben bepisilek a röhögéstől: "Tisztelt Királyné!"
(Utána meg persze csak arra tudtam gondolni, hogy a levelet nem Booohbeliként írom alá, hanem az alattvalók nevében...)
PS: holnap este érdemes lesz figyelni a facebookot és/vagy a blogot, meglepetés közeleg.
Hát álmánták...
Mindenkinek szeretném megköszönni, aki gondolt rám és küldött valami cukiságot. Meghatódtam. Ezzel nem számoltam, hogy ennyi mindent fogok kapni, nagyon örültem minden küldeménynek! Jól beszámolok róluk:
Blankának: a lámpa nagyon tetszik, a nappaliban lakik, a képnek még nem találtam helyet (meg szöget).
Máténak: gyönyörű az üvegplasztika, köszönöm szépen! Ő is a nappaliban lakik.
Katának: köszönöm az illatosítókat és éljen a pécsi rockmaraton, mától mindenhez majonézes tormát eszem - amíg el nem fogy. Ilyen itt nincs, ez egy piaci rés, amivel végre világuralomra törhetünk!
Adélnak: szuperjó a táska, már át is pakoltam bele, nagyon tetszik!
A hétvége meglehetősen eseménydús volt. Anyuék péntek délután értek ide, rengeteget főztünk (átvette a főnökséget a konyhámban), ettünk-ittunk, voltunk Ulmban várost nézni, Geislingenben fagyikelyhet enni (ez utóbbi Olaf pénteki ötlete volt: "Khátá, tudsz nekem 25 EUR-t kölcsönözni? Vidd el légyszi a szüleidet abba a fagyizóba, ahol a múltkor mi is voltunk és hívd meg őket a nevemben egy olyan hatalmas fagyikehelyre! Mondd meg nekik, hogy üdvözlet Hamburgból!") Ulmban épp nagy vásár volt, amikor odaértünk szombat délelőtt, az egyik standnál találtam egy kézműves kosarat, amibe azonnal beleszerelmesedtem, de nem bírtam eldönteni, hogy megvegyem-e. Apu valahol a nyolcvanharmadik és a kilencvenedik "jaaaaaaaj nemtudommegvegyem-e" kijelentésem után unta meg, hogy döntésképtelen vagyok és meghívott egy kosárra. Nagyonszééép!
Meg kell, hogy állapítsam: Ulmban valami miatt nagyon szeretik a verebeket. A város tele van különféle verébszobrokkal és verébfestményekkel.
Verébbelpózerkedés 1:
Verébbelpózerkedés 2:
Andival is eltöltöttünk egy estét, tegnap együtt vacsiztunk nálam. A menü nagyon korrupt paprikás csirke volt, szintén korrupt uborkasalátával és nokedlivel.
Drágalátos szüleim távozását lenyomtam egy - anyu által kötelezőnek megítélt és a konyhapultra indulás előtt odakészített - ravazdi barackpálinkával, aztán kicsit megitattam az egereket is, aludtam rá egyet, majd helyreállt a világ rendje. Minden oké, jóság van. Sokat gondolok rátok, mindenki nagyon hiányzik!
"Kennenlern-Abend!"
Amikor már azt hiszem, hogy nem érhet több meglepetés, mindig rácáfol valami. Ma, ahogy a munkából hazatoltam a szekeret, nyitom a postaládát, kiszedem a Geislinger Wochenblatt-ot - ami nem tudom milyen megfontolásból, de heti egyszer magától belemegy a postaládámba - és nicsak, van benne egy levél! Háááh! Méghozzá a geislingeni polgármesteri hivatalból a Polgár Jenő úrtól a Jenőtől. Jaj, mi lehet benne? Az kizárt dolog, mert nem tudom. Két dologra gondoltam - ökölbe szorult arccal:
1. végre küldik a szemétszállításos papírt, matricát és számlát, amit elvileg a bejelentésem után azonnal meg kellett volna, hogy kapjak és befizessek - igaz, jól elvagyok nélküle is, mert a szemetemet eddig mindig (ami 2 alkalmat jelent) elvitték, kukám ugyan még nincs, de amíg nem kapok hivatalos matricát, amit ráragaszthatok, én ugyan nem veszek.
2. kiderült, hogy nem is lakhatom itt és most jól kitelepítenek, a helyemet meg felégetik, felszántják és felsózzák. (Ennek is legalább akkora esélye volt, mint hogy a múltkor éjjel neonáci felvonulás volt az ablakom alatt, akik engem kerestek, hogy halomba mészároljanak. Nem emlékszem, hogy erről írtam-e itt.)
Hát ez volt a borítékban:
Meghívtak, mint Neubürgerin-t valami ismerkedős estére. Ezen befostam. Mivel én magamtól nem kezdtem el ismerkedni, hát megtaláltak. De legalább mégsem akarnak kitoloncolni a városból. Lesz kaja, pia, zene, meg előtte valami buszos városnézés - még milyen szerencse, hogy mire ennek az ideje eljön, már 3 hónapja itt leszek. Nem baj. Szerencsére vihetek valakit magammal, úgyhogy Andi remélem ráér szeptember 25-én kedden, mert egyedül félek odamenni. Gyanítom, hogy az új polgárok között kevesebb a német és több a török és egyéb - nem mintha bajom lenne velük, de abból, amennyit eddig láttam, nem szeretnék ebbe az irányba kapcsolatokat építeni. Mindenesetre ez jó lehetőség lesz kicsit meglesni, hogy van-e errefelé valami értelmiségi réteg, vagy kizárólag azok a fura népségek uralják a terepet, akiket az utcán látni. (Mondjuk nem tudom mire számítok, egy álmos kis délnémet iparvárosban lakom! Belelóg a kezem a bilibe...)
Csupa hasznos információ
1. Hogy ki az a Csaba, csak Gyöngyvér fogja érteni. Nem baj. Telefonáltunk, hogyaszongya:
- Én: Mondd már Csaba, szoktál te Törökország felé LKW-fuvart vállalni? Ha igen, mennyiért?
- Csaba: Én nem, de utána kérdezek neked, ha kell. Mi újság veled egyébként? Barátod megvan még?
- Én: Melyik? (Ezt nem tudom miért kérdeztem. Mintha olyan nagyon sok lett volna az utóbbi időben)
- Csaba: A vivendis. Brémából. ("Jáhállóóó")
- Én: Nincs.
- Csaba: TÉNYLEG? Naaaaa, akkor ha legközelebb Stuttgart felé járok, meglátogatlak!
Pfff...!
2. Azt is megtudtam, hogy nem kéne annyit gondolkodnom. (Úújeee!) Khátá, dein Kopf macht dir das Leben schwer. A fejem nehezíti meg az életemet. Hát most mit mondjak? Tudom. Mit lehet tenni? Semmit.
3. - ...és amióta visszajöttem a futásból, órák óta fáj a fejem is! HÖE!
- O: Van gyógyszered?
- Van, de nem fogom bevenni. LEHETEK INKÁBB HISZTÉRIÁS? Érzem, hogy percek választanak csak el tőle.
- O: oooh iiiigen!!! Igenigenigen! Légyszi!
- ???????
Eljött a nap, mit várva vááártuuunk...
Próbálom, próbálom, de nem sikerül!
Ezt a 4 cd-ből álló hangoskönyvet próbálom vasárnap óta meghallgatni. Egyszerűen nem megy. Hazaérek a munkából, eszem valamit, leülök a tv elé, eltervezem, hogy tusolás után a hangoskönyv jön, majd váratlanul elalszom és reggelig ki vagyok ütve. Nem azért, mert unalmas, hanem mert ennyire KO vagyok az utóbbi hetekben. O. meg ahányszor telefonálunk, megkérdezi, hogy na, meghallgattam már? Tök ciki mindig azt mondani, hogy még nem, de egy szava sem lehet, mert ő sem olvasott még 2 egybefüggő oldalt az én Kehlmann könyvemből - ugyanazon okok miatt, amiért én sem bírok ébren maradni a hangoskönyv mellett.
Kedden sikerült odáig eljutnom, hogy betettem a cd-t a laptopba, el is indítottam, az első 10 percet még fel is fogtam, hogy a főszereplő nő - aki meghal, mert agyonüti egy, a levegőből lezuhanó, valami orosz űrállomásból elszabadult űrlom, vagyis ha jól emlékszem pontosan egy mosdókagyló, hangyaként születik újra az első cd végén - épphogy csak megcsalta a férjét, én meg úgy elaludtam, miközben ők szexeltek a hotelben, mint a pinty. Mármint úgy elaludtam, mint a pinty, nem ők szexeltek, mint a pinty. (Eleve a madarak... áh nem, a pintyszex-elméletbe most nem megyek inkább bele, ez a gondolat még - a társadalom nagy szerencséjére -nem forrott ki teljesen a fejemben)
Kisebb megszakításokkal aludtam be az első meghallgatáskor, ami kb úgy nézett ki, hogy 10 perc után elaludtam, aztán felébredtem, amikor a cd a végére ért, akkor úgy elszégyelltem magam, hogy "visszatekertem" az elejére - habár ne áltassuk magunkat, pontosan tudtam, hogy megint el fogok aludni, de akkor is na - addig kb sikerült kivárni a történetet, mint az első próbálkozáskor, a hotelszex után megint bealudtam és újra felébredtem a cd végén.
Ma újra megpróbálom az első cd-t meghallgatni, hátha megtudom, hogyan változott a nő hangyává, mert erről eddig minden alkalommal lecsúsztam. Közben eszembe jutott, hogy szánalmas vagyok-e, de megszavaztam magamnak, hogy nem.
Hát én kérek elnézést. Ez az új Nr.1. félelmem - az esetleg a wc kagylóban található óriás piton mellett - hogy a keresőmotorok neadjisten figyelmen kívül hagyják a blogomat! Az valóban rettenetes volna!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)