Egyelőre az asztalon találtam neki helyet...

Hétvége

Sajnos eltelt a hétvége, megint egyedül maradtam.

Mivel péntek este mindketten ki voltunk pusztulva - én az egész heti munkától, ő pedig a 7 óra autókázástól - nem terveztük túl magunkat. Evés, fagyi, séta. Egyébként is spontán hesszelés volt a cél a hétvégén, tenni, ami éppen jól esik, eszegetni-iszogatni, örülgetni magunknak. O. kivett egy szobát egy ulm-i hotelben, ott volt a főhadiszállása. Neki is, nekem is így volt a legjobb, legkevésbé stresszes.

Szombaton Stuttgartban töltöttük a napot, ahol nagy meglepetések vártak ránk: ahogy beértünk a belvárosba, beleszaladtunk két, piros koktélruhába öltözött transzvesztitába (mendegélés közben ez kb így nézett ki: "és képzeld Khátá, utána blablabla és még több blablabla, uuuuuuuuuuh odanézz!" De mire ő kimondta, hogy uuuh, addigra már én is rángattam a kezét, hogy uhhhhhhhh azt nézd meg!) a két travi után meg egy nagy csapat melegbe botlottunk. Jó másfél órát ültünk egy padon a parkban és lestük az embereket, miközben O. kifejtette abbéli meggyőződését, hogy azok a férfiak, akik keresztben átvetett válltáskával járnak, azok mind melegek. Gondoltam is, hogy szerintem ez így nem passzol, mert fél Stuttgart így néz ki, ahova nézünk, minden pasi félrevetett válltáskával masíroz, de oké, legyen igazad. Közben mutogattunk erre-arra, hogy az is ott tuti meleg, meg nézd csak, az a másik, ahogy megy, ő is tuti meleg. Az a kettő meg leszbikus. Meg amott is, az a rövid hajú nő. Egy fél óra nézelődés után gyanús volt már, hogy itt mindenki vagy meleg és leszbikus, vagy az alaptézis nem stimmel a táskával. Kiderült: mindenki meleg és leszbikus. A hétvégén ugyanis Christopher Street Day vette kezdetét Stuttgartban, amiről mi előtte semmit nem tudtunk. Hogy ez mit jelent? Azt, hogy a városban szombaton 200 000 (kétszáz-ezer) meleg és leszbikus tette tiszteletét felvonulás, bulizás - was auch immer - céljából. Eszement jó volt. És itt volt velem végre valaki, akivel a témában 100%-ig egyet értettünk. Valamint: nagyon tetszik a stuttgartiak hozzáállása: akinek nem jött be a dolog, az egyszerűen otthon maradt. Nem úgy, mint Budapesten, ahol az ilyen rendezvényekkor minden radikális jobboldali és intoleráns turbómagyar úgy érzi, hogy pontosan akkor és pontosan ott van neki is tüntetni valója, mert tarthatatlan, hogy ilyen emberek is vannak és lőjünk inkább mindenkit a Dunába. A szombati publikum Stuttgart belvárosában nem fújolt, nem köpködött, nem ordibált, nem buzizott, nem gyűlölködött, hanem elfogadta, hogy szombaton Stuttgartban a melegeké a pálya - akikkel hozzá teszem, ugyanúgy lehet szórakozni, sőt. Megtörtént. Brutál jó program volt. (Fura ez, hogy amikor találkozunk, akkor melegeket lesünk, mert legutóbb Kölnben is ugyanezt csináltuk, bár ott ez nem volt nagy szó, mert köztudottan Köln minden melegek és leszbikusok német fellegvára, ott nem nagy ügy ilyet látni. De nem ennyit egy helyen!!!) 

Késő délután elkapott minket a park közepén valami iszonyatos zivatar, bemásztunk valami fa alá, mert nem volt a közelben semmi építmény, ami megmentett volna bennünket. A fa alá állás persze nem segített semmit, még úgy sem, hogy a kardigánomat a fejünk fölé tartottuk, úgyhogy haza kellett indulni, mert istenesen bőrig áztunk. O. kidobott a kocsiból a ház előtt, úgy beszéltük meg, hogy ő is, én is szépen otthon letusolunk, átöltözünk száraz ruhába és visszajön hozzám vacsorázás céljából. Pirított zöldséges-tejszínes-zöldpesztós kuszkuszt csináltam, sajtos-olivabogyós-paradicsomos salátával, ami valami olyan sikert aratott, hogy a végtelen (már-már idegesítő) kritikussága ellenére mindent elpusztított, ami nála nagy szó, mert az étteremben is mindig meghagy valamennyit. Amióta ismerem, voltunk párszor itt-ott kajálni és még soha nem evett meg mindent, amit elé raktak. Most meg de. Kétszer is.

A másnapi sütisütés vicces volt, mert előrebocsátotta tegnap, hogy azt légyszi-légyszi csináljuk együtt, ne kezdjem el, amíg ő nincs itt, mert látni szeretné, hogyan készül. Jóvan - montaja Babi néni. Majd:

- na akkor most elkezdjük a sütit megcsinálni.

- ok, szuper! Kicsit leülök a kanapédra, jó? (A tisztánlátás kedvéért: kanapé = nappali. Nappali nem = konyha. Konyha = konyha)

Kb 3 perc múlva ki kellett mennem a nappaliba, hogy a neten megnézzem, mi a sorrend a piskótánál. Mit látok? Fekszik a kanapén és alszik. Be is van takarózva egy pléddel! Arra se ébredt fel, hogy turmixoltam. Mibe fáradt el ennyire? Mi ébresztette fel fél óra múlva? A süti illat, amikor kivettem a piskótát a sütőből. Még jó, hogy ennyit segített!

Ez volt hát a móka mára, zárul Miki mókatára. Kaptam tőle 3 hangoskönyv cd-t kölcsönbe, most szépen nekiállok és meghallgatom őket, mert túl hirtelen maradtam megint egyedül. A fene esne a vendégfogadásba, meg abba is, hogy ilyen gyorsan megszokom, hogy van itt valaki.

Ma azzal szembesültem...

...hogy létezik az ember, aki még nálam is bonyolultabban komplikálja túl a(z egyébként egyszerű) dolgokat. Most kezdem megérteni, mit gondolnak mások, amikor én csinálom ugyanezt. Hogy bírtok ti engem elviselni? Ez valami iszonyatos!

Ajándék Hamburgból Khátának...

- Oaaah Khátáááá... !!!

- ???
- Eltűnt a holland akcentusod!!!!

-Boooah...pedig az előbb még megvolt! Látod ez van, ha az ember kicsit nem figyel oda...

- Pedig az olyan cuki volt!

- Bocsánatot kérek, többé nem fordul elő.

Ez pedig alant a Khátá és a Fachwerkhaus című műalkotás. Hiába tiltakoztam, hogy nagyon nem szeretnék lefényképeződni, nem használt. Sőt, utána megkaptam azt is, hogy olyan kicsi vagyok a képen a nagy ház előtt, mint egy egér. Wie eine Maus.

Holnap pedig Stuttgartba megyünk!

Hát az úgy volt, hogy...

...tegnap itt volt Andi és Anja. Polc felfúrási, cserébe lángos sütési és együtt kajálási programot toltunk. Anja csak leste szegény, hogy mi ketten harapjuk a fokhagymát mellé. Kaja közben csengettek. Ez azért nagy szó, mert engem senki nem ismer itt, egyetlen szomszédot sem láttam eddig, joggal merült fel bennem a kérdés, hogy KI A RÁK EZ??? Valahogy így nézett ki:

(Laposkúszásban megközelítem az ajtót - elvégre valami sorozatgyilkos is lehet, sose tudhatjuk ugye...)

- csávó az ajtóban: (kezet nyújt) szia, Andreas vagyok.

- én: (kezet fogok vele, meglehetősen kérdőjel arccal) szia Andreas. Khátá vagyok.

- csávó az ajtóban: itt lakom pont fölötted és rózsát ültettem a teraszon és leszórtam a földet véletlenül a teraszodra. Jöttem feltakarítani.

- én: (közben az jutott eszembe, hogy valami volt abban a lángosban, mert épp azt hallucinálom, hogy egy csávó áll az ajtómban kis lapáttal és seprűvel a kezében és fel akarja takarítani a teraszomat) öööh... persze, gyere. (Ha tényleg sorozatgyilkos, akkor most megszívtam.)

- csávó: de ne haragudj, véletlen volt! (és kiment a teraszra és felsöpörte a földet, ami tényleg ott volt lepotyogva.

Andi és Anja meg az asztaltól nézték végig - nem hallván előtte a beszélgetésünket - hogy egy vadidegen csóka kislapáttal kimegy a teraszra, felsöpör és elmegy.

Visszaülök az asztalhoz, eszünk tovább. 2 perc múlva megint csengettek. Na most kezdtem el félni. MI VAN MA? Látogassuk meg Katát világnap?

(megint laposkúszásban el az ajtóig, ezúttal egy csaj áll a kukucskáló lyuk előtt)

ő: szia! skdjvbspoib a nevem. (sajnos ahogy kimondta, azonnal elfelejtettem, ami azért nem jó, mert vele fogok még találkozni)

én: szia srkgnsorisrpni, Khátá vagyok.

ő: gondoltuk (KIK?) ha van kedved, feljöhetnél hozzánk egy pohár valamire, még nem ismerjük egymást.

én: (isten bizony gyakrabban kell lángost csinálnom, ez nagyon üt) öööh... nagyon kedves vagy, persze szívesen! Most látogatóm van még, de egy óra múlva, ha ott vagyok, jó? Vigyek valamit? Bort...?

ő: ááh nem kell, van pezsgő!

És valóban. Miután Andi és Anja eltolták a szekeret haza, felmásztam (jó fokhagyma szagom volt) a fölöttem lévő másik lakásba (nem a kis lapátos csávóhoz, hanem vele szemben), ahol ez a pár lakik. Jó 2 órát ültünk és pofáztunk a teraszon, a csávó kólázott, mi meg a csajjal ketten megittunk egy üveg pezsgőt. 

Azt kell mondjam, hogy tetszenek a szomszédaim! 

Két dologról tudok ma közvetíteni...

...hogyaszongya:

1. Vettem magamnak távirányítót a tv-hez! Végre! Már majdnem elfelejtettem, milyen az, amikor nem kell minden átkapcsolásért felpattanni a kanapéról.

2. Sok reális és irreális félelmem van, volt, meg biztos lesz is még, de mostantól fogva a Babi néninek köszönhetően attól is aktívan félek, hogy óriás piton van a wc-kagylómban és ha nem nézem meg előtte, beleharap a seggembe. Miért? Hát ezért! Eddig előszeretettel nem kapcsoltam fel a villanyt a fürdőben (de, a fürdéshez de!), na ennek a boldog periódusnak ma vége lett, mert sötétben nem tudom csekkolni, hogy van-e óriás piton a wc-ben. 

(Évke tanácsa mindenkinek, akinél valami miatt óriás piton van a wc-csészében: "Mindig cucáld meg... majd a wc-kefe elijeszti, ha bele is ment")

Nachtspringen Turnier

Meglepődik még valaki, ha azt mondom, megint történt valami? Nem? Gondoltam.

Tegnap este elszüttyögtem Andihoz Günzburgba. Nachtspringen Turnier volt Niederstotzingenben a környékbeli lovas egyesület szervezésében, ami ilyen éjszakai lovas akadályátugratást jelentett. A viccalapot az képezte, hogy a Nachtspringen szó kimondva ugyanúgy hangzik, mint a Nacktspringen, csak az elsőnél éjszaka ugratnak, a másodiknál meg meztelenül. Andi megint elérte, hogy nőket lessek vele - mert ugye legutóbb az éttermi pincérnő melleit lestük, hogy igaziak-e vagy nem - most pedig megállapítottuk, hogy a lovas csajoknak nagy a segge. Végig Günzburgi búzasört ittam, külön Gass Kata figyelmébe ajánlom: jobb, mint a Paulaner!!! Ez valahogy mindig csodálkozást vált ki az itteniekből, hogy - ha tehetem - búzasört iszom.
Ott volt Andi egyik tesója, Anja, és a barátja Dr. Lars is Berlinből, akinek a vezetéknevét nemhogy én, de Andi sem tudja. Nem csak azért Dr. Lars, mert ténylegesen orvos, hanem mert - ha kérdezted, ha nem - fossa a nagyobbnál nagyobb okosságokat. Meg kell hagyni, hogy alapvetően nagyon művelt az ürge, de van benne valami orrbarúgnivaló, amikor elkezd okoskodni. 4 hetet töltött a Semmelweis egyetemen Budapesten anno, amikor a praktikumot csinálta, egész jól ráragadtak magyar szavak, kifejezések, mondatok, amik kapcsán tegnap szóba jött a finnugor-magyar nyelvrokonság kérdése. Mondtam neki, hogy ez nyelvészetileg egyáltalán nincs bizonyítva és különben is elévült teória, nem kell hozzá nagyon ragaszkodni. Ez hiba volt, ezt nem kellett volna, mert ellenkezett Dr. Lars nézeteivel (és neki mindig igaza van). Ezzel megnyomtam egy olyan gombot nála, ami egy eget rengető és egész estén áthúzódó, vidám vitát eredményezett kettőnk között - mert általában véve sajnos nekem is mindig igazam van. Szar ügy. Andi végig mellettem álldogált a sörsátorban a pultnál és egy bizonyos vitázással eltelt idő után küldött egy sms-t mellőlem, hogy "Hallo Kata, lebst du noch oder stirbst du schon?" Dr. Lars éppen a tranzitív és intranzitív igékkel érvelt, meg azzal, hogy a finnek is a szavak végére pakolják a morfémákat - ami elég gyenge indoklás, mert egy halom másik ilyen nyelv van még, akikkel szintén nem vagyunk rokonok, pedig nem prefixeket használnak, hanem szuffixeket. Ezt a vitát olyan sokáig műveltük - a többiek közben semmit nem értettek belőle - hogy Andi leszűrte azt a végkövetkeztetést, hogy ha valamelyikünk még egyszer kimondja a tranzitív vagy az intranzitív szót, az arcunkba lép. 

Amikor a program Niederstotzingenben a végére ért, átmentünk még Sontheimba, ami a szomszédos falu, ott is valami utcafesztivál volt, lenyomtunk még egy sört, majd Anja hazafuvarozott bennünket Günzburgba. Ma dél körül aztán gondoltam, hogy hazajövök Geislingenbe, megreggeliztünk, Andi újra megállapította, hogy "trinkfest" vagyok, mert neki megint fájt a feje, nem bírja annyira a strapát. Elbúcsúztam, megbeszéltük, hogy ő még szépen visszafekszik aludni, amiből aztán semmi nem lett, mert Zsolti úgy döntött, hogy nem indul be. Oh jeee! A telefonomat előző nap persze elfelejtettem pénzzel feltölteni, kicsit rá is paráztam, hogy Andi már visszafeküdt aludni és nem hallja meg az sms-emet, hogy nem indul be Zsolti (mert felhívni már nem tudtam, a lakásba visszamenni szintén nem, mert nincs már kulcsom hozzá). Szerencsére még fogta az infót, lejött, megnézte, neki sem indult be. Fasza. Elmentünk a Land Cruiserrel Niederstotzingenbe, ott átültünk az autószállítóba, azzal vissza Günzburgba, ott Zsoltit rácsörlőztük és visszamentünk vele a niederstotzingeni műhelybe. Andi adott csereautót a hétre, most egy ősöreg Toyota Corolla 4x4-em van (érzem a különbséget, mert Zsolti nem négykerékmeghajtásos). Kicsit azért be vagyok fosva, mert a gyújtógyertyák most lettek vadonatújakra cserélve, nem tudom, mi lehet a baja.

Ha mindezt összegezve szemlélem, mégis ki kell jelentenem, hogy recece iszonyatos mázlim van, hogy az autóm éppen Andinál mondta fel a szolgálatot és nem Heubachban munka után vagy Geislingenben munka előtt, mert azonnal tudott segíteni.