Meglepődik még valaki, ha azt mondom, megint történt valami? Nem? Gondoltam.
Tegnap este elszüttyögtem Andihoz Günzburgba. Nachtspringen Turnier volt Niederstotzingenben a környékbeli lovas egyesület szervezésében, ami ilyen éjszakai lovas akadályátugratást jelentett. A viccalapot az képezte, hogy a Nachtspringen szó kimondva ugyanúgy hangzik, mint a Nacktspringen, csak az elsőnél éjszaka ugratnak, a másodiknál meg meztelenül. Andi megint elérte, hogy nőket lessek vele - mert ugye legutóbb az éttermi pincérnő melleit lestük, hogy igaziak-e vagy nem - most pedig megállapítottuk, hogy a lovas csajoknak nagy a segge. Végig Günzburgi búzasört ittam, külön Gass Kata figyelmébe ajánlom: jobb, mint a Paulaner!!! Ez valahogy mindig csodálkozást vált ki az itteniekből, hogy - ha tehetem - búzasört iszom.
Ott volt Andi egyik tesója, Anja, és a barátja Dr. Lars is Berlinből, akinek a vezetéknevét nemhogy én, de Andi sem tudja. Nem csak azért Dr. Lars, mert ténylegesen orvos, hanem mert - ha kérdezted, ha nem - fossa a nagyobbnál nagyobb okosságokat. Meg kell hagyni, hogy alapvetően nagyon művelt az ürge, de van benne valami orrbarúgnivaló, amikor elkezd okoskodni. 4 hetet töltött a Semmelweis egyetemen Budapesten anno, amikor a praktikumot csinálta, egész jól ráragadtak magyar szavak, kifejezések, mondatok, amik kapcsán tegnap szóba jött a finnugor-magyar nyelvrokonság kérdése. Mondtam neki, hogy ez nyelvészetileg egyáltalán nincs bizonyítva és különben is elévült teória, nem kell hozzá nagyon ragaszkodni. Ez hiba volt, ezt nem kellett volna, mert ellenkezett Dr. Lars nézeteivel (és neki mindig igaza van). Ezzel megnyomtam egy olyan gombot nála, ami egy eget rengető és egész estén áthúzódó, vidám vitát eredményezett kettőnk között - mert általában véve sajnos nekem is mindig igazam van. Szar ügy. Andi végig mellettem álldogált a sörsátorban a pultnál és egy bizonyos vitázással eltelt idő után küldött egy sms-t mellőlem, hogy "Hallo Kata, lebst du noch oder stirbst du schon?" Dr. Lars éppen a tranzitív és intranzitív igékkel érvelt, meg azzal, hogy a finnek is a szavak végére pakolják a morfémákat - ami elég gyenge indoklás, mert egy halom másik ilyen nyelv van még, akikkel szintén nem vagyunk rokonok, pedig nem prefixeket használnak, hanem szuffixeket. Ezt a vitát olyan sokáig műveltük - a többiek közben semmit nem értettek belőle - hogy Andi leszűrte azt a végkövetkeztetést, hogy ha valamelyikünk még egyszer kimondja a tranzitív vagy az intranzitív szót, az arcunkba lép.
Ott volt Andi egyik tesója, Anja, és a barátja Dr. Lars is Berlinből, akinek a vezetéknevét nemhogy én, de Andi sem tudja. Nem csak azért Dr. Lars, mert ténylegesen orvos, hanem mert - ha kérdezted, ha nem - fossa a nagyobbnál nagyobb okosságokat. Meg kell hagyni, hogy alapvetően nagyon művelt az ürge, de van benne valami orrbarúgnivaló, amikor elkezd okoskodni. 4 hetet töltött a Semmelweis egyetemen Budapesten anno, amikor a praktikumot csinálta, egész jól ráragadtak magyar szavak, kifejezések, mondatok, amik kapcsán tegnap szóba jött a finnugor-magyar nyelvrokonság kérdése. Mondtam neki, hogy ez nyelvészetileg egyáltalán nincs bizonyítva és különben is elévült teória, nem kell hozzá nagyon ragaszkodni. Ez hiba volt, ezt nem kellett volna, mert ellenkezett Dr. Lars nézeteivel (és neki mindig igaza van). Ezzel megnyomtam egy olyan gombot nála, ami egy eget rengető és egész estén áthúzódó, vidám vitát eredményezett kettőnk között - mert általában véve sajnos nekem is mindig igazam van. Szar ügy. Andi végig mellettem álldogált a sörsátorban a pultnál és egy bizonyos vitázással eltelt idő után küldött egy sms-t mellőlem, hogy "Hallo Kata, lebst du noch oder stirbst du schon?" Dr. Lars éppen a tranzitív és intranzitív igékkel érvelt, meg azzal, hogy a finnek is a szavak végére pakolják a morfémákat - ami elég gyenge indoklás, mert egy halom másik ilyen nyelv van még, akikkel szintén nem vagyunk rokonok, pedig nem prefixeket használnak, hanem szuffixeket. Ezt a vitát olyan sokáig műveltük - a többiek közben semmit nem értettek belőle - hogy Andi leszűrte azt a végkövetkeztetést, hogy ha valamelyikünk még egyszer kimondja a tranzitív vagy az intranzitív szót, az arcunkba lép.
Amikor a program Niederstotzingenben a végére ért, átmentünk még Sontheimba, ami a szomszédos falu, ott is valami utcafesztivál volt, lenyomtunk még egy sört, majd Anja hazafuvarozott bennünket Günzburgba. Ma dél körül aztán gondoltam, hogy hazajövök Geislingenbe, megreggeliztünk, Andi újra megállapította, hogy "trinkfest" vagyok, mert neki megint fájt a feje, nem bírja annyira a strapát. Elbúcsúztam, megbeszéltük, hogy ő még szépen visszafekszik aludni, amiből aztán semmi nem lett, mert Zsolti úgy döntött, hogy nem indul be. Oh jeee! A telefonomat előző nap persze elfelejtettem pénzzel feltölteni, kicsit rá is paráztam, hogy Andi már visszafeküdt aludni és nem hallja meg az sms-emet, hogy nem indul be Zsolti (mert felhívni már nem tudtam, a lakásba visszamenni szintén nem, mert nincs már kulcsom hozzá). Szerencsére még fogta az infót, lejött, megnézte, neki sem indult be. Fasza. Elmentünk a Land Cruiserrel Niederstotzingenbe, ott átültünk az autószállítóba, azzal vissza Günzburgba, ott Zsoltit rácsörlőztük és visszamentünk vele a niederstotzingeni műhelybe. Andi adott csereautót a hétre, most egy ősöreg Toyota Corolla 4x4-em van (érzem a különbséget, mert Zsolti nem négykerékmeghajtásos). Kicsit azért be vagyok fosva, mert a gyújtógyertyák most lettek vadonatújakra cserélve, nem tudom, mi lehet a baja.
Ha mindezt összegezve szemlélem, mégis ki kell jelentenem, hogy recece iszonyatos mázlim van, hogy az autóm éppen Andinál mondta fel a szolgálatot és nem Heubachban munka után vagy Geislingenben munka előtt, mert azonnal tudott segíteni.
