Mülheim an der Ruhr egy 170 000 fős város Duisburgtól délre. Itt lakik Gert, péntek estére ide volt megbeszélve a Hendrik - Gert - Khátá buli. Róluk már írtam, tessék szépen visszanézni, kik ők. Kérdezgettem előtte a napokban Hendriket, hogy mit vigyek magammal, mondta, hogy valami magyart. Hát mondom tök jó fej vagy, hol a rákba találjak én itt "valami magyart" saját magamon kívül? Felvetette, hogy Unicum. Jólvan mondom, megnézem, hogyér' az Unicum. Arra nem számítottam, hogy itt csak a kiemelten exkluzív italboltokban lehet ilyet kapni, én meg munka után már nem vagyok hajlandó az útba eső városokon kívül további helyeket is felkeresni egy üveg piáért, amit aztán sejthetően arany áron mérnek, úgyhogy inkább vettem egy üveg Cinzanot. Este velünk tartott Gert barátnője, Grazia is, aki ügyvédbojtár. Fél8-ra volt asztalfoglalásunk egy mülheim-i olasz étteremben, előtte
lenyomtunk egy üveg prosecco-t a lakásban, miközben ők hárman megbeszélték
az aktuálisan futó büntetőeljárásokat, én meg közben okosan néztem. :) Utána áthelyeztük a székhelyet az étterembe, ahol aztán elüldögéltünk hajnali fél 1-ig, elfogyasztottunk egy halom finom kaját, megy pár száz liter olasz vörösbort.
Szeretem az ilyen embereket, akikkel úgy tudok kötetlenül társalogni bármiről, hogy közben az az érzésem van, hogy mindig is ismertem őket. Gert (akivel eddig csak egyszer találkoztam kb egy évvel ezelőtt Budapesten) és a barátnője is ilyenek. Az sem zavart, hogy egyáltalán nem a saját korosztályommal csevegek, mert volt egy vicces évjáratvonulat a társaságban, egyáltalán nem volt homogén: én voltam a legfiatalabb, majd Grazia (kb 40), Hendrik (52) és Gert (valahol 67 és 70 között). Nagyon érdekes, szórakoztató és minőségi beszélgetéseket lehet velük folytatni. Fél 1 körül aztán feltűnt, hogy rajtunk kívül már senki nincs az étteremben és a pincérek az összes többi asztalt már le is szedték és nagy eséllyel azt remélik, hogy mikor húzunk már el a pecsába, úgyhogy felkerekedtünk és visszamentünk Gerthez, ott még megittunk egy üveg vörös bort, csacsogtunk egy órát és 2 körül hazajöttem Hendrikkel. Das für Freitag.
Ma este még gyorsan másfél órát telefonáltam O-val. A beszélgetés eléggé elfajult, nem is tudom, hogy jutottunk el a tv maci-témáig. Elmeséltem neki, hogy súlyos tv maci szindrómám van, még mindig nagyon sajnálom a macit, akinek nincsenek szülei, egyedül fekszik le este, nincs aki esti mesét olvasson neki, vagy jóéjt puszit adjon, a kobold vagy mi az a narancssárga lény, akivel alszik kapcsolja le a lámpát és hogy ezen mennyit bőgtem gyerekként. Nem tudom megemészteni, hogy egy kitalált medve egyedül él. Közben rákeresett a youtube-on, be kellett neki diktálnom betűzve, hogy tv maci (az külön szenzáció, amikor azt mondja, hogy "tv mósziii") és a telefonon keresztül hallottam, hogy nézi, hogy gargarizál a maci és ahogy kiköpi a fogkrémet "phikk". Aztán néztünk telefonon keresztül néhány rész kisvakondot, mert az németül is ugyanolyan, der kleine Maulwurf, azon meg ő készült ki, mert utánoztam ahogy a vakond beszél (nem beszél, hanem ugye csak cincogva vinnyog...) Lehet, hogy a szomszédok kihívták volna rám a mentőket, ha valamelyik végig nézi / hallgatja, ahogy a kanapén ülök egyedül és a telefonba vinnyogok. Hát valakinek azt is kell, na.
Most viszont elmegyek szépen én is aludni, Schnuki a medve már az ágyban vár. Előtte szépen megmosom a fogam, mondom hogy "phikk" és kidőlök.
