Hendriknél buli lesz ma este...

...és én tárolom a szeszt. Kb 20 üveg sört, 7-8 üveg bort és 4-5 pezsgőt. Anyu, ma nem hívlak fel, mert fél 7 felé nekem is ott van jelenésem, utána pedig örülök, ha hazatalálok a szomszédba, de holnap telózunk! (**cápázom is!)

Aztán lassan mivan, nem?**

**nem, még nincsmi!

Nya. A képen a lakáshoz tartozó kiskert van, amiben ÉN (Wilson) nyírtam le a füvet pénteken. Itt huppogott a múltkor a nyúl is, aki azóta nem látogatott meg újra, hiába küldöm neki a jeleket, hogy bátran jöhet. Jobbra egy ugyanilyen kis kert van, ami a szomszédhoz tartozik, akit nem ismerek - mert antiszociális vagyok - balra meg Hendriké, ami ennél kicsit kisebb és a fű sem ilyen menőn van lenyírva (a számos benne található kutyaszarról nem is beszélve).

Minden azzal kezdődött, hogy pénteken este a melóból hazaérve azt vettem észre, hogy egy fűnyíró van odab*szva a verandámra a kertben. A jobbraszomszéd és Hendrik füve is le volt nyírva, na mondom fasza, értem a célzást, hogy már csak az én füvem tré, de akkor is, mi ez már, hogy idebasszuk a fűnyírót az ajtóm elé? Átrongyoltam Hendrikhez - mivel biztos voltam benne, hogy ő volt a tettes - számon kérni, hogy miazisten, de lehet, hogy sokkal mérgesebbnek tűntem, mint amennyire valójában voltam, mert teljesen zavarba jött és csak hebegett-habogott, hogy hát ő ma nyírta le a füvét és gondolta hogy "talán majd én is le akarom nyírni az enyémet", mondjuk ennek szerintem akkor sem az a módja, hogy akkor odabassza a teraszra a fűnyírót, mindegy, azt is el tudom képzelni, hogy nem volt kedve mindent visszapakolni a ládába, ahova az egész közös fűnyírócajg tartozik. Így hát mit volt mit tenni, neki álltam füvet nyírni péntek este. Mivel nem tudtam beállítani, hogy a pengék magasabban legyenek (tehát hogy nagyobb távolság legyen a talaj és a pengék között), így a hepehupásabb részeken kicsit felszántottam a kertet, de még így sem én voltam a leggyíkabb, mert Hendriknél sokkal jobban fel volt szántva a kert, mint nálam. Azon kívül azt is megállapítottam, hogy a kurva kutya néha hozzám is piszkít, amiről eddig nem tudtam, most is csak azért derült ki, mert a kutyaszart véletlenül lefűnyíróztam, (aztán bele is léptem) amitől aztán minden olyan lett, a nadrágom szárát is beleértve, na akkor tetőzött a péntek esti boldogságom. Leírhatatlan érzés, amikor azon a napon, amikor egyáltalán nem is akartam füvet nyírni, a fűnyírópenge a szélrózsa minden irányába szétszórja  a nedves kutyaszart. Imádtam.

És amikor már azt hiszem, hogy képben vagyok német idiómákból...

...akkor Andi azt mondja este elbúcsúzásképp, hogy "machs gut und halt die Ohren steif." Azaz, legyek jó és tartsam a fülemet mereven.

Ömlesztvény

Kusza napom volt, nem biztos, hogy ebben a posztban lesz bármiféle vezérfonal is, jedenfalls remélem azért követhető leszek. Kis történetekre bontom, ami eszembe jut. 

Reggel még nagy terveim voltak a következő Quimby dalrészlettel, sokáig ez zakatolt a fejemben: "...hisz mint a méregben a gyógyszer, a szenvedésben is ott az oltalom." Egy bajom van már csak ezzel: nem emlékszem, mi volt az a szupernagyonfontos, amit ennek kapcsán délelőtt még tudatni akartam a nagyérdeművel széles e világon.

Reggel Neussban kezdtem a napot, mert tegnap megérkezett a múlt héten megrendelt bal első visszapillantóm Detlefhez és fel kellett szereltetni. Csak a tükröt kellett kifizetnem, így lettem 30 EUR-val könnyebb, de nem gondolnám, hogy ebből ők megélnek, ha senkinek nem számolnak fel munkadíjat, úgyhogy fényes logikával kikövetkeztettem, hogy kivételezett helyzetben vagyok. Szóval újra van saját tükröm. Matt fekete, de hát ki nem szarja le?!

Hazafelé elugrottam a Rewe-be bevásárolni, mert nulla kaja volt itthon. Észrevettem, hogy engem itt germanizálnak. Komolyan. A bevásárlóközpontban szépen kiválogattam, hogy veszek répát, cukkinit, almát, paradicsomot, sok zöldséget, mert "kecske" vagyok. (Igen, anyu, eszem rendesen!!!) Már a bejáratnál megzavart a fura logisztika, hogy még be sem ér az ember jóformán a boltba, már ott tornyosulnak valami egyéb zöldségek külön szortírozva, de annyira megakasztott ezeknek a hülye elhelyezése, hogy nem is figyeltem, csak elmentem mellettük. Bent volt még egy rendes zöldséges osztály, ahol aztán szépen kiválogattam, ami a fogamra való. A kasszánál a hölgy elkezdte leméregetni a zöldségeimet, kezébe veszi a répákat, aszongyahogy: "Ezeket kéri?" Hát nem akartam neki így direktbe megmondani, hogy maga szerint különben miazistennek hoztam el idáig ezeket a répákat? Szóval jeleztem, hogy hát elég jó volna ezeket is hazavinni, ha ez neki nem túl nagy nagy gond, mire mondja, hogy de ott a bejáratnál ugyanez az 1-2 kilós csomag 1 EUR, ez meg így drágább. Óh- montaja Babi néni. "És hozhatok onnan egy 1 EUR-s csomagot és ezt csak így büntetlenül itt hagyhatom a kasszánál? Szabad?" Naná. Szabadott. Sőt, a néni küldött el, hogy cseréljem ki. A pénztáros tanácsára tehát nála hagytam a "régi" répáimat és hoztam egy új, ugyanolyan csomagot, a bejárat mellől. Aztán belekötött a cukkinikbe is: "ugyanott ez is 1 EUR." Wááá mondom, az ember már meg se veheti a drágábbat, mert a kasszánál elküldik az olcsóbbért??? Engedtem a nyomásnak, megint elmentem és hoztam magamnak a répák mellől ugyanakkora csomag 1 EUR-s cukkinit is. Aztán már csak remélni mertem, hogy nem talál még valamit, amit ki kell cserélnem, mert a sorban utánam következő nyanya már forgatta a szemét.

A szupermarketből kikanyarodva egy másik autó sofőrje ismerősként üdvözölve integetett nekem. Elsőre nem is értettem mi van, de nem is ez a lényeg, hanem az erre adott ésszerűtlen reakcióm: a kérdőjel-arccal bambulás és értetlenkedés helyett elkezdtem örülni és izomból visszaintegettem neki. Most sem tudom, ki volt az, de egyértelműen nekem integetett. Hámer' méne?

Meghívásom van Niederstotzingenbe - Schwabenländle - két hét múlva a hétvégére, Andreashoz. Pusi és Gyöngyvér tudják kiről van szó, viszonylag sok Toyota Hilux-ot, meg elvétve Priust vettünk tőle régebben, egyidős velem, tőle kaptam a karácsonyi rénszarvast és a Ficken Schnaps-ot, amit Gyöngyvérrel együltő helyünkben pusztítottunk el az irodában. Reggel. Ő az, aki olyan hangon tudja belemondani a telefonba, hogy "hálló Khááátááá", hogy összecsinálom magam, mert nagyon félelmetes. Mintha a "Khááátááá" után azt akarná mondani, hogy "éjszaka előmászom a sötétben az ágyad alól és elvágom a torkodat a konyhakéssel" - de ez már a saját paranoid képzelgésem, nem tehetek róla, telefonon tömeggyilkos hangja van szegénynek. Nem tudom, mire számítsak a hétvégével kapcsolatban, mert Andi az a típus, aki, amíg nincs komoly barátnője, kényelmesnek és (a svábokra nagyon jellemzően) megérősnek tartja az otthon lakást, ergo jómagam is a Schmid családnál leszek elszállásolva 2 éjszakára. Ha jól emlékszem, 4 fiatalabb tesója van. Mit lehet ilyen feltételek mellett csinálni? Még tíz pár sört sem merek így meginni, mert mi van, ha megszólnak a szülei? Röhej. Azé' komoly gondjaim vannak nekem is, remélem átjön a probléma.

(Mondjuk M-et lehet, hogy megüti majd a féltékenység guta, de egy hét Franciaország után ne merjen beszólni a sváb pajtizós minikörutamra.) 

Mindenkinek nehéz, avagy szemelvények az északrajna-vesztfáliai hétköznapokból

Sven: Kata, a kék Mitsubishi Outladert kidobtam a weboldalról, nem tudom, rajta volt-e a magyar hirdetős listádon?
Én: Megnézem. Mi volt a járműszáma?
Sven: Nem tudom, mert először letöröltem, aztán jutott csak eszembe, hogy az lehet, hogy a tiéd.
Én: ...


Én: Klaus, az éjjel levandálkodták a bal első visszapillantómat a Hyundairól, hol tudom megszereltetni?
Klaus: Most azonnal menj át a Detlefhez Neussba! Dieternél voltál már?
Én: Igen
Klaus: Na a Detlef nem ott van.
Én: ...
Klaus: Tudod, hogy kell a Dieterhez menni?
Én: Igen. De mi a címe Detlefnek?
Klaus: (nem mond címet, magyaráz)... és akkor ott balra bekanyarsz a stopptáblánál és ott lesz az alagút...
Én: Jó de mi a cím?
Klaus: Tudod, ott az az alagút, ami fölött megy a vonat... és utána a jobbra kanyar meg a balra kanyar meg a Detlef...
Én: ... 


Én: Szia Dieter, te, én nem vágom, hogy kell odatalálni a Detlefhez, csak azt tudom, hogy itt van valamerre feléd, adsz egy címet?

Dieter: Heeello Kata, láttam odakint, hogy néz ki a tükröd! Óh nem kell oda cím, az itt van egy kőhajításnyira...

Én: De ha adsz egy címet, egyszerűen beadom a naviba és kész...

Dieter: (nem mond címet, magyaráz)...és akkor itt kimész egyenesen, tudod, ott a stopp tábla, elkanyarsz balra, meg az alagút, ami fölött megy a vonat...

Én: HÖE!!!!! 


Én: Szia Detlef, nem találkoztunk még, én a Kata vagyok, grüß dich, az van, hogy itt ez a tükör...

Detlef: Én nem a Detlef vagyok. 


Karin: Most beszéltem telefonon Dieterrel, akar valamit, hogy légyszi intézz el egy garanciát egy magyar kereskedőnél egy Nissanra. Itt a telefonszám, ezt a német kereskedőt kell felhívni.

Én: Nem azt mondtad, hogy magyar a kereskedés?

Karin: De, budapesti.

Én: Akkor mé' hívjam fel a németet?

Karin: Nem tudom, én nem értettem mit akar a Dieter. 


Conny: Szia Kata, hogy vagy? De rég láttunk, gyere be!

Én: Szia Conny, köszi... Hogy vannak a kiskutyák???

Conny: Bűzlenek!

Én:  :-)

Bort iszom, vizet prédikálok és szót fosok. (Már bocs...)

Az utóbbi két hétben egyáltalán nem olvastam online híreket. Se germánt, se magyart. Annyi jutott csak el hozzám, hogy Schmitt Pál, de azt meg úgyis mindenki tudja, meg nem is érdekel kifejezetten. Megrágtuk, kiköptük, ölég vót. A nagy itthoni hétvégi lazulás közben villant be, hogy hoppá, kéne már egy kis hvg-t olvasni. Pár nappal visszamenőleg találtam persze egy fogamra való Tótawé írást, aminek az előzménycikkét olvasgatván - hogy ugye megértsem, min van úgy kiakadva, hogy tollat ragad - nekem is be kellett iktatnom egy vastag fél óra evős szünetet, mert ledobtam az ékszíjat. Többször is. Itt találjuk az előzménycikket, a Tótawé írást meg emitt.

Hagyok rá időt.

Nnnna. Most biztos, hogy páran abba hagyták az olvasást, nekik egészségükre! Legközelebb próbálok szélesebb körben fogyasztható produktummal szolgálni. A lustáknak összefoglalom az előzményeket:

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy Magyarország, ahol valami irreális módon 2010-ben bejutott a Jobbik 47 képviselővel a parlamentbe. Azt nem most fejtem ki, hogy nem értem, miféle agygörcs folytán ikszelte be ilyen sok ember pont azt a négyzetet, mert a szimpatizánsok előbb-utóbb keresztre fognak feszíteni, ami persze fenemód keresztényi lenne. Napi feladataik, a troll- és turbómagyarkodás mellett néha időt kell szakítani persze olyan fontos és nem elhanyagolható dolgokra is - amik persze szintúgy roppant mód keresztényi gondolatok - mint a gyűlöletkeltés és a kirekesztés. Egyébként tök jó, hogy két uniós zászlóégetés között jut idejük uszítani is. Azt írja a bácsi, hogy "több évig terjedő szabadságvesztéssel, pénzbüntetéssel vagy elzárással büntetné a Jobbik a homoszexuálisokat." Komolyan nem tudom elképzelni, pedig próbálom. Például: hazamegy a jobbikos Nyúl Béla munka után, az asszony kalotaszegi népviseletben pattog a tűzhely körül, elé teszi a jókai bablevest meg a gulyást és evés közben az az ötlete támad Bélának, hogy ha már a mai napon sem sikerült Erdélyt visszaszerezni, legalább szítsunk egy kis gyűlöletet, miközben nagyon praktikusan egyben magunkból is hülyét csinálunk. Remek terv! Magára kanyarítja a hortobágyi szűrt, vagy a huszár öltözéket, kicsit menetel vagy hátrafelé nyilaz a kertben, aztán keresztényi szellemben nyugovóra tér és azt a lázálmot látja, hogy "elzárással vagy 150 ezer forintos bírsággal sújtaná azokat a meleg párokat, akik például kézen fogva mennek az utcán, vagy nyilvánosság előtt csókolóznak." Most a dolog szemmel látható abszurditásába nem is megyek bele, mert minek, csak azt a problémát vetném fel, hogy mi lenne azokkal, akik csak passzióból fogják meg egymás kezét, nem is melegek? Mert van ilyen! A mai tinik előszeretettel csinálnak ilyeneket, őket is lőjük a Dunába börtönbe zárjuk? De nem csak őket, ennek megfelelő kulturális háttere is lehet a dolognak, például Indiában és Nepálban ez normális és elfogadott dolog, hogy felnőtt férfiak, akik barátai egymásnak (és heteroszexuálisok) megfogják egymás kezét az utcán. Na erre mit mond a tisztelt publikum? Betiltjuk a kézenfogást? Vagy bizonyítási eljárás alá vonják majd az embereket, hogy ki meleg, ki nem az? (mihülyeségminemaz) Kollektíven felvesszük az intellektuális kényszerzubbonyt.

Aztán meg azt is álmodja a Nyúl Béla, hogy: "hasonló szellemben írná át az alaptörvényt is, így az új alkotmányban kimondatná, hogy bár Magyarországon mindenkinek joga van a békés tüntetésekhez, de a homoszexuálisoknak nem." Mert a mindenki egy olyan halmaz, aminek ugyan részhalmaza a melegek, mégsem tartoznak bele!!! Aztakurva. Montaja Babi néni. Ez közben egy halmazelméletes matematikai problémává avanzsált. A Jobbik létrehozta azt a részhalmazt, ami nincs is benne abban a főhalmazban, amiben benne van. (Nem tudom, tudtok-e követni...?) Egy új matematikafilozófiai megoldhatatlan problémára bukkantunk. Egyneműek kézen fogva tehát nem mehetnek az utcán, mert az rássz, nágyon rássz, bezzeg a nyílt gyűlöletkeltés és a vérvádas meg a náci blabla a parlamentben az mehet, mert az fontos és előre visz. (Bár az előző jobbikos halmazos logika mentén az előre visz simán azt is jelentheti, hogy visszavet.) 

Konklúzió: szerintem meg (recece) lőjünk mindenkit a Dunába. Elöl állnának a zsidók**, mert gonoszak, aztán a kommunisták, ők is gonoszak, aztán a liberálisok, ugyanezen elv mentén. Mit mondhatnék? Mert gonoszak. Utánuk következnének a románok, meg mindenki aki nem akarja visszaadni Erdélyt. Ők is nagyon gonoszak. Aztán jöhetnek a szlovákok is, mert (ugyanolyan néhány fanatikus hülye, mint ezek a honfitársak) magyarokat vernek. Az mondjuk tényleg gonoszság. A lényeg már rég nem is a homoszexuálisokon van, mert közben átmentünk szimpla turbómagyaros trollkodásba sárdobálásba. A lényeg úgyis azon van, hogy valakit gyűlölhessünk. Lehetőleg mindenkit, aki mást gondol, mint mi. Minden szín alatt. Ennyi energiából, mint amit ezek nagyon kompetensen az utálkozásba és viszályszításba belefeccolnak, akár előre is lehetne lépni, nem csak hátra.

Na megint jól a világra ömlesztettem a véleményemet. 

**ironizálok csak, rám ne akasszátok most meg, hogy antiszemita vagyok...