És amikor már azt hiszem, hogy képben vagyok német idiómákból...

...akkor Andi azt mondja este elbúcsúzásképp, hogy "machs gut und halt die Ohren steif." Azaz, legyek jó és tartsam a fülemet mereven.

Ömlesztvény

Kusza napom volt, nem biztos, hogy ebben a posztban lesz bármiféle vezérfonal is, jedenfalls remélem azért követhető leszek. Kis történetekre bontom, ami eszembe jut. 

Reggel még nagy terveim voltak a következő Quimby dalrészlettel, sokáig ez zakatolt a fejemben: "...hisz mint a méregben a gyógyszer, a szenvedésben is ott az oltalom." Egy bajom van már csak ezzel: nem emlékszem, mi volt az a szupernagyonfontos, amit ennek kapcsán délelőtt még tudatni akartam a nagyérdeművel széles e világon.

Reggel Neussban kezdtem a napot, mert tegnap megérkezett a múlt héten megrendelt bal első visszapillantóm Detlefhez és fel kellett szereltetni. Csak a tükröt kellett kifizetnem, így lettem 30 EUR-val könnyebb, de nem gondolnám, hogy ebből ők megélnek, ha senkinek nem számolnak fel munkadíjat, úgyhogy fényes logikával kikövetkeztettem, hogy kivételezett helyzetben vagyok. Szóval újra van saját tükröm. Matt fekete, de hát ki nem szarja le?!

Hazafelé elugrottam a Rewe-be bevásárolni, mert nulla kaja volt itthon. Észrevettem, hogy engem itt germanizálnak. Komolyan. A bevásárlóközpontban szépen kiválogattam, hogy veszek répát, cukkinit, almát, paradicsomot, sok zöldséget, mert "kecske" vagyok. (Igen, anyu, eszem rendesen!!!) Már a bejáratnál megzavart a fura logisztika, hogy még be sem ér az ember jóformán a boltba, már ott tornyosulnak valami egyéb zöldségek külön szortírozva, de annyira megakasztott ezeknek a hülye elhelyezése, hogy nem is figyeltem, csak elmentem mellettük. Bent volt még egy rendes zöldséges osztály, ahol aztán szépen kiválogattam, ami a fogamra való. A kasszánál a hölgy elkezdte leméregetni a zöldségeimet, kezébe veszi a répákat, aszongyahogy: "Ezeket kéri?" Hát nem akartam neki így direktbe megmondani, hogy maga szerint különben miazistennek hoztam el idáig ezeket a répákat? Szóval jeleztem, hogy hát elég jó volna ezeket is hazavinni, ha ez neki nem túl nagy nagy gond, mire mondja, hogy de ott a bejáratnál ugyanez az 1-2 kilós csomag 1 EUR, ez meg így drágább. Óh- montaja Babi néni. "És hozhatok onnan egy 1 EUR-s csomagot és ezt csak így büntetlenül itt hagyhatom a kasszánál? Szabad?" Naná. Szabadott. Sőt, a néni küldött el, hogy cseréljem ki. A pénztáros tanácsára tehát nála hagytam a "régi" répáimat és hoztam egy új, ugyanolyan csomagot, a bejárat mellől. Aztán belekötött a cukkinikbe is: "ugyanott ez is 1 EUR." Wááá mondom, az ember már meg se veheti a drágábbat, mert a kasszánál elküldik az olcsóbbért??? Engedtem a nyomásnak, megint elmentem és hoztam magamnak a répák mellől ugyanakkora csomag 1 EUR-s cukkinit is. Aztán már csak remélni mertem, hogy nem talál még valamit, amit ki kell cserélnem, mert a sorban utánam következő nyanya már forgatta a szemét.

A szupermarketből kikanyarodva egy másik autó sofőrje ismerősként üdvözölve integetett nekem. Elsőre nem is értettem mi van, de nem is ez a lényeg, hanem az erre adott ésszerűtlen reakcióm: a kérdőjel-arccal bambulás és értetlenkedés helyett elkezdtem örülni és izomból visszaintegettem neki. Most sem tudom, ki volt az, de egyértelműen nekem integetett. Hámer' méne?

Meghívásom van Niederstotzingenbe - Schwabenländle - két hét múlva a hétvégére, Andreashoz. Pusi és Gyöngyvér tudják kiről van szó, viszonylag sok Toyota Hilux-ot, meg elvétve Priust vettünk tőle régebben, egyidős velem, tőle kaptam a karácsonyi rénszarvast és a Ficken Schnaps-ot, amit Gyöngyvérrel együltő helyünkben pusztítottunk el az irodában. Reggel. Ő az, aki olyan hangon tudja belemondani a telefonba, hogy "hálló Khááátááá", hogy összecsinálom magam, mert nagyon félelmetes. Mintha a "Khááátááá" után azt akarná mondani, hogy "éjszaka előmászom a sötétben az ágyad alól és elvágom a torkodat a konyhakéssel" - de ez már a saját paranoid képzelgésem, nem tehetek róla, telefonon tömeggyilkos hangja van szegénynek. Nem tudom, mire számítsak a hétvégével kapcsolatban, mert Andi az a típus, aki, amíg nincs komoly barátnője, kényelmesnek és (a svábokra nagyon jellemzően) megérősnek tartja az otthon lakást, ergo jómagam is a Schmid családnál leszek elszállásolva 2 éjszakára. Ha jól emlékszem, 4 fiatalabb tesója van. Mit lehet ilyen feltételek mellett csinálni? Még tíz pár sört sem merek így meginni, mert mi van, ha megszólnak a szülei? Röhej. Azé' komoly gondjaim vannak nekem is, remélem átjön a probléma.

(Mondjuk M-et lehet, hogy megüti majd a féltékenység guta, de egy hét Franciaország után ne merjen beszólni a sváb pajtizós minikörutamra.) 

Mindenkinek nehéz, avagy szemelvények az északrajna-vesztfáliai hétköznapokból

Sven: Kata, a kék Mitsubishi Outladert kidobtam a weboldalról, nem tudom, rajta volt-e a magyar hirdetős listádon?
Én: Megnézem. Mi volt a járműszáma?
Sven: Nem tudom, mert először letöröltem, aztán jutott csak eszembe, hogy az lehet, hogy a tiéd.
Én: ...


Én: Klaus, az éjjel levandálkodták a bal első visszapillantómat a Hyundairól, hol tudom megszereltetni?
Klaus: Most azonnal menj át a Detlefhez Neussba! Dieternél voltál már?
Én: Igen
Klaus: Na a Detlef nem ott van.
Én: ...
Klaus: Tudod, hogy kell a Dieterhez menni?
Én: Igen. De mi a címe Detlefnek?
Klaus: (nem mond címet, magyaráz)... és akkor ott balra bekanyarsz a stopptáblánál és ott lesz az alagút...
Én: Jó de mi a cím?
Klaus: Tudod, ott az az alagút, ami fölött megy a vonat... és utána a jobbra kanyar meg a balra kanyar meg a Detlef...
Én: ... 


Én: Szia Dieter, te, én nem vágom, hogy kell odatalálni a Detlefhez, csak azt tudom, hogy itt van valamerre feléd, adsz egy címet?

Dieter: Heeello Kata, láttam odakint, hogy néz ki a tükröd! Óh nem kell oda cím, az itt van egy kőhajításnyira...

Én: De ha adsz egy címet, egyszerűen beadom a naviba és kész...

Dieter: (nem mond címet, magyaráz)...és akkor itt kimész egyenesen, tudod, ott a stopp tábla, elkanyarsz balra, meg az alagút, ami fölött megy a vonat...

Én: HÖE!!!!! 


Én: Szia Detlef, nem találkoztunk még, én a Kata vagyok, grüß dich, az van, hogy itt ez a tükör...

Detlef: Én nem a Detlef vagyok. 


Karin: Most beszéltem telefonon Dieterrel, akar valamit, hogy légyszi intézz el egy garanciát egy magyar kereskedőnél egy Nissanra. Itt a telefonszám, ezt a német kereskedőt kell felhívni.

Én: Nem azt mondtad, hogy magyar a kereskedés?

Karin: De, budapesti.

Én: Akkor mé' hívjam fel a németet?

Karin: Nem tudom, én nem értettem mit akar a Dieter. 


Conny: Szia Kata, hogy vagy? De rég láttunk, gyere be!

Én: Szia Conny, köszi... Hogy vannak a kiskutyák???

Conny: Bűzlenek!

Én:  :-)

Bort iszom, vizet prédikálok és szót fosok. (Már bocs...)

Az utóbbi két hétben egyáltalán nem olvastam online híreket. Se germánt, se magyart. Annyi jutott csak el hozzám, hogy Schmitt Pál, de azt meg úgyis mindenki tudja, meg nem is érdekel kifejezetten. Megrágtuk, kiköptük, ölég vót. A nagy itthoni hétvégi lazulás közben villant be, hogy hoppá, kéne már egy kis hvg-t olvasni. Pár nappal visszamenőleg találtam persze egy fogamra való Tótawé írást, aminek az előzménycikkét olvasgatván - hogy ugye megértsem, min van úgy kiakadva, hogy tollat ragad - nekem is be kellett iktatnom egy vastag fél óra evős szünetet, mert ledobtam az ékszíjat. Többször is. Itt találjuk az előzménycikket, a Tótawé írást meg emitt.

Hagyok rá időt.

Nnnna. Most biztos, hogy páran abba hagyták az olvasást, nekik egészségükre! Legközelebb próbálok szélesebb körben fogyasztható produktummal szolgálni. A lustáknak összefoglalom az előzményeket:

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy Magyarország, ahol valami irreális módon 2010-ben bejutott a Jobbik 47 képviselővel a parlamentbe. Azt nem most fejtem ki, hogy nem értem, miféle agygörcs folytán ikszelte be ilyen sok ember pont azt a négyzetet, mert a szimpatizánsok előbb-utóbb keresztre fognak feszíteni, ami persze fenemód keresztényi lenne. Napi feladataik, a troll- és turbómagyarkodás mellett néha időt kell szakítani persze olyan fontos és nem elhanyagolható dolgokra is - amik persze szintúgy roppant mód keresztényi gondolatok - mint a gyűlöletkeltés és a kirekesztés. Egyébként tök jó, hogy két uniós zászlóégetés között jut idejük uszítani is. Azt írja a bácsi, hogy "több évig terjedő szabadságvesztéssel, pénzbüntetéssel vagy elzárással büntetné a Jobbik a homoszexuálisokat." Komolyan nem tudom elképzelni, pedig próbálom. Például: hazamegy a jobbikos Nyúl Béla munka után, az asszony kalotaszegi népviseletben pattog a tűzhely körül, elé teszi a jókai bablevest meg a gulyást és evés közben az az ötlete támad Bélának, hogy ha már a mai napon sem sikerült Erdélyt visszaszerezni, legalább szítsunk egy kis gyűlöletet, miközben nagyon praktikusan egyben magunkból is hülyét csinálunk. Remek terv! Magára kanyarítja a hortobágyi szűrt, vagy a huszár öltözéket, kicsit menetel vagy hátrafelé nyilaz a kertben, aztán keresztényi szellemben nyugovóra tér és azt a lázálmot látja, hogy "elzárással vagy 150 ezer forintos bírsággal sújtaná azokat a meleg párokat, akik például kézen fogva mennek az utcán, vagy nyilvánosság előtt csókolóznak." Most a dolog szemmel látható abszurditásába nem is megyek bele, mert minek, csak azt a problémát vetném fel, hogy mi lenne azokkal, akik csak passzióból fogják meg egymás kezét, nem is melegek? Mert van ilyen! A mai tinik előszeretettel csinálnak ilyeneket, őket is lőjük a Dunába börtönbe zárjuk? De nem csak őket, ennek megfelelő kulturális háttere is lehet a dolognak, például Indiában és Nepálban ez normális és elfogadott dolog, hogy felnőtt férfiak, akik barátai egymásnak (és heteroszexuálisok) megfogják egymás kezét az utcán. Na erre mit mond a tisztelt publikum? Betiltjuk a kézenfogást? Vagy bizonyítási eljárás alá vonják majd az embereket, hogy ki meleg, ki nem az? (mihülyeségminemaz) Kollektíven felvesszük az intellektuális kényszerzubbonyt.

Aztán meg azt is álmodja a Nyúl Béla, hogy: "hasonló szellemben írná át az alaptörvényt is, így az új alkotmányban kimondatná, hogy bár Magyarországon mindenkinek joga van a békés tüntetésekhez, de a homoszexuálisoknak nem." Mert a mindenki egy olyan halmaz, aminek ugyan részhalmaza a melegek, mégsem tartoznak bele!!! Aztakurva. Montaja Babi néni. Ez közben egy halmazelméletes matematikai problémává avanzsált. A Jobbik létrehozta azt a részhalmazt, ami nincs is benne abban a főhalmazban, amiben benne van. (Nem tudom, tudtok-e követni...?) Egy új matematikafilozófiai megoldhatatlan problémára bukkantunk. Egyneműek kézen fogva tehát nem mehetnek az utcán, mert az rássz, nágyon rássz, bezzeg a nyílt gyűlöletkeltés és a vérvádas meg a náci blabla a parlamentben az mehet, mert az fontos és előre visz. (Bár az előző jobbikos halmazos logika mentén az előre visz simán azt is jelentheti, hogy visszavet.) 

Konklúzió: szerintem meg (recece) lőjünk mindenkit a Dunába. Elöl állnának a zsidók**, mert gonoszak, aztán a kommunisták, ők is gonoszak, aztán a liberálisok, ugyanezen elv mentén. Mit mondhatnék? Mert gonoszak. Utánuk következnének a románok, meg mindenki aki nem akarja visszaadni Erdélyt. Ők is nagyon gonoszak. Aztán jöhetnek a szlovákok is, mert (ugyanolyan néhány fanatikus hülye, mint ezek a honfitársak) magyarokat vernek. Az mondjuk tényleg gonoszság. A lényeg már rég nem is a homoszexuálisokon van, mert közben átmentünk szimpla turbómagyaros trollkodásba sárdobálásba. A lényeg úgyis azon van, hogy valakit gyűlölhessünk. Lehetőleg mindenkit, aki mást gondol, mint mi. Minden szín alatt. Ennyi energiából, mint amit ezek nagyon kompetensen az utálkozásba és viszályszításba belefeccolnak, akár előre is lehetne lépni, nem csak hátra.

Na megint jól a világra ömlesztettem a véleményemet. 

**ironizálok csak, rám ne akasszátok most meg, hogy antiszemita vagyok...

Csak pár sor mára...

Ma munka után este ez a kis rózsaszín cetli várt az ajtómon, amikor hazaértem:

Volt kedvem. Zöld spárga volt rizzsel, ravazdi Zalagyöngyével, aztán vaníliafagyi ravazdi eperszörppel nyakon öntve, meg kávé. Meg vagyok elégedve. Kaja után Hendrik elment plakátot ragasztgatni (igen, jól olvassátok: plakátot ragasztani), én meg szépen hazasündörögtem a 3 méterrel odébb levő lakásba. Kint álltunk kaja előtt a teraszon, ő dohányzott, én meg közben konstatáltam, hogy végre mennyire menő helyet találtam Zsoltinak a hétvégére, tökéletesen a ház előtt állok, ott tuti nem bántják még egyszer. Ezt a placcot általában Hendrik csípi meg, mert hát aki ilyen korán hazaér, mint ő, az még válogathat a helyek között, de ma nem jött neki valahogy össze, enyém lett a helye, mert karvaly vagyok, főleg, miután bántották Zsoltit)

- Hendrik, hogyhogy ilyen messze parkolsz? 

- Hát látod, valami holland ideállt a helyemre.

- Khhhh... :)

Üzenet a vagány csávóknak, akik le bírnak rúgni egy tükröt segítség nélkül...

Ide katt!

**kösz Kriszta!

Bántották Zsoltit...

...aki régebben Roncs néven futott.

Reggel, ahogy kimásztam az utcára, hogy munkába induljak, láttam, hogy az egyik szomszéd autó bal külső visszapillantó tükre le van törve, az egész kompletten (2 darabban) az úttesten hever. Gondoltam is, hogy nesze nektek Germánok, ez a vége az úttesten parkolásnak, hogy a másik nem fér el és leviszi a tükröt. Mondjuk csodálkoztam, hogy még így sem volt elég helye annak az ökörnek, aki ilyen szinten lezúzta a tükrét, mert a szomszédspan feljárt részben a járdára is és itt így nem olyan szűk a hely. Aztán belém vágott a villám, hogy hoppá, én is ott parkolok ám, csak az út bal oldalán! Féltem. Joggal. Az én tükröm is le volt zúzva, de nem olyan brutálisan, mint a szomszédé, mert nálam "csak" a felső része volt betörve a műanyag foglalatnak és ki volt TÉPVE maga a tükör belőle. Tehát én egy foglalattal gazdagabb voltam, mint a szomszéd Gyorsan megnéztem még a parkoló autókat előttünk meg mögöttünk, mert mindannyian egy vonalban állunk, ha valaki tényleg nem fért volna el, akkor nem csak 2-nek vitte volna le a tükrét. Mindenki más autója rendben volt. A kurva anyját minden germánoknak! Ezzel valaki játszott éjjel, hogy letördeli vagy rugdossa az autók külső visszapillantóját. Úgy felhúztam magam, hogy alig vártam, hogy beérjek az irodába, ahonnan aztán azonnal felhívtam a duisburgi rendőrséget, hogy helló levandálkodták a tükrömet, meg még valaki másét is, meg akarom inni az illető vérét. Persze tenni nem lehet semmit, hacsak nincs casco biztosításom, de az nyilván nincs. Megbeszéltük a bácsival, hogy volt még egy másik járgány is, akit bántottak, leírtam neki pontosan milyen, ha esetleg jelentkezik a másik tulaj is, hogy helló tükör, akkor tudják, hogy nem vicceltem. 

Az idefelé út sem volt már egy ajándék reggel, mert pont a bal tükör az, ami hiányzik nagyon, mert így ugye nem látom előzéskor, hogy jön-e valaki, illetve hogy a holttérben van-e már autó, aki közben előz és akit a sima belső visszapillantóban nem látok, mert már félig mellettem van hátul. Mondanom sem kell talán, hogy végigfostam (és káromkodtam) a munkába vezető utat, amikor csak lehetett, maradtam a legszélső "gyíksávban", ott előztem csak, ahol nagyon kellett. Aztán a rendőrbácsi - miután elmeséltem neki, hogy kettőnk tükre van csak lezúzva, a többi nem, meg hogy a másik beteg járgány az utca túloldalán parkol - telefonon is megerősített abban, hogy ez nem véletlen volt (tehát nem arról van szó, hogy valaki nem fért el), hanem valószínűleg suhancok játszottak tükörlerugdalósat. No meg ha valaki nem fér el, akkor nem a műanyag foglalat teteje törik be, mint nálam, hanem lesodorja az egész tükröt, de legalább a sarkát / szélét és talán a tükörcserepek is megvannak utána... Nem tudok ehhez mit hozzáfűzni, igazán remek. Eszement dühös vagyok.

Felhívtam Klaust, hogy tud-e valaki ismit, akinél tudok Lantra 1.6 Kombihoz valami használt, olcsó tükröt venni, mert ezt sürgősen meg kell csináltatnom, mert félek így vezetni. Mondta, hogy menjek el azonnal Neussba a Detlefhez, Sven szerint egyszer voltam már ott (ami igaz is, oda vittem a nullkilométeres Ford KA-t, aminek nem tudtam az ablakát felhúzni menet közben), de Detlefet nem ismertem, soha nem is találkoztam még vele. Mindegy is volt, elmentem szépen hozzá. Rendes volt, megrendeltük online a tükröt, feketét talált, zöldet nem, de ez legyen a legnagyobb gondom. Maradni fog úgy feketén, mert színre lakkoztatni kb 80 euróba kerül. Így meg kompletten a bal külső visszapillantó (foglalatostól, mert akkor már nem csak üveget rendelek bele, mert ocsmányan be van törve a műanyag is és csak tetejét nem lehet rendelni, hanem az egész külső tükröt kell egyben lecserélni) szóval így kerül 30,9 euróba. Rosszabbra / többre számítottam, mert reggel persze elkezdtem bevizsgálni a neten, hogy mennyibe fog ez nekem fájni és olyanokat találtam csak, amik 60-70 eurósak, kerülgetett is rendesen az agyvérzés, szó se róla. Jó, hogy előbb Klausnak szóltam és nem mentem el szó nélkül megjavíttatni....

De ha csak egy suhancot is meglátok Zsolti körül ólálkodni... aki túl közel megy hozzá... vagy csak ránéz a visszapillantóra... vagy bármelyik részére... Hagyni fogom, hogy kitörjön belőlem a már nagyon rég óta visszatartott állat és a vérét fogom venni a mocsoknak, amiben meg fogok fürödni és levágom azt a lábát, amelyik az autóhoz legközelebb van (meg talán a közelebb eső kezét is célszerű lenne, mert nem bizonyítható egyértelműen, hogy kézzel vagy lábbal csonkította-e meg Zsoltit). Szóval nem lennék annak a germánnak a helyében, aki a napokban indokolatlanul közel megy az autóhoz úgy, hogy észre is veszem.