Bort iszom, vizet prédikálok és szót fosok. (Már bocs...)

Az utóbbi két hétben egyáltalán nem olvastam online híreket. Se germánt, se magyart. Annyi jutott csak el hozzám, hogy Schmitt Pál, de azt meg úgyis mindenki tudja, meg nem is érdekel kifejezetten. Megrágtuk, kiköptük, ölég vót. A nagy itthoni hétvégi lazulás közben villant be, hogy hoppá, kéne már egy kis hvg-t olvasni. Pár nappal visszamenőleg találtam persze egy fogamra való Tótawé írást, aminek az előzménycikkét olvasgatván - hogy ugye megértsem, min van úgy kiakadva, hogy tollat ragad - nekem is be kellett iktatnom egy vastag fél óra evős szünetet, mert ledobtam az ékszíjat. Többször is. Itt találjuk az előzménycikket, a Tótawé írást meg emitt.

Hagyok rá időt.

Nnnna. Most biztos, hogy páran abba hagyták az olvasást, nekik egészségükre! Legközelebb próbálok szélesebb körben fogyasztható produktummal szolgálni. A lustáknak összefoglalom az előzményeket:

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy Magyarország, ahol valami irreális módon 2010-ben bejutott a Jobbik 47 képviselővel a parlamentbe. Azt nem most fejtem ki, hogy nem értem, miféle agygörcs folytán ikszelte be ilyen sok ember pont azt a négyzetet, mert a szimpatizánsok előbb-utóbb keresztre fognak feszíteni, ami persze fenemód keresztényi lenne. Napi feladataik, a troll- és turbómagyarkodás mellett néha időt kell szakítani persze olyan fontos és nem elhanyagolható dolgokra is - amik persze szintúgy roppant mód keresztényi gondolatok - mint a gyűlöletkeltés és a kirekesztés. Egyébként tök jó, hogy két uniós zászlóégetés között jut idejük uszítani is. Azt írja a bácsi, hogy "több évig terjedő szabadságvesztéssel, pénzbüntetéssel vagy elzárással büntetné a Jobbik a homoszexuálisokat." Komolyan nem tudom elképzelni, pedig próbálom. Például: hazamegy a jobbikos Nyúl Béla munka után, az asszony kalotaszegi népviseletben pattog a tűzhely körül, elé teszi a jókai bablevest meg a gulyást és evés közben az az ötlete támad Bélának, hogy ha már a mai napon sem sikerült Erdélyt visszaszerezni, legalább szítsunk egy kis gyűlöletet, miközben nagyon praktikusan egyben magunkból is hülyét csinálunk. Remek terv! Magára kanyarítja a hortobágyi szűrt, vagy a huszár öltözéket, kicsit menetel vagy hátrafelé nyilaz a kertben, aztán keresztényi szellemben nyugovóra tér és azt a lázálmot látja, hogy "elzárással vagy 150 ezer forintos bírsággal sújtaná azokat a meleg párokat, akik például kézen fogva mennek az utcán, vagy nyilvánosság előtt csókolóznak." Most a dolog szemmel látható abszurditásába nem is megyek bele, mert minek, csak azt a problémát vetném fel, hogy mi lenne azokkal, akik csak passzióból fogják meg egymás kezét, nem is melegek? Mert van ilyen! A mai tinik előszeretettel csinálnak ilyeneket, őket is lőjük a Dunába börtönbe zárjuk? De nem csak őket, ennek megfelelő kulturális háttere is lehet a dolognak, például Indiában és Nepálban ez normális és elfogadott dolog, hogy felnőtt férfiak, akik barátai egymásnak (és heteroszexuálisok) megfogják egymás kezét az utcán. Na erre mit mond a tisztelt publikum? Betiltjuk a kézenfogást? Vagy bizonyítási eljárás alá vonják majd az embereket, hogy ki meleg, ki nem az? (mihülyeségminemaz) Kollektíven felvesszük az intellektuális kényszerzubbonyt.

Aztán meg azt is álmodja a Nyúl Béla, hogy: "hasonló szellemben írná át az alaptörvényt is, így az új alkotmányban kimondatná, hogy bár Magyarországon mindenkinek joga van a békés tüntetésekhez, de a homoszexuálisoknak nem." Mert a mindenki egy olyan halmaz, aminek ugyan részhalmaza a melegek, mégsem tartoznak bele!!! Aztakurva. Montaja Babi néni. Ez közben egy halmazelméletes matematikai problémává avanzsált. A Jobbik létrehozta azt a részhalmazt, ami nincs is benne abban a főhalmazban, amiben benne van. (Nem tudom, tudtok-e követni...?) Egy új matematikafilozófiai megoldhatatlan problémára bukkantunk. Egyneműek kézen fogva tehát nem mehetnek az utcán, mert az rássz, nágyon rássz, bezzeg a nyílt gyűlöletkeltés és a vérvádas meg a náci blabla a parlamentben az mehet, mert az fontos és előre visz. (Bár az előző jobbikos halmazos logika mentén az előre visz simán azt is jelentheti, hogy visszavet.) 

Konklúzió: szerintem meg (recece) lőjünk mindenkit a Dunába. Elöl állnának a zsidók**, mert gonoszak, aztán a kommunisták, ők is gonoszak, aztán a liberálisok, ugyanezen elv mentén. Mit mondhatnék? Mert gonoszak. Utánuk következnének a románok, meg mindenki aki nem akarja visszaadni Erdélyt. Ők is nagyon gonoszak. Aztán jöhetnek a szlovákok is, mert (ugyanolyan néhány fanatikus hülye, mint ezek a honfitársak) magyarokat vernek. Az mondjuk tényleg gonoszság. A lényeg már rég nem is a homoszexuálisokon van, mert közben átmentünk szimpla turbómagyaros trollkodásba sárdobálásba. A lényeg úgyis azon van, hogy valakit gyűlölhessünk. Lehetőleg mindenkit, aki mást gondol, mint mi. Minden szín alatt. Ennyi energiából, mint amit ezek nagyon kompetensen az utálkozásba és viszályszításba belefeccolnak, akár előre is lehetne lépni, nem csak hátra.

Na megint jól a világra ömlesztettem a véleményemet. 

**ironizálok csak, rám ne akasszátok most meg, hogy antiszemita vagyok...

Csak pár sor mára...

Ma munka után este ez a kis rózsaszín cetli várt az ajtómon, amikor hazaértem:

Volt kedvem. Zöld spárga volt rizzsel, ravazdi Zalagyöngyével, aztán vaníliafagyi ravazdi eperszörppel nyakon öntve, meg kávé. Meg vagyok elégedve. Kaja után Hendrik elment plakátot ragasztgatni (igen, jól olvassátok: plakátot ragasztani), én meg szépen hazasündörögtem a 3 méterrel odébb levő lakásba. Kint álltunk kaja előtt a teraszon, ő dohányzott, én meg közben konstatáltam, hogy végre mennyire menő helyet találtam Zsoltinak a hétvégére, tökéletesen a ház előtt állok, ott tuti nem bántják még egyszer. Ezt a placcot általában Hendrik csípi meg, mert hát aki ilyen korán hazaér, mint ő, az még válogathat a helyek között, de ma nem jött neki valahogy össze, enyém lett a helye, mert karvaly vagyok, főleg, miután bántották Zsoltit)

- Hendrik, hogyhogy ilyen messze parkolsz? 

- Hát látod, valami holland ideállt a helyemre.

- Khhhh... :)

Üzenet a vagány csávóknak, akik le bírnak rúgni egy tükröt segítség nélkül...

Ide katt!

**kösz Kriszta!

Bántották Zsoltit...

...aki régebben Roncs néven futott.

Reggel, ahogy kimásztam az utcára, hogy munkába induljak, láttam, hogy az egyik szomszéd autó bal külső visszapillantó tükre le van törve, az egész kompletten (2 darabban) az úttesten hever. Gondoltam is, hogy nesze nektek Germánok, ez a vége az úttesten parkolásnak, hogy a másik nem fér el és leviszi a tükröt. Mondjuk csodálkoztam, hogy még így sem volt elég helye annak az ökörnek, aki ilyen szinten lezúzta a tükrét, mert a szomszédspan feljárt részben a járdára is és itt így nem olyan szűk a hely. Aztán belém vágott a villám, hogy hoppá, én is ott parkolok ám, csak az út bal oldalán! Féltem. Joggal. Az én tükröm is le volt zúzva, de nem olyan brutálisan, mint a szomszédé, mert nálam "csak" a felső része volt betörve a műanyag foglalatnak és ki volt TÉPVE maga a tükör belőle. Tehát én egy foglalattal gazdagabb voltam, mint a szomszéd Gyorsan megnéztem még a parkoló autókat előttünk meg mögöttünk, mert mindannyian egy vonalban állunk, ha valaki tényleg nem fért volna el, akkor nem csak 2-nek vitte volna le a tükrét. Mindenki más autója rendben volt. A kurva anyját minden germánoknak! Ezzel valaki játszott éjjel, hogy letördeli vagy rugdossa az autók külső visszapillantóját. Úgy felhúztam magam, hogy alig vártam, hogy beérjek az irodába, ahonnan aztán azonnal felhívtam a duisburgi rendőrséget, hogy helló levandálkodták a tükrömet, meg még valaki másét is, meg akarom inni az illető vérét. Persze tenni nem lehet semmit, hacsak nincs casco biztosításom, de az nyilván nincs. Megbeszéltük a bácsival, hogy volt még egy másik járgány is, akit bántottak, leírtam neki pontosan milyen, ha esetleg jelentkezik a másik tulaj is, hogy helló tükör, akkor tudják, hogy nem vicceltem. 

Az idefelé út sem volt már egy ajándék reggel, mert pont a bal tükör az, ami hiányzik nagyon, mert így ugye nem látom előzéskor, hogy jön-e valaki, illetve hogy a holttérben van-e már autó, aki közben előz és akit a sima belső visszapillantóban nem látok, mert már félig mellettem van hátul. Mondanom sem kell talán, hogy végigfostam (és káromkodtam) a munkába vezető utat, amikor csak lehetett, maradtam a legszélső "gyíksávban", ott előztem csak, ahol nagyon kellett. Aztán a rendőrbácsi - miután elmeséltem neki, hogy kettőnk tükre van csak lezúzva, a többi nem, meg hogy a másik beteg járgány az utca túloldalán parkol - telefonon is megerősített abban, hogy ez nem véletlen volt (tehát nem arról van szó, hogy valaki nem fért el), hanem valószínűleg suhancok játszottak tükörlerugdalósat. No meg ha valaki nem fér el, akkor nem a műanyag foglalat teteje törik be, mint nálam, hanem lesodorja az egész tükröt, de legalább a sarkát / szélét és talán a tükörcserepek is megvannak utána... Nem tudok ehhez mit hozzáfűzni, igazán remek. Eszement dühös vagyok.

Felhívtam Klaust, hogy tud-e valaki ismit, akinél tudok Lantra 1.6 Kombihoz valami használt, olcsó tükröt venni, mert ezt sürgősen meg kell csináltatnom, mert félek így vezetni. Mondta, hogy menjek el azonnal Neussba a Detlefhez, Sven szerint egyszer voltam már ott (ami igaz is, oda vittem a nullkilométeres Ford KA-t, aminek nem tudtam az ablakát felhúzni menet közben), de Detlefet nem ismertem, soha nem is találkoztam még vele. Mindegy is volt, elmentem szépen hozzá. Rendes volt, megrendeltük online a tükröt, feketét talált, zöldet nem, de ez legyen a legnagyobb gondom. Maradni fog úgy feketén, mert színre lakkoztatni kb 80 euróba kerül. Így meg kompletten a bal külső visszapillantó (foglalatostól, mert akkor már nem csak üveget rendelek bele, mert ocsmányan be van törve a műanyag is és csak tetejét nem lehet rendelni, hanem az egész külső tükröt kell egyben lecserélni) szóval így kerül 30,9 euróba. Rosszabbra / többre számítottam, mert reggel persze elkezdtem bevizsgálni a neten, hogy mennyibe fog ez nekem fájni és olyanokat találtam csak, amik 60-70 eurósak, kerülgetett is rendesen az agyvérzés, szó se róla. Jó, hogy előbb Klausnak szóltam és nem mentem el szó nélkül megjavíttatni....

De ha csak egy suhancot is meglátok Zsolti körül ólálkodni... aki túl közel megy hozzá... vagy csak ránéz a visszapillantóra... vagy bármelyik részére... Hagyni fogom, hogy kitörjön belőlem a már nagyon rég óta visszatartott állat és a vérét fogom venni a mocsoknak, amiben meg fogok fürödni és levágom azt a lábát, amelyik az autóhoz legközelebb van (meg talán a közelebb eső kezét is célszerű lenne, mert nem bizonyítható egyértelműen, hogy kézzel vagy lábbal csonkította-e meg Zsoltit). Szóval nem lennék annak a germánnak a helyében, aki a napokban indokolatlanul közel megy az autóhoz úgy, hogy észre is veszem.

Kata & Kata napok

Katát csütörtökön munka után szedtem össze a duisburgi főpályaudvaron, a programunk a következőképp zajlott, napi bontásban fogok róla alább nyilatkozni:

Csütörtök este: megérkezés, örülgetés, sörözve-eszegetve semmit sem csinálás

Péntek: Köln, Düsseldorf

Szombat: Vlodrop, Amsterdam

Vasárnap: otthoni lazulgatás, előbbi 2 izmos nap kipihenése

Hétfő: Wuppertal

Hát nem mondom, odavertünk alaposan.

Péntek:

A Kata számára rögtönzött földrajz óra után mint kiderült, - most kaptuk a hírt - Köln egészen közel van Duisburghoz, megegyeztünk, hogy oda mindenképp el kell menni, mert Kölner Dom meg Kölsch. Kb 50 km az út egyébként, nem vészes. Külön jóapámnak üzenem, hogy navi nélkül találtam oda teljesen simán a dómhoz, úgyhogy ezt ki lehet pipálni, abszolváltam én is a feladatot. Felmásztunk a legtetejére. A katedrális legmagasabb tornya valamivel több, mint 157 méter magas, 533 (csiga)lépcső vezet fel. Kemény meló volt, de nagyon megérte kiköpni a tüdőnket.

Röhej, de a dómnak van saját i-Phone és Android App-je, amit ingyen le lehet tölteni az okostelefonokra és benne vannak a miserendek, nyitva tartás, idegenvezetési időpontok, sőt, még az aktuális hőmérséklet is a dómban és körülötte. Remek.

Találkoztunk Jasminnal is, neki köszönhetően jutottunk el végül az Altstadt-ba, amit aznap egyszer már majdnem megtaláltunk magunktól, de a cél előtt 100 méterrel úgy döntöttünk, hogy abban az irányban biztos nincs már semmi, menjünk inkább másfelé. Bejártuk az óvárost elég alaposan. A kisházak (igazából mind hotel) tövében ücsörögtünk a Rajna-parton kicsit a napon, megittunk egy sört és elhagytuk a terepet. A parkhausból olyan ügyesen sikerült kijönnöm, hogy a sorompó előtti automatától - amibe bele kell dugni a fizetést igazoló vonalkódos kártyát - olyan messze sikerült megállni, mint Makó Jeruzsálemtől, pedig a kijárat az autóhoz mérten elég szűk volt, ennek ellenére derékig ki kellett másznom a vezető oldali ablakon és nyújtózkodva beleszuszakolni a lyukba a vonalkódos fecnit. Remélem viszonylag kevesen látták a mutatványt és csak Kata meg Jasmin röhögtek rajtam az autóban.

A kölni program után hazarohantunk, mert estére meghívásunk volt Düsseldorfba várost nézni Hendrik és Anne társaságában, úgyhogy csak hazaestünk és zúztunk is tovább. Beültünk egy tipikus rajnai kocsmába vacsizni, ami a Füchschen (azaz kisróka) névre hallgatott, tök jó ravazdi fílingje volt a rókaembléma miatt. Saját Hofbrauerei-t is üzemeltetnek, tehát maguk csinálják a rókaemblémás sört (ami Düsseldorfban az Alt névre hallgat, olyan félbarna hangulatú, kesernyés, nagyon finom egyébként). Érdekes volt a kiszolgálás, mert a sört nem kellett külön megrendelni, hanem ahogy letelepedtünk egy asztalhoz, hoztak 4 Altbiert. Ha kifogy a söröd, a pincér azonnal teszi eléd a következőt. Ha nem kérsz, külön mondani kell, viszonylag erőszakosan, hogy NEIN. Elég germános-gajdolós volt a hely, mindenki ordított, alig hallottuk egymás szavát, a pincér körülbelül 37-szer rúgta ki alólam a széket, mert annyira tele volt a hely, hogy nem fért el a két asztal között és folyton engem attrocitált, meg mögöttem próbálta magát bepréselni az asztalok közé. Hendrik javaslatára betértünk aztán egy másik nagyon tradicionális rajnai kocsma-sörfőzőbe is (Uerige) azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az ottani Altbier-t összehasonlítsuk a Füchschen-nel. Az utóbbi sokkal keserűbb volt, de ez is nagyon finom. Este otthon folytattuk Katával a sörözést, csütörtök este ugyanis nagy előrelátással alaposan bevásároltunk búzasörből és Diebelsből. Errefelé egyébként a városoknak saját sörük van: Kölnben Kölsch-t isznak, Düsseldorfban Alt-ot, Duisburgban meg Pils-t. Természetesen jó germán szokás szerint mindegyik fújjolja a másikét, számos vicc is épül a témára, szabadon variálható végződéssel, én a duisburgi verziót mesélem el:

Beül egy kölni, egy düsseldorfi és egy duisburgi a kocsmába, hogy igyanak egy sört. A kölni rendel egy Kölsch-t. A Düsseldorfi rendel egy Alt-ot. A duisburgi rendel egy kólát.
A másik kettő csak néz hülyén: Kólát? Oszt mé'?
A duisburgi: Hát, ha ti nem sört isztok, akkor én sem...

(mu-ha-ha)

Szombat:
Beindult a zúzda. Klaustól volt már a hétvégére egy meghívásom Hollandiába kávéra, sütire, meg kiskutyanézésre, gondoltam hát, összekötjük a kellemeset a hasznossal és nem csak a föncsit látogatjuk meg, hanem akkor elmegyünk Katával a tengerhez is. Bergen op Zoom lett volna az elsődleges cél, ami egy kisváros, Vlodroptól mintegy 164 km-re. Klaus időközben kiokított, hogy pillanatanyilag ott nincs most tenger, úgyhogy menjünk inkább egy ugrással nyugatabbra Renesse városba, mert az jobb. OK. Aztán amikor Katával elindultunk, megbeszéltük, hogy szar az idő, nem biztos, hogy a tengerpartra kéne menni, menjünk inkább Amszterdamba! (Megkérdeztem közben a Googlemaps-t, és aszongya' ez Vlodroptól 188 km. Kata, nem volt tehát Amszterdam közelebb, mint Bergen op Zoom!) Eltoltuk tehát a szekeret, kicsit szorongtam, mert mivel út közben találtuk ki, hogy meggondoltam édesanyám, inkább mégis Amszterdamba megyünk, így nem volt nálunk egy rendes belvárosi cím, amit a navinak meg lehetett volna mondani, mentem csak bele a vakvilágba "majd valahogy odatalálunk" felkiáltással. Itt megint a jó édesapámhoz szólnék: betaláltam Amszterdam belvárosába navi nélkül! Igaz, hogy aztán egy lendülettel véletlenül ki is autóztam a városból, de ez a tényeken mit sem változtat! Végig autópálya, teljesen kényelmes volt. Eleinte még beszéltem Katához, aztán észrevettem, hogy be van csukva a szeme és szorgalmasan alszik. 30-40 perc szunyókálás után egyszercsak közölte velem, hogy "jaj, majdnem elbóbiskoltam!" :)
Megrohamoztuk tehát Hollandia legzöldebb legvidámabb városát. A turnét egy állati finom "wok to go"-val indítottuk, mert mindketten éhen akartunk halni. Annyira nagy volt, hogy 2 részletben tudtuk csak legyűrni.

Az autót egy parkolóházban hagytuk és nekivágtunk a sétának. Első körben sokkot kaptunk a belvárostól. Valami olyan eszement ember- és biciklitömeg volt, hogy eleinte csak sodródtunk. Az utcák nagyon szűkek, mindenki mindenkit kerülget - gyalog és biciklivel csengetve is - nekem többször eszembe jutott, hogy agyvérzésem lesz perceken belül, de szerencsére nem lett. Mentünk-mentünk-mendegéltünk. Coffeeshop coffeeshop hátán. De komolyan. Mit volt mit tenni? Drága, de NAGYON jó volt:

A városban nagyon sok a kanális, rengeteg kis híddal, egyiken jön az ember, a másikon meg megy, mi sem nagyon tartottuk számon, épp merre voltunk-merre nem, jöttünk-mentünk szabadon. Aztán teljesen felkészületlenül beleszaladtunk egy üvegkirakatba, ahol bizony egy meztelen nő árulta a testét. Aztán rájöttünk, hogy ez nem egy üzlet, nem egy kirakat, hanem egy egész utca. Sorban egymás után. Herzlich Willkommen a piroslámpás negyedben. Semmi feltűnősködés (már ha azt alapnak vesszük, hogy meztelen nők simogatják magukat a kirakatban), ugyanolyan kis boltok, mint amilyenben csokit vagy (hö-hö) sütit, vagy bármi mást tud venni az ember, csak hát itt van a bejárat mellett egy diszkrét kis piros lámpa, meg nem csokit, hanem szexet lehet venni. Így utólag az jutott eszembe, hogy (anyáknapjánlegyenvirágmindakétkezembe) megnézhettük volna legalább az árakat, most arról is tudnék tudósítani, mi mennyibe kerül. Sajna, ott helyben úgy meglepődtem, hogy ez akkor nem is jutott eszembe. A fényképen egyébként viccesen látszik, hogy a járókelők feje gyanúsan mindnek balra néz. (Amit mondjuk teljesen meg is tudok érteni)

A Coffeeshop is kőkemény hely. Persze bementünk, ilyen ziccert Amszterdamban nem lehet kihagyni. Vágni lehetett a marihuána füstöt. Valamint: a sarokban üldögélt egy jól szituált, tök átlagos, középkorú férfi a jól szituált, tök átlagos, középkorú feleségével és mind a ketten szívtak. Eszméletlen. Ez volt az első shop, ami szembe jött velünk:

Jó lett volna még a Van Gogh és/vagy Rembrandt múzeumba eljutni, de mivel csak 4 óránk volt a városban és fogalmunk sem volt, ezek merre vannak, rájuk sajnos nem jutott idő. Legközelebb aber! A város maga iiiiiszonyat drága. 4 óra parkolás 16 EUR-ba fájt. Csak összehasonlítás végett: legutóbb Münsterben 15 EUR-ért parkoltam másfél napig!!! Kölnben 1 óra 1,5 EUR-ba kerül, Düsseldorfban (ami köztudottan pofátlanul drága hely) 2,5 EUR ugyanez. Na Amszterdamban 1 óra 4 EUR volt. Boah...! (Ezek után el tudom képzelni, mennyibe kerülhet a piros lámpás házban egy óra "parkolás") :)

Este 6 körül indultunk vissza Duisburgba. Kata azt magyarázta, hogy Hollandia szebb, mint Németország és hogy ez a szakasz, ahol épp járunk, biztos azért nem annyira szép, mert közeledünk Germániához, amire én épp azt terveztem megindokolni, hogy miért nincs igaza, mivel Németország még tök messze van. Ahogy kimondtam, azonnal elmentünk a nagy kék Bundesrepublik Deutschland tábla mellett, amivel hivatalosan is visszaértünk az országba. Itt aztán elszakadt a cérna, nem tudom, hogy ennyire el voltunk csak fáradva vagy akkorra ért le a süti hivatalosan, de vinnyogva röhögtünk mind a ketten. Aztán regisztrálva lettem a szüleim által vezetett Bölcs Mondások Klubjában is, mivel sikerült azt a tudományosan is alátámasztott tényt feltárnom, mely szerint "Tágra nyitott szemmel nem lehet röhögni." Ennek azért volt nagy gyakorlati haszna, mert eljutottunk arra a röhögési szintre, amikor az embernek már folyik a könnye és csak sunyít meg hunyorog, amit a Kata viszonylag könnyen abszolvált, de nekem vezetnem kellett közben és csak annyit tudtam mondani elhaló hangon, hogy hiiiiiiiiiiii-iiiiiiiiii. Hát nem volt könnyű na. :)

Vasárnap:

Filmeztünk-ettünk-ittunk-sétáltunk az erdőben. Láttuk egy öreg bácsi fenekét. Kifolyt a szemünk. Ezen az egy programponton kívül nem volt semmi megerőltető, lazítottunk egész nap a lakásban. Végig vártam, hogy a nyulam megint benéz / huppog hozzám a kertbe, de nem jött. Galád. (Vagy az is lehet, hogy megették az ünnepek alatt!)

Hétfő:

Elmentünk a wuppertal-i állatkertbe, mert nemrég született ott egy vadiúj kis jegesmedve, akit meg akartunk nézni. Maga a Zoo nagyon szép, jól karban van tartva, sok állat van benne. Jó program volt (még úgy is, hogy közben végig esett az eső). Rengeteget fotóztam, íme néhány kép mutatóba:

 Ez nem tudom milyen állat volt (nem, nem zebra!!!), de tök jó segge van!

 Pinselohrschwein. Szerintem meg nem ecsetfüle van hanem inkább koboldfüle!

 Bocsáss meg nekem, kínai csüngőhasú malac, hogy kihasználtalak és egy banánnal galádul idecsalogattalak, amit aztán az orrod előtt megettem! PS: Nagyon ronda vagy!

Az a 3 kis barna pötty a távolban mind oroszlán!

Eldöntöttem: Zsoltinak fogom hívni a Roncsot.

Értelmetlenség

Tegnap este bevillant egy Pilinszky vers, még ma is ez zakatol a fejemben. (Nem, nem kell semerre sem értelmezni, rám, vagy "nyomorúságomra" vonatkoztatni, egyszerűen néha furcsa dolgok jutnak az eszembe, de ez meg köztudott, na.)

Szóval: 

Gótika

A csúszó-mászó, belefeledkezve

vállra omló hajadba, figyeli

romolhatatlan, veszendő tökélyed.

A senki néz.
A semmi néz.
Az ízeltlábú nézi a napot.

A tört, a gyűrt, a szaggatott

a kereket, lángolót, mozdulatlant.

Most minden egy. Együtt van. Egybeolvad.

A mindenség modellje, áll a templom.

Erről meg az jutott eszembe (hogyanyáknapjánlegyenvirágmindakétkezemben), hogy még annak idején általános iskolában részt vettem egy Pilinszky témájú rajzversenyen, amin a beadott pályamunkám a pirossal megjelölt fenti 3 sort dolgozta fel, meglehetősen nyers és csiszolatlan stílusban (milyen absztrakt gyerek voltam?!): a diófa-pác műremeken látható volt egy szarvasbogár alak, aki nézte a napot, amibe bele volt írva az idézet. (Család, meg lehet ez még valahol? Szeretném megnézni!) Úgy emlékszem szép rajz volt. Bár, így 100 év távlatából lehet, hogy már felülírta a szuperegóm az emlékeimet, mert a versenyt végül nem én nyertem meg (hanem valami kis béna gyík), arra viszont tisztán emlékszem, hogy meg voltam botránkozva rajta, hogy "csak" különdíjat kaptam rá, annyira felülmúlhatatlanul jó ötletnek tetszett a bogaras megoldás. Tök csalódott voltam.

PS: ma este jön Kata, keddig szerintem lemegyek a térképről, valószínűleg nem lesz ídőm írni.