Bezirksamt Duisburg-Süd

Ma reggel kapásból a duisburgi Bezirksamt-nál kezdtem a napot, bejelentettem magam és van német adószámom is. Az ügyintézés beszarás. Ezek dolgoznak!!! Odamentem, azonnal foglalkoztak velem, kértek egy db igazolványt és az alapján simán be lettem jelentve Duisburgba, meg adószámom is van. Fel voltam rá készülve, hogy nem lesz semmi, meg majd időpont kell, meg mittudomén, gáncsoskodnak, de nem. Mondtam a csávónak, hogy szeretném magam ide bejelenteni. "Honnan?" Hát mondom mi az, hogy honnan? Ezen pörögtem egy ideig, most nem is értem, mit nem értettem akkor ezen (ennyit kérdezett csak, hogy "Von?"), aztán nagy nehezen rájöttem, hogy neki nem egyértelmű, hogy egy Ungarinnal van dolga, nem szimpla német luvnya akar Kukutyinalsórajnavölgyfalváról átíratkozni Duisburgba, ezen örültem kicsit, aztán elintéztük a témát. Következő remek próbatétel az volt, hogy nyitnom kellett egy folyószámlát. Nu. Megmutatta, hol a bank, én meg szépen elintéztem ezt is, postán 2 héten belül kapom az EC kártyámat, meg minden mást is. Kiroá. Utána jött a mai harmadik nagy vállalkozás: szerezzek egy telefont. Bementem a Media Marktba, mert ott lehet ilyen feltöltőkártyás telókat kapni, csak az volt a bajom, hogy komplett nem értettem, hogy működik ez a CallYa nevű téma, ami most a német Vodafonnál van, mert hálózaton belül akartam maradni mindenképpen, mert az irodában meg Klauséknál is mindenki Vodafone-os, meg M. is az, velük meg így 5 centért beszélek percenként, ami jó. Szóval elmagyaráztattam magamnak szépen, hogy mizu, itthon aktiváltam a telót, aközben viszonylag csak kevés hajam őszült meg, és most van német számom. A járgányomat a héten megkapom, holnap vagy holnap után: Hyundai Lantra Kombi. Az elején van valami kis horpadás, de hát nem számítok valami turbóra, így is szuperjófejség, hogy csak miattam beszereznek egy ilyet. Azért remélem nem valami hupilila lesz, mert arra utána akkor rózsaszín szőrkormányt kell majd vennem.

Közben hazaért Hendrik is, itt van vele a szomszéd csávó, aki itt lakik egy emelettel feljebb, totál jó fej, de iszonyatosan meg kell magam erőltetni, hogy megértsem, mit beszél. Vettek a kutyának bugyit. Nem vicc, teljesen komoly. Szerencsétlen most itt rohangál bugyiban. :)

Blöe.

Voltam ma kicsit dolgozni. Na jó, nem is dolgoztam, csak csevegtünk arról, ki mit szeretne, hogyan, merre, meddig. Délután 3-kor már itthon voltam. Holnap nem dolgozom, be kell magam ide jelenteni, utána kell, hogy igényeljek adószámot, hogy ne legyek Schwarzarbeiter, ezt megpróbálom egy nap alatt lezúzni. Az Arbeitsamt szó elhangzása óta hivatalosan is ideges vagyok, nem tudom miért, nem fognak megölni, eggyel több adófizetőjük lesz velem, én mindenesetre ki vagyok a hivatali ügyintézéstől. Holnapra pedig kijut a jóból, első körben a bejelentés, aztán a másik helyen az adószám, utána Sparkasse, csináltatok magamnak egy kontót, aztán ha lesz még kedvem, veszek végre egy mobilt, mert azt ma nem sikerült és nagyon kéne. A nagy európakörutat szerencsére áttettük szerdára vagy csütörtökre, mert ma nem volt annyira alkalmas a helyzet, én is csak bekukkantottam az irodába. A héten megyünk Hollandiába meg Antwerpenbe is. Járgányt szerdán vagy csütörtökön kapok, egy régebbi Hyundai-t. Meg egy hordozható navit, mert vagy nem nézik ki belőlem, hogy haza találok, vagy nem nézik ki belőlem, hogy haza találok. És igazuk is van, én ma már az S-Bahnon odafelé meg visszafelé is halálra izgultam magam. Azt hiszem el kell telnie még egy valagnyi időnek, amíg belátom, hogy életben maradok, és meg lehet nyugodni.

Ma nem volt más érdemleges. Meg kellett állapítanom, hogy a legapróbb kis dolog is iszonyatosan ki tud billenteni. Tök fölöslegesen izgulok, tudom, de hát ez van. Hétvégén ha minden összejön, M. is képbe kerül, nem tudom még hol és hogyan, de tervben van. Meglátjuk.

Írjatok, kivel mi újság, mi történik otthon??? Le vagyok maradva!

A nyúl

Eljött hát a rettegett nap mit vááárva vááártuuuunk: ma nyulat ettem. Én e. Ez több szempontból is próbára tett: egyrészt nem hánytam bele a tányéromba, másrészt a többiek még most is azt hiszik, hogy szeretem a nyulat. Pedig kurvára nem. A gerince mentén lévő kevéske húst nyomtuk. Németesen. Hárman. Ennek mód felett örültem, mert így 4 darabkát kellett "csak" valahogy leküldenem. A sokk akkor jött, amikor észrevettem, hogy amikor a darabkákat megpróbálom elvágni (mert egy egész köbcenti nyulat egyben be nem teszek a számba: a cél, hogy minél kisebb, észrevehetetlenebb cafatokra szedjem szét, amit a legkevésbé kell megrágni. Meg kell sajnos, de csak kicsit.) szóval, amikor rányomom a kést, piros lé szivárog belőle. Na ettől még most is felfordul a gyomrom. Iszonyatos még belegondolni is, hogy félig nyers nyulat, kvázi nyúlvért ettem?! Bäääh. (Erről Joe jut eszembe a Jóbarátokból: "Zsírt ittam!") Hát én meg vért ettem. Illetve véres nyulat. Utoljára akkor kavartam magamnak ekkora szart, amikor Hegykőn, Józseféknél halászlevet kellett ennem. És ettem. Azóta se. Soha. Szóval megettem 4 egész darabkát a nyúlból, aminek a közepe rózsaszín volt és folyt belőle a vér. Blöeh.

Szebb téma: beszéltem Klaussal is, a hollanddal, akinél holnap a munkát kezdem. Biztosított róla, hogy a héten nem lesz sok melóm, lazán elnyuszogunk egész héten, majd elmesélte, hogy holnap Düsseldorfban összeszednek, aztán megyek vele Hollandiába, onnan meg Belgiumba, ahol Antwerpenben meglátogatjuk a Cardoent, azt a belga céget, ahol azok az L200-asok is laknak, amiket múlt héten én rendeltem magamtól. Utána vissza Hollandiába, onnan meg vissza Németországba. Na ha ez a laza nap, nem igazán tudom elképzelni, mi történik, amikor nyakig ér a meló. A legújabb félelmem (mert minden napra kell valami, ma ugye elfogytak a félelmek, mert megettem a nyulat, kellett valami neu), szóval most épp attól félek, hogy holnap kapok járgányt és nem fogok hazatalálni. Mert az S-Bahnnal jól elmegyek reggel Düsseldorfba, de mire megjegyezném az S-Bahn-utat, már mindegy lesz. Mondtam is Hendriknek, hogy ha este gyanúsan nem érek haza, kezdjenek el megkeresni, remélhetőleg még nem Vlagyivosztokban leszek...

Ideértem.

Na kádvásáim,

jelentem, itt vagyok, Germánia nyugati (bal oldali) közepén, Duisburgban. Mindjárt kifolyik a szemem, olyan fáradt vagyok, gyorsan, fájdalommentesen vázolom csak, mi volt ma:

- reptér Budapest (köszi Babi néni!), reptér Düsseldorf. Közte alvás helyett 2 óra csevegés egy cuki nénivel, csupa cukiságokról, közben titkon (ganz geheim) magam szénné izgulása, hogy nem lesz meg a csomagom, vagy hogy másik gépre tették fel, vagy kilőtték az űrbe (vagy hogy engem lőnek majd ki az űrbe...stb irreális félelmek feldolgozása. Pedig már a benejlonozó bácsi is benejlonozta 6 EUR-ért a reptéren, keresztbe, meg hosszába is, mert a számkódot jó igényesen elbástam és azóta sem tudom visszacsinálni (Csuvi+Évke nem röhög).

- Hendrik összeszedett Düsseldorfban, vásároltunk, hazajöttünk Sandrához és Zorához, aki a kölyök magyar vizsla.

- Pezsgő, kaja, kicsit elvonulás. Micimackó németül - könyvmegtalálás, olvasás közben bealvás, majd a kutya azzal ébresztett, hogy helybőltávolról rám ugrott, belenyalt a számba meg a szemembe és némi kepesztés, karmolászás meg morgás után bealudt az ölemben. Majd kutya- és katasétáltatás az erdőben.

- Hendrik közölte, hogy este valami embernek a szülinapi bulijára hivatott, menjek én is, csuhaj, jó lesz. Ok. Iszonyat fáradt voltam és belecsöppentem egy kb 30 fős, jogászokból, bírókból és ügyvédekből (+Frau) álló csapatba, akik közül senkit nem ismertem, de a házi gazda azzal fogadott, hogy "Te vagy a Kata? Jó hogy jöttél, arra vannak a kaják, arra meg a piák, de majd én is lesem, hogy van-e valami a kezedben." Ohhóó..!

Azért én a biztonság kedvéért halálra untam magam. A pasi felesége most szentül meg van róla győződve, hogy én vagyok a tudatos táplálkozás mintapéldánya, mert (szokásomhoz híven) rosszul fogalmaztam, pedig csak el akartam kezdeni szociálissá válni, mert mindaddig (meg utána is) én voltam/vagyok az "Ungarin", aki a fő látványosság kerek e világon. Attól félek, az is maradok. 

Szóval a konyhában tálcahegyeken mindenféle szendvicshegyek álltak és megkérdeztem, miután többször fel lettem szólítva a fogyasztásra, hogy "a zsemlékről mit kell tudni?" (Itt fűzném hozzá, hogy ezeknek nincs humorérzékük, mert én csak vicces akartam lenni, de nem sikerült, úgyhogy ezzel ma hagytam fel ünnepélyesen, mindjárt az első napon.) Szóval csak azt akartam megtudni, hogy melyik szenyóban mi van, nehogy belefussak valami szörnyűségbe, erre a néni elkezdte sorolni, hogy ezek itt teljes kiőrlésűek, ezekben van tökmag is, de ha nem szeretem a tökmagot, akkor itt vannak ezek, amik szintén teljes kiőrlésűek, de tökmag nélkül, no meg a fehér tészta meg a vollkornbrot, no meg amaz ott korpás, blablabla... Aztán megállapította, hogy az én koromban ő is nagyon odafigyelt ám arra, hogy mit eszik. Na nekem akkor esett le, hogy félreértette a kérdést, ezért a rettenetes alaposság, mert ő még most is azt hiszi, hogy engem a pontos zsemletészta-összetevők érdekeltek. Jóvan, nem baj... Lesz ez még jobb is. 

Elfáradtam piszkosul.