Kenguru krónikák

Hendriknél hallottam először 2 hete Duisburgban hangoskönyv formájában Marc Uwe Kling Känguru Chroniken című írásait (nem találok rá jobb szót, mint az "írást", habár lehetne még szatírikus-komikus, politikai és kritikus epizódregénynek is hívni). EM a héten rendkívül cuki módon letöltötte nekem mindhárom hangoskönyvet, így van mit hallgatnom, nem tudok vele betelni, annyira jó. Egy kengururól szól, aki egy szép napon a mesélő ajtaján kopogtat, mint új szomszéd és kölcsön szeretne kérni 2 tojást az ebédhez. Lassan kiderül, hogy nem csak tojása nincs otthon, de só, tej, liszt, edények és tűzhely sem... végül nem csak a konyhába nyer betekintést, hanem a kenguru be is költözik a mesélő szabad szobájába és lakóközösséget alakítanak...

Apropo EM: tegnap szkájpoltunk, végre sikerült teljesen berendeznie a lakást, ahol életében először, immár egyedül, lakótárs nélkül lakik. Ideje volt, na. Mondogatja már egy ideje, hogy meg kellene látogatnom, végül írásos, hivatalos meghívót igényeltem lakásmegtekintési hosszú hétvégével egybekötött sörözési-és kajamaratonra (mint a régi szép időkben, amikor még az én lakásomban csövezett, basszus, de jó volt!), csak nem képzeli, hogy egy sima szóbeli meghívásnak eleget tudok tenni?! Cöhh. Lényeg a lényeg, április végén valószínűleg visszatérek egy újabb körre a tett helyszínére: Geislingenbe.

Továbbá: ma délután találkozom egy újabb kispajtással, akivel a jövő héten végre rendes kultúrprogram van kilátásban (természetesen azzal a feltétellel, hogy a mai kávézás jól sikerül). Olyan stílusosan és egyszerűen írt rám, hogy lenyűgöződtem. Látszólag ugyanaz a fő célunk is: olyasvalakit találni, akinek kivan mind a négy kereke, vagy ahogy a német mondja: minden bögréje megvan a szekrényben. A mondat, amivel megvett kilóra: "széles váll keres tartalommal rendelkező buksit. Természet, kultúra, beszélgetés, perspektívák.. .rókalánnyal?" (Itt most persze röhögnöm kell magamban, mert az jutott az eszembe: "Én csak egy kurva macska vagyok, nem egy kibaszott tudós!" Szóval rókaként nem tudom, hogy azt a típusú szellemi tartalmat kínálom-e neki, amire vágyik, mindenesetre egy kávét abszolút megér a dolog.)

.

.

.

Folytatjuk...

Az új hobbi

Amióta D. rendelt egy elektronikus dart táblát, az az új módi, hogy az ebédszünetben meg néha előtte, meg utána is dart csatákat vívunk. Nem vicc, teljesen komoly. Felszereltük szépen a falra, a padlón egy csík ragasztóval meghúztuk a dobós vonalat és amikor van 10 perc szabadidőnk, egymást gyilkoljuk az autók között a két urakkal, mert M. csak néha száll be, mert béna. D. nagyon jól dob, céloz és talál is, O. örül, ha egyáltalán eltalálja a táblát, néha szerencséje van, nekem meg vannak jobb és rosszabb napjaim. Újabban az a módi, hogy mielőtt a másik eldobja a nyilat, a többiek megpróbálják rendkívül kedves módon valamivel verbálisan kizökkenteni a koncentrációból, hol több, hol kevesebb sikerrel:

D. van soron. Koncentrál. Hunyorít. Dobásra lendíti a karját...

O: - Negerpimmel! (négerpénisz)

A hatás teljesen eltérő: D. ilyenkor rend szerint tényleg kizökken és egyest vagy ötöst dob, mert ezek vannak a becélzott 20-as közvetlen jobb és bal oldalán. Nálam volt rá példa, hogy 25-öst dobtam, ami inkább véletlen volt, mintsem a Negerpimmel (pozitív?) hatása, O. pedig úgyis csak hadonász, akkor is, ha mondunk közben valamit, meg akkor is, ha nem.

Néha van tétje is a játéknak, D. és O. alkalom adtán pénzben is fogadnak - én ilyenben csak egyszer vettem részt, mert nem szeretek pénzben játszani. El is nyertem az összes aprójukat, kereken 10 eurót, amit munka után D-vel elsöröztünk a coffee to fly-ban - mire másnap behozta az irodába a tőlem kapott malacperselyét, amibe azóta a megnyert játszmák "eredménye" folyik be 1 és 2 eurós érmék formájában és amit rend szerint elsörözünk a fent említett helyen.

A mai estével rendkívül meg vagyok elégedve.

Megtettem hát.

Az ismerkedős weboldalon megjelenik néha egy rendszer által generált szöveg, hogy egészítsem ki a profilomat az általam kedvelt helyszínekkel, ami németül így hangzik: "Tipp: Wählen Sie Ihre Lieblingsorte aus!" Vajon normális, hogy a Lieblingsorte helyett MINDEN ALKALOMMAL Lieblingstorte-t olvasok?

A plattformon egyébként Füchsin néven futok, azaz róka, rókanő, rókalány, nem is tudom, minek fordítsam. Egy női róka, na. Az egyik - rendkívül humoros - kispajtás (41) ezt írta: "Agyafúrt mosolyod van. Igaz, rókanőként kell is, hogy legyen. Hogy kell téged korrektül megszólítani? Hey Füchsin? Hallo Frau Fuchs? Sehr geehrte Frau des Waldes? Hallo Prinzessin?" A pasinak tehát van humora, kár, hogy túlkoros hozzám. Továbbá, a profilján azt az infót találtam, hogy (mint később kiderült erotikus) novellákat ír, amit elsőre persze nem hittem el és gondoltam letesztelem: megkértem, küldjön már nekem egyet e-mailben. Küldött. Nem viccelt, tényleg erotikus irodalomban utazik, nem is akármilyenben.

Egy másik, határozottan kockábbnak tűnő kispajtás (26) különös hobbit űz: quadrocoptert röptet. Erre hagynék némi időt. Tehát még egyszer: quadrocopert röptet. Khhhh... No comment. Különben is túl fiatal. Meg túl kocka is.

Harmadik kispajtás (27) ma délelőtt tök ismeretlenül rám írt, hogy fagyizzunk. Megpróbálom egészben lefordítani, mert megéri: "Nagy adag fagyit és egy kávét ajánlok egy kedves beszélgetésért cserébe. Van már terved ma délutánra? Olyan szépen süt a nap, ezt az időt nem szeretném egyedül élvezni, főleg, ha a velem szemben ülőnek ilyen szép mosolya van. Örülnék, ha visszaírnál." Hát ez valami olyan szinten szupercuki volt, hogy úgy döntöttem, ha nem is az esetem a csávó, egy fagyit és/vagy egy kávét mindenképpen megér az ügy, egyébként is szélesítenem kell a szociális hálómat.

Facit: hihetetlen különbség van a weboldalon ténykedő dél- és északnémet kispajtások között. (Mert ugye aki ennyit költözik mint én, annak sajnos/szerencsére megvan az összehasonlítási alapja is.) Emlékszem, hogy Geislingenben nem győztem lekoptatni a kellemetlen fazonokat, a maradék kevés pedig, aki kedves volt, külsőre nem volt megfelelő. (EM persze az abszolút kivételt képezi.) Nem tudom, hogy ez a nagyvárosnak és/vagy inkább a földrajzi elhelyezkedésnek köszönhető-e, de az itteni résztvevők között csak a hétvégén kettőt találtam, akikhez küllem alapján szó nélkül hozzámennék akik első blikkre meglehetősen szimpatikusnak tűntek, egyikükkel hétfőn vagy kedden találkozom is.

Tudom, belecsaptam a lecsóba, de ha már elkezdtem, akkor végigcsinálom rendesen. D. már tegnap utalt rá sms-ben, amikor újságoltam neki a híreket, hogy "Khátá, bármilyen új palival is találj összejönni, már az elején le kell szögezned neki, hogy munka után néha sörözünk, nehogy megint beleszaladj valami félőrültbe, aki aztán pusztán féltékenységből meg akarja neked tiltani a munka utáni csacsogási sörünket!"

Mi legyen?

Voltam ma T-nél Berlinben, elhoztam tőle egy Dodge Nitro 2.8 névre hallgató, böszme nagy, amerikai dögöt. Mivel ilyet még nem vezettem, az autópályán a tankolásnál meglepetésként ért a hír, hogy a tank a slusszkulccsal nyílik. Akarom mondani nem nyílik. "Tök jó" volt, ott álltam mint valami hülye, dugdostam bele a slusszkulcsot a tanknyílásba, tekergettem-csavargattam benne, nyomkodtam, mint majom a csengőt és nem nyílt ki. A mellettem tankoló papi előbb-utóbb felfigyelt rá, hogy mit hegesztek és morgok már ennyit és odajött segíteni. Neki persze némi erőszak alkalmazásával kinyílt a tanksapka. Cöhh...

Továbbá: O. amióta tudja, hogy G-nek "megszűnt a mandátuma" nálam, azzal nyúz, hogy regisztráljak megint azon a weboldalon, ahol EM-et is megismertem egy évvel ezelőtt (és ahol 3 teljes napja O. is újra megtalálható, én csináltam róla a profilképeit tegnapelőtt, nem volt egyszerű menet). Hát nem tudom, kicsit húzom a szám az ötlettől, de közben tudom, hogy nem mond hülyeséget, mert az első pofára esés már megvolt, innen már csak jobb lehet. Ha pozitívan állok a dologhoz, akkor a jókat kiszűröm, a hülyéket pedig remekül tollhegyre lehet tűzni a blogon és elindítani a sztenderd kepesztésem története mellett a társkeresés Hamburgban című mellékszálat is. Vagy nem? Vagy de? Vagy nem? Olyan magabizonytalan vagyok.

Psycho

Arról, hogy G. elúszott az árral, nem szeretnék nagyon részletesen nyilatkozni. Legyen annyi elég, hogy miután visszajöttem a duisburgi hétvégéről, komoly fejmosást kaptam tőle, amiért előzetesen nem kérdeztem meg őfelségét, hogy hozzájárul-e ahhoz, hogy egyedül Duisburgba utazzam, azzal a nem titkolt és mocskos céllal, hogy meglátogassam az ottani barátaimat, akiket másfél éve nem láttam és akik között igen, van több hímnemű egyén is, nem csak nők. (Itt meg kell egy percre emlékeznem hőn szeretett Csabibabinkról, akit sajnos/szerencsére csak a szűk család ismer(t) és aki már 10 évvel ezelőtt - a tőle jól megszokott verbális és kognitív niveau-n - a fejemhez vágta, hogy erkölcstelen vagyok. Akkoriban, 17 évesen. Csak úgy úsztam az erkölcsi fertőben. Meg azóta is természetesen, mást se csinálok a szabadidőmben. Szóval miután kiderült, hogy ráadásul Hendriknél aludtam - kőkeményen: egyedül a vendégszobában! -, G. teljesen kifordult magából. "Ez egy abszolút no go, ezt nem tehetem meg, mert kapcsolatban vagyunk és egy rendes nő nem alszik havernál." (Persze, mert egy "rendes nő" jól idomítható, mint a cirkuszi majom, meg betanítható, hogy azt csinálja, amit mondanak neki. Cöhhh... Továbbá: szerintem a kapcsolat szó erre az alig pár hetes viszonyra erős kifejezés volt, de hát úgy tűnik, ő kapcsolatban volt velem, én meg nem voltam kapcsolatban vele. Nehéz, na. Paradoxon. Majd ha egyszer sok felesleges időm lesz, írásban fogok elmélkedni, vagy még jobb: fiktív leveleket fogok írni arról, hogy vajon hogy definiálható egy kapcsolat, hol kezdődik és mi képezi az átmenetet a szimpla viszonyból egy kapcsolatba? Vajon az első szextől kezdve már kapcsolatról kellene beszélnünk? Miért is? (Tudom, még mindig rendkívül értékes és a világ, valamint a társadalom számára fontos, előrelendítő jellegű gondolataim vannak, de kérem szépen, ez van, ez foglalkoztat aktuálisan.) Lényeg a lényeg, nem csináltam semmi rosszat, ő pedig büntetett érte, legalábbis megpróbálta. Kell, hogy mondjam? Nem sikerült neki. 

Nem szépítem a dolgot, ilyet még életemben nem pipáltam. Ő nem tudta elfogadni, hogy nem várok utasításokra senkitől, nem lehet (táv)irányítani és előírni sem, hogy mit tegyek vagy mit ne, mert azt köszönöm szépen, magam is el tudom dönteni, én pedig nem tudtam elfogadni, hogy meg akarja kötni a kezem, teljes kontroll alá akar vonni és uralkodni rajtam. Soha, senki. Eddig sem és ez után sem.

Igazából még majdnem büszke is vagyok magamra, mert miután felvázolta a rettenetes sérelmeit és a rám, valamint a botrányos viselkedésemre vonatkozó elvárásait ("én nem akarok neked semmit előírni, nekem "csak" elvárásaim vannak veled szemben."sic!) és a szemrehányásokat, nem is hisztiztem, még egy kicsit sem, pedig manapság min háborodjon fel az ember lánya, ha nem ezen??? Mondjuk megvolt az oka a csendes reakciónak is: hüledeztem percekig, mert nem hittem el, hogy ilyen a világon van, ezt nem gondolhatja komolyan, hallja vajon ő is, ami a száján kijön? HOL vannak a rejtett kamerák, hadd mosolyogjak bele az egyikbe! Mikor kerül a műsor adásba?

Facit: nekem egy rendes (kocka)német kell. Nem görög észak-német, nem egyéb náció, főleg nem mediterrán, mert úgy tűnik, nem fér meg a két dudás egy csárdában. Valaki olyan kell, mint EM. Neki legalább ki volt minden kereke.

Hinfallen, aufstehen, Krone richten, weitergehen

Van az úgy, hogy a Gizi és a Jani elmennek speed datingre, mert mindketten magányosak, találkozgatnak, vállalkozgatnak ezt-azt, moziba és étterembe mennek, tán még együtt is alszanak itt-ott, majd másfél hónappal később mégiscsak kiderül, hogy mégsem jó ez így. És akkor a Gizi és a Jani leülnek egy kávézóba, megbeszélik az élet nagy dolgait, meg azt, hogy őket inkább mégsem egymásnak teremtették és "barátok maradnak". Gizi haza fuvarozza Janit a belvárosból és összeszedi a jobb napokon nála felejtett fülbevalóit, meg a kis tégely arckrémet a mosdókagyló széléről, (Jani valószínűleg még az este kidobja Gizi fogkeféjét a fürdőszobájából "minek az oda?" jelszóval - egyébként tök jogosan), integetnek egymásnak egy utolsót az ajtóban, majd Gizi maga mögött hagyja a betegesen féltékeny déli mentalitást akarom mondani az elrontott estét, az autóból felhívja D-t, megbeszélik, hogy mi történt, majd pár nap múlva már Gizi sem szomorkodik, hanem inkább annak örül, hogy két füle van, mégsem szatyor időben kiszállt a körhintából.

Hát most mit mondjak? Megesik, hogy a csiga is elesik.