Arról, hogy G. elúszott az árral, nem szeretnék nagyon részletesen nyilatkozni. Legyen annyi elég, hogy miután visszajöttem a duisburgi hétvégéről, komoly fejmosást kaptam tőle, amiért előzetesen nem kérdeztem meg őfelségét, hogy hozzájárul-e ahhoz, hogy egyedül Duisburgba utazzam, azzal a nem titkolt és mocskos céllal, hogy meglátogassam az ottani barátaimat, akiket másfél éve nem láttam és akik között igen, van több hímnemű egyén is, nem csak nők. (Itt meg kell egy percre emlékeznem hőn szeretett Csabibabinkról, akit sajnos/szerencsére csak a szűk család ismer(t) és aki már 10 évvel ezelőtt - a tőle jól megszokott verbális és kognitív niveau-n - a fejemhez vágta, hogy erkölcstelen vagyok. Akkoriban, 17 évesen. Csak úgy úsztam az erkölcsi fertőben. Meg azóta is természetesen, mást se csinálok a szabadidőmben. Szóval miután kiderült, hogy ráadásul Hendriknél aludtam - kőkeményen: egyedül a vendégszobában! -, G. teljesen kifordult magából. "Ez egy abszolút no go, ezt nem tehetem meg, mert kapcsolatban vagyunk és egy rendes nő nem alszik havernál." (Persze, mert egy "rendes nő" jól idomítható, mint a cirkuszi majom, meg betanítható, hogy azt csinálja, amit mondanak neki. Cöhhh... Továbbá: szerintem a kapcsolat szó erre az alig pár hetes viszonyra erős kifejezés volt, de hát úgy tűnik, ő kapcsolatban volt velem, én meg nem voltam kapcsolatban vele. Nehéz, na. Paradoxon. Majd ha egyszer sok felesleges időm lesz, írásban fogok elmélkedni, vagy még jobb: fiktív leveleket fogok írni arról, hogy vajon hogy definiálható egy kapcsolat, hol kezdődik és mi képezi az átmenetet a szimpla viszonyból egy kapcsolatba? Vajon az első szextől kezdve már kapcsolatról kellene beszélnünk? Miért is? (Tudom, még mindig rendkívül értékes és a világ, valamint a társadalom számára fontos, előrelendítő jellegű gondolataim vannak, de kérem szépen, ez van, ez foglalkoztat aktuálisan.) Lényeg a lényeg, nem csináltam semmi rosszat, ő pedig büntetett érte, legalábbis megpróbálta. Kell, hogy mondjam? Nem sikerült neki.
Nem szépítem a dolgot, ilyet még életemben nem pipáltam. Ő nem tudta elfogadni, hogy nem várok utasításokra senkitől, nem lehet (táv)irányítani és előírni sem, hogy mit tegyek vagy mit ne, mert azt köszönöm szépen, magam is el tudom dönteni, én pedig nem tudtam elfogadni, hogy meg akarja kötni a kezem, teljes kontroll alá akar vonni és uralkodni rajtam. Soha, senki. Eddig sem és ez után sem.
Igazából még majdnem büszke is vagyok magamra, mert miután felvázolta a rettenetes sérelmeit és a rám, valamint a botrányos viselkedésemre vonatkozó elvárásait ("én nem akarok neked semmit előírni, nekem "csak" elvárásaim vannak veled szemben."sic!) és a szemrehányásokat, nem is hisztiztem, még egy kicsit sem, pedig manapság min háborodjon fel az ember lánya, ha nem ezen??? Mondjuk megvolt az oka a csendes reakciónak is: hüledeztem percekig, mert nem hittem el, hogy ilyen a világon van, ezt nem gondolhatja komolyan, hallja vajon ő is, ami a száján kijön? HOL vannak a rejtett kamerák, hadd mosolyogjak bele az egyikbe! Mikor kerül a műsor adásba?
Facit: nekem egy rendes (kocka)német kell. Nem görög észak-német, nem egyéb náció, főleg nem mediterrán, mert úgy tűnik, nem fér meg a két dudás egy csárdában. Valaki olyan kell, mint EM. Neki legalább ki volt minden kereke.
