Hinfallen, aufstehen, Krone richten, weitergehen

Van az úgy, hogy a Gizi és a Jani elmennek speed datingre, mert mindketten magányosak, találkozgatnak, vállalkozgatnak ezt-azt, moziba és étterembe mennek, tán még együtt is alszanak itt-ott, majd másfél hónappal később mégiscsak kiderül, hogy mégsem jó ez így. És akkor a Gizi és a Jani leülnek egy kávézóba, megbeszélik az élet nagy dolgait, meg azt, hogy őket inkább mégsem egymásnak teremtették és "barátok maradnak". Gizi haza fuvarozza Janit a belvárosból és összeszedi a jobb napokon nála felejtett fülbevalóit, meg a kis tégely arckrémet a mosdókagyló széléről, (Jani valószínűleg még az este kidobja Gizi fogkeféjét a fürdőszobájából "minek az oda?" jelszóval - egyébként tök jogosan), integetnek egymásnak egy utolsót az ajtóban, majd Gizi maga mögött hagyja a betegesen féltékeny déli mentalitást akarom mondani az elrontott estét, az autóból felhívja D-t, megbeszélik, hogy mi történt, majd pár nap múlva már Gizi sem szomorkodik, hanem inkább annak örül, hogy két füle van, mégsem szatyor időben kiszállt a körhintából.

Hát most mit mondjak? Megesik, hogy a csiga is elesik.

Subtext Blankának (és Petinek)

Délelőtt G-nél.

- elmegyek tusolni és utána hozok magunknak reggelit a péktől, jó? Addig te heverészhetsz még - mondá.

Mivel már a múltkor is ő ment a pékhez miután letusolt és én tovább heverésztem - igen, volt már "múltkor" is, csak nem kötök mindent az orrotokra - gondoltam egyszer én is lehetek jó fej és megtehetem a nagylelkű felajánlást:

- én is elmehetek ám a pékhez, amíg te a fürdőben nyuszogsz...

- hmm... ha szeretnél, rendben. Tudod hol a pékség?

(A "tudom" szó erős kifejezés lett volna, inkább csak halványan emlékeztem rá, de ha itt valami minden sarkon van, akkor az a pékség, úgyhogy ezt a problémát azt hiszem át tudom hidalni, no para, nem megyek el Timbuktuig három zsemle és egy croissant miatt)

Így is történt. Összeszedtem magam, felöltöztem, begyűjtöttem G. lakáskulcsait, a táskámat, kimentem az utcára, majd belém hasított a rettenetes felismerés, hogy a pénztárcámat még tegnap este a lakásomban hagytam, mondván, hogy a filmnézéshez minek vigyem magammal G-hez? Fuuuck. Khátá, te nagyon hülye vagy. Hogy hozol most három zsemlét és egy croissant-t a pékségből? G-nek ezt tutira nem mondom el, inkább meghalok. Eladom magam fele királyságomat három zsemléért és egy croissant-ért. Kirabolok valakit, de nem veszem el az összes pénzét, csak kb 2 EUR-t, annyi tuti elég lesz. Scheißeeeeee. Wrááámileszmost...??? Kell itt nekem ilyen felajánlásokat tennem, amikor még a templom egerénél is több apró van, mint perpillanat nálam...!

Aztán jött az isteni szikra: George járműben van apróm, mert gondos bocs vagyok, irány hát a parkoló, kizsebelem saját magam, kérdés csak, hogy mennyi lét találok a kocsiban? Schwuppdiwupp, már ott is termettem, átkutattam a járgányt és találtam 2 eurót, valamint egy meglepetés-ötvencentest a saját (!) zsebemben. 

A délelőtt meg volt mentve, úgyhogy elmentem a pékhez és rendkívül elegánsan vettem három zsemlét és egy croissant-t. Mert megtehettem.

Ma te vagy a főnök

Mario Barth német humoristának van egy fellépése, ahol azt fejtegeti, hogy a férfiak és a nők teljesen más nyelvet beszélnek, ki is fejlesztett egy Frau-Deutsch, Deutsch-Frau szótárat. Tegnap este sikerült live megélnem, milyen az, amikor tökéletesen elbeszélünk egymás mellett:

G-vel estére volt megbeszélve randi a belvárosban, beültünk egy koktélbárba, elcsócsáltunk fejenként két koktélt, majd 23:00 magasságában eldöntöttük, hogy el kéne indulni haza, G. még viccesen fel is tette a kérdést, hogy hova haza? (Még egy pohár borra...) Hozzám haza, hozzád haza, vagy mindenki oda, ahol lakik. Ezen kacarásztam egy sort, hehe, majd viccesen mondtam neki, hogy pénteken én voltam a főnök, ma te vagy, úgyhogy mondd meg te, hova megyünk, mire ő valami ködöset válaszolt, amiből nekem nem derült ki kristálytisztán, hogy most mi lesz - de biztosan a két mojito is közre játszott, hogy nem vettem a lapot - úgyhogy konstatáltam magamban, hogy oké, ha nincs egyértelmű felvetés, akkor mindketten szépen elmegyünk haza (ő is haza, én is haza), a nép egyértelmű utasításra várt (ami eleve nem esik meg velem gyakran), a diskurzust nem is folytattuk, mert nem tartottam túl királylányosnak, írásbeli meghívóra vártam, sétáltunk még egy fél órát az Alster parton, majd lementünk a Jungfernstieg-nél a metróba, vettünk 2 vonaljegyet, beültünk a szerelvénybe, majd néhány megálló után gyanús lett, hogy HOL VAGYUNK? Kinézek az ablakon: Hauptbahnhof Nord. Azt meg hogyan? Nekem a Hauptbahnhof Süd esik csak útba, én itt még sosem jártam.

- Te G. mondd már, HOL a rákban vagyunk? Ez az U3-as vonal, nem? Én ezt a szakaszt nem ismerem.

- Nem, ez az U2-es.

- Mé????

- Hogyhogy mé?

- Hát de az nem áll meg a Mundsburgnál, ahol lakom!

- Nem hát, hiszen megbeszéltük, hogy hozzám megyünk.

- IGEN??? (Velem biztos nem.) Öööhh... (Na itt már röhögtem magamon... Erre mondják azt, hogy "Subtext" ...az infó el volt rejtve a kontextusban, csak két koktél után ezt már nem regisztráltam, úgy tűnik. Mondom, a népnek egyértelmű utasításokra van / lett volna ilyen helyzetben szüksége. Semmi Subtext, csak Klartext. Banyeeeek.)

- (Közben hülyén néz) Ööööh... a Berliner Tor-nál még kiszállhatsz, ha szeretnél, ott át lehet szállni az U3-ra.

- Hja hát ha megbeszéltük, akkor megbeszéltük (Subtext vagy nem Subtext, már itt ülünk az U2-n) akkor most már nem szállok át, kész, ezt elintézted, most már kolonc maradok a nyakadon.

Minden nap tanulunk valami újat

Én például azt, hogy tudok mocskosan nevetni. "Du lachst dreckig." Most mit mondjak? Nem tudom visszaidézni, min nevettem. Azt sem, hogyan. Így képzelem, de biztosan nem így történt.

G. azt tanulta meg tegnap, hogy Magyarország területe kisebb, mint Görögországé. Nem hitte el, fogadtunk, veszített: most meg kell, hogy hívjon még egyszer vacsizni a tegnapi indiaiba. Pedig mondtam neki, hogy ne félj, igazam van.

Három urak is aktívan hozzájárultak mindenféle "tanácsokkal" a péntek este remélt sikeréhez, egyet emelnék ki közülük, ami a kantinban hangzott el O. szájából a lepényhal mellé járó saláta kapcsán: Khátá, ne egyél túl sok csicseriborsó salátát, mert attól egész este pukizni fogsz. 

Alles klar. Köszönjük Emese.

Péntek este

Ide megyünk holnap. A hivatalos idegeskedést még nem kezdtem el már rég elkezdtem, mert még mindig nem tudom, mit vegyek fel és nem lesz időm holnap este mérlegelni, mivel úgy fogok a munkából hazaesni, majd 19:23-kor pontban megjelenni G. főhadiszállása előtt (mivel nekem esik útba az egész kóceráj, így vagyok olyan rendkívül jó fej, hogy érte megyek George járművel (ejtsd: Dzsordzs. Ő Zsolti utódja, a neve D-től származik, majd a hétvégén bemutatom nektek ő autóságát).

(És mi van ha leeszem magam??? Mi van ha kiderül, hogy igazából egy malac vagyok? Egy magyar malac. Egy mangalica!!!)

Minimalista komponista, avagy semmi kedvem ma sokat írni

Péntekre vacsi meghívásom van: G-vel indiai étterembe megyünk (és egy fogadásom a Babi nénivel, amin vagy nyerni fogok egy láda sört, vagy elvesztek egyet, én az utóbbiban reménykedem - nem mintha nem lenne jó egy láda sört nyerni...).

Enyu, a kettes vágányon a héten küldemény érkezik, kérjük, figyelje a postást! <3