Árvíz van, kedveskéim

Így néz ki az A8-as autópálya bajor szakasza Traunstein-nál:

Készítsünk házilag pizzát!

Első lépés: vitatkozzunk legalább fél órát azon, hogy a tésztát magunk gyúrjuk-e meg, vagy inkább vegyük meg készen. Ha ezzel megvagyunk, egyezzünk ki a kész tésztában.

Második lépés: menjünk el együtt bevásárolni (memoárjaimban a "Bevásárlás svábokkal" külön fejezetet fog kapni), vegyünk paradicsompürét, pepperoni paprikát, szalámit és darált húst (!), vitatkozzunk fél órát a húsos pultnál azon, hogy van-e értelme a darált húsos-szalámis pizzára még sonkát is tenni (gondolhatjátok, hogy nem az én ötletem volt a félig vega életmódommal a darált húsra még szalámit is kívánni...), tanulmányozzuk további 32,5 percig a kész pizzatészta felhozatalt és az árakat, miközben gondolatban mérjük meg a tepsimet és hozzá a tésztát, majd kerüljünk krízishelyzetbe, mert nem teljesen passzol. Magyarázzuk el nekem legalább 10-szer, hogy miért nem passzol, mert nem értem, mi a baj vele. Még most sem. Hagyjuk rá a döntést a másikra: azt a pizzatésztát válassza, ami neki a legjobban passzol én leszarom melyiket vesszük meg. Határozzuk el, hogy két kisebb négyszögletes tésztát veszünk, amiket otthon majd összehegesztünk. Értetlenkedjünk további 11 percet azon, hogy miért röhögök sikítva az überprecíz pizzatészta méricskélésen és mit nem lehet azon megérteni, hogy nem jó a mérete, mert kicsit kisebb, mint a tepsim (hol a baj???), majd tegyük végre az istenverte tésztákat a kosárba és induljunk el a kassza irányába.

Harmadik lépés: álljunk meg a szupermarket kellős közepén és jusson eszünkbe, hogy az elsőre kiválasztott pizzatészta mégiscsak jobb lenne, mert akkor 2 különálló, kör alakú pizzát tudnánk sütni és nem kell a két négyszögleteset összehegeszteni. Semmilyen körülmények között ne említsük meg a másiknak, hogy én már az elején is így akartam volna csinálni, majd értetlenkedjünk további 9 percig azon, hogy már megint mi a bajom, amitől könnyezve röhögök. Menjünk vissza a tésztákhoz, cseréljük ki a 2 négyszögletes csomagot a kör alakúakra.

Negyedik lépés: jaj, sör is kell! Egyezzünk meg, hogy nem sixpack-et és nem is rekeszt veszünk, hanem 5 literes hordót, amin hattyú van. Menjünk a kasszához, fizessünk.

Ötödik lépés: hazaérve essünk neki a darált hús megpirításának. Vitatkozzunk 13 percet azon, hogy van-e értelme a paradicsom alapszószt fűszerezetlenül a pizzára kenni, vagy inkább hallgassunk kapásból rám, mert kettőnk közül én tudok főzni. Lepődjünk meg rajta, hogy a paradicsomszószt a húshoz is lehet keverni és az egészet egyszerre befűszerezni és úgy a pizzára kenni.

 

Hatodik lépés: hagyjuk abba a visítva röhögést és verjük csapra a hordót. Ne hallgassunk rám, hogy a tetjén lévő szelepet lassan légtelenítsük, különben az egész konyha sörhabban fog úszni. Ha mindez megvan, lássuk be, hogy igazam volt és kezdjük el letörölgetni a habot a hordó tetejéről és lassabban tekerjük a szelepet. Koccintsunk a sörrel és tegyük be a darált húsos, szalámis, pepperonis, sajtos pizzát a 200 fokra előmelegített sütőbe.
 

PS: megint elvesztettem egy fogadást, szerdán újra cordon bleu-t készítek.

Jössz te is?

Előre nem tervezett, ad hoc. kocsmaprogramon veszek ma este részt: kártyázni megyünk a kedvenc punkrock kocsmánkba, ami után minden alkalommal azt éneklem 3 napig, hogy zweitausend Mädchen, ich ruf' sie an...

Mondandómat pontokba szedem:

1. Anyu, most kaptam a hírt: az otthoni macskapöcse paprika-őrleményednél van gyilkosabb: tegnap kaptam EM-től egy üveg őrölt chilit, ami náluk termett és szó szerint úgy elrontottam vele a kajámat, hogy megbántam azt is, hogy nekiálltam enni. Soha nem fog elfogyni.

2. Az adóhivatalban közölték velem, hogy nincs is adószámom. Pfff... Az úri közönség tapsol.

3. ... ich ruf' sie an. Zweitausend Mädchen, ich ruf sie an...

4. Vicces beszélgetés zajlott tegnap, egy ideje téma ugyanis, hogy EM nyaralni szeretne menni, de valami nagyvonalúbb lazítást csak jövő márciusra tervez, miután februárban végre végez a főiskolával. Én mindezt tudomásul veszem, mert nincs/nem volt különösebb hozzáfűzni valóm a témához, mindenki azt csinál, amit akar:

- blablablabla... mert majd inkább márciusban, hú milyen jó lesz, de nem S-sel megyek (aki egyébként világi nagy span), mert az túl megerőltető, inkább lazítani szeretnék. Egyedül fogok nyaralni menni. (Erre nem mondtam semmit, mert mit mondjak? Hát menjél, teljesen rendben van.)

Közben eltelt 1 hét, érdekes módon újra feljött a téma:

- mert blablabla meg majd amikor végre márciusban blablabla, olyan helyre szeretnék menni, ahol azidőtájt is meleg van. (Ok, hát olyan helyre menjél akkor.) - Itt egy pár perces dramaturgiai szünet következett - Jössz te is?

  

(Pfff... Minő nem várt fordulat!) :)

Adja meg az adószámát!

Ma este: második nekifutás az elektronikus adóbevallásnak. Nagy nehezen megszültem, hogy a 4 lehetséges adóhatóság közül melyikhez tartozom a 2012-es adóbevallás kapcsán. Tovább gomb, következő lépés: adja meg az adószámát.

(keres-keres, kutat-kutat...beidegesedik...)

NEM TALÁLOM AZ ADÓSZÁMOM! Minden adatom egy mappába van rendezve, azok között van háromszáz féle azonosító, ID-Nummer, kiskutya fasza, de olyan, hogy mezei adószám, na olyan nincs. Ha nem határoztam volna el tegnap, hogy bármi legyen is, ügyesen egyedül megcsinálom az adóbevallásomat, most tuti agyvérzést kapnék. 

Megoldás: holnap korán reggel a napot a geislingeni adóhivatalban kezdem munka előtt. Egy istenáldása, hogy nem csak 8-kor nyitnak, hanem már 7-kor...

Megtudtam továbbá, hogy a költözésemet az adóhatóság utólag megtéríti (részben legalábbis). Úújeee. Van egy ismerős, aki annak idején kb. ugyanakkor költözött dél-Németországból Berlinbe, amikor én Duisburgból Geislingenbe. A táv is hasonló volt, 500-650 km. Az ő elmondása alapján, ha megadom a km átlagot, amit a költözéssel megtettem (googlemaps alapján simán elég nekik) oda-vissza (!!!), vagy megvannak az akkori benzinszámláim (dehogyis vannak meg...) abból vissza tudják az adóhivatalban számolni, hogy mennyit térítenek meg belőle. De nem csak a költözést, hanem neki pl. a munkahelykeresés és az utazással járó összes költséget megtámogatták ami a munkahelyváltásával és a költözésével összefüggésbe volt hozható és valamennyire bizonyítható, így (vissza)kap 1000 eurót (azaz ezer eurót, ezen én is seggre ültem) a berlini adóhivataltól. Pfff...

Ez persze nem változtat a micimackós szorult helyzetemen, mert amíg meg nem szültem, hogy mi az adószámom, nem tudok visszaigényelni semmit, de nem baj, mert holnap kora reggel: Finanzamt, ich komme! :)

Minden áldott évben...

... agyvérzést kapok, amikor eljő a nap, mit várva vááártuuunk amikor el kell készíteni az adóbevallást. Ez az a téma, amivel ki lehet üldözni a világból. Amitől felfordulok. Inkább megadom magam, csak hagyjatok már békén, erre nem vagyok hitelesítve, nem vagyok kiképezve, nem értem, nem akarom, UTÁLOM!

Mivel most a 2012-es bevallásokat kell csinálni - senkinek nem lehet egy rossz szava sem, mert becsülettel és jó szándékkal nekiestem, hátha meg tudom csinálni: volt egy baljós érzésem, hogy ez itt sem fog jobban menni, mint Magyarországon, de mégis elkezdtem. Letöltöttem a programot, amivel az elektronikus adóbevallást csinálni lehet, feltelepítettem a gépemre, előszedtem a munkaügyes papírjaimat, megnyitottam a programot, beikszeltem az első rubrikát, amit be kellett ikszelnem, elkezdtem a kért infót keresni a papírjaimban és ezen a ponton ért el a már jól ismert érzés: kidobom az egész szarságot az ablakon!!! (Nem volt rossz kör egyébként, legalább 15 percig dolgoztam az adóbevalláson, eddig ez a rekord.) A program azt szerette volna tudni, melyik az az adóhatóság, amelyiknek a bevallást el szeretném küldeni. Ez a kérdés 2 sebből vérzik: 

1. én ugyan nem szeretném egyiknek sem elküldeni, én erre kérem szépen kényszerítve vagyok.

2. mi az, hogy melyik adóhatóságnak? Utána néztem a papírjaimban és meg kellett állapítanom, hogy a kérdésre a válasz kizárt dolog, mert nem tudom. 2012-ben dolgoztam Északrajna-Vesztfáliában és Baden-Württembergben is. Az hagyján, hogy nem tudnám eldönteni, hogy a kettő közül melyik adóhatóságot ikszeljem be, mert a dolog mindkettőre tartozik, de a 2 szövetségi államban kb. harmincnégymillió adóhatóság van. Ok-ok, nem esünk pánikba - gondoltaja Babi néni, majd mégis pánikba esett és elkezdte feltúrni a papírjait azzal a jelszóval, hogy a könyvelőtől havonta kapott kimutatáson tuti rajta van az is, melyik adóhatósághoz tartozom. Akarjátok tudni, a fent említett 2-ről hányra szűkült le a választható hatóságok köre? NÉGYRE! Miért? Mert Duisburgba voltam lakhelyileg bejelentve, de a munkahelyem Düsseldorf-Mettmann-hoz tartozott, itt pedig Geislingenben vagyok bejelentett polgár, de a munkahelyem Schwäbisch Gmündhöz tartozik.

Éreztem, hogy elér a nem kívánt agresszió, úgyhogy bezártam szépen az adóbevallás készítő programot és e-mailben segítséget kértem a Pindúr Pandúroktól.

Mert nem tud ellenanyag nélkül atommagot hasítani...

Tegnap eljött a nap, mit várva vááártuuunk, az égen csillagfény ragyooog, Jézuska fáját ím elhozták a halkan szálló aaaangyaloook amikor végre sorra került A Film, ami miatt - csak hogy megértsem ki kicsoda és miért olyan, amilyen - 5 másik filmet kellett végig néznünk: The Avengers, azaz a Bosszúállók. Rendeltünk mellé egy eltúlzottan nagy family pizzát, amit ketten nem bírtunk begyűrni két nekifutásra, EM pedig hozott két sixpack sört, amit az este folyamán alaposan megcsócsáltunk. A film meglepő módon nagyon jó volt, de a megnézése tényleg csak azoknak ajánlott, akik látták az össze Iron Man-t, a Hulk 1et és 2t, a Captain America-t és a Thor-t, különben egyáltalán nem érthető a történet. (Ezek közül a Vasember1 és a Hulk2 jó, a Thor nézhető, a Captain America, a Vasember 2 és 3 pedig ramaty.)

Valamint: a múltkor ki lettem röhögve a nézetemért, amely Magyarországon teljesen elfogadott és amely szerint ha későn nehezet eszik az ember, rémálmai lesznek. Ezt itt fura módon senki nem ismeri és el sem hiszik, tegnap EM meglehetősen szemtelenül még röhögött is vacsora közben, hogy na majd a pizzától biztosan rémeket fogok álmodni. Ha rémeket nem is, de hülyeséget mindenképpen: egy étteremben ültem vele kettesben, valamiket ettünk, meg kávéztunk elég sokáig, majd kitalálta, hogy lopjunk el néhány csészét, tányért és poharat, mert milyen jól néznek ki, majd közölte velem, hogy a büntetés az éttermi lopásért egyébként 1050 EUR-ba kerül. Ezzel a lendülettel el is kezdte a csészéket a táskájába pakolni és engem is felszólított, hogy a kisebb poharakkal kezdjem, mert azok szebbek. (Hát mit mondjak? Én ilyet nem szeretek csinálni, mert azonnal látni rajtam, ha illegális dolgot művelek, a vérnyomásom fel is ment kb. ezerre), eltettünk pár ezt-azt, majd amikor a pincérnő - akit egyébként valami miatt rég óta jól ismertünk - nem figyelt oda, a távozás mezejére léptünk. A várost azonban csak egy hajóval lehetett elhagyni, amire persze a kikötőben várni kellett és teljesen paranoiás lettem, hogy el fognak bennünket kapni... és itt megszakad az álom, nem tudom, hogy elértük-e a hajót, mivel kicsit felébredtem, mert EM reggel 9-kor azt tolta mellettem, hogy Aufstehen-Aufstehen-Aufstehen (este a film után az ment, hogy Schlaf-Schlaf-Schlaf, úgy tűnik szereti ezeket a rövid, 3szor elismételhető utasítás-jelszavakat használni), odamorogtam neki, hogy ja klaaaar, majd ezzel a lendülettel vissza is aludtunk. Az álom furán folytatódott, egy bazi nagy, több emeletes házban voltunk, amit én béreltem. Épp hazaértem, amikor meg kellett hogy állapítsam, hogy a ház legfelső szintjén 2-3 ember van, akik festményeket adnak el (???), majd megjelent T. Kata valami jegyzettel, amelyen az állt (németül!!!), hogy ő sajnos nem tud ellenanyag nélkül atommagot hasítani - itt EM újra beleduruzsolta a fülembe, hogy Aufstehen-Aufstehen-Aufstehen, így már nem derült ki, hogy mennyi képet sikerült a házamban az idegeneknek eladni és hogy Katának milyen ellenanyagra volt szüksége a további atommag hasításhoz... Talán jobb is így. 

Természetesen mindehhez az őrülethez semmi köze annak, hogy este 11-kor még szalámis-pepperonis-gombás pizzát zabáltunk.

Villámposzt

...mert most nincs időm írni, csak 2 dolgot szeretnék megosztani a nagyérdeművel (természetesen mindkettő rendkívül hasznos a világ számára - mint mindig):

1. szar volt a tegnap este.

2. fejlődőképes vagyok, mert annak ellenére, hogy a nagyon gány estét követően szar hangulatban feküdtünk le aludni (én legalábbis, EM csak simán fáradt volt) és még szarabb hangulatban keltem fel (aki ismer, tudja, hogy ez nagyjából világégést jelent), szóval mindezek ellenére reggel úgy tudtam iszonyat bunkóparaszt lenni vele, hogy nem vette magára!!! :)