Az irodában

Az egyik kolléganőm nagy átéléssel búvárol egy magyar nyelvű megrendelést, miközben egy mukkot sem tud magyarul:

- Khátá????

- tessék...

- mit jelent az, hogy hóógííí?

- MI?

- hóóógíííí.

- (itt némi kuncogás következett, mert még mindig nem értettem, mit akar) MIII????

- hóóóógíííí. Betűzöm: H, O, G, Y.

Az úri közönség tapsol.

- ...és Khátááá...?

- tessék...

- az mit jelent, hogy vááágíííí?

- a hóóógííí mintáján elindulva fényes logikával kikövetkeztettem, hogy a VAGY szóról beszélünk. Vááágííí. Majd percekig röhögött a "kifizetés" szón, mert "mennyire aranyos, hogy úgy kezdődik, hogy kifi." :)

Bumbi bácsi és a produkcióesztétikai materializmus

Ezt a posztot Szabolcsnak ajánlom.

"Nincs kellemesebb dolog a produkcióesztétikai materializmusnál." Ezzel a mondattal kezdtem a mai napi weboldal-fordító munkát. A következő gondolatok futottak át az agyamon, mielőtt nekiálltam a tényleges dolgozásnak:

- inkább visszafekszem aludni

- kardomba dőlök

- enni kéne valamit (ami egyébként kísértetiesen hasonlít a régebben vizsgaidőszakban művelt tanuláson kívüli bármit csináláshoz)

- mi az a produkcióesztétika?

- apámnak az egész weboldal fordítást nem, de a szóban forgó 5 sort biztosan ki fogom számlázni, de legalábbis lefordíttatom vele, hogy érezze a törődést és lássa, mekkora krisztusi kegy részese lehettem ezzel. Az Isten fizesse meg neki.

Miután tehát lebeszéltem magam az első két pontról és se nem feküdtem vissza aludni, se nem dőltem kardomba, (még csak enni sem kezdtem el helyette!!!) a hülye bölcsész-hozzáállásomnak köszönhetően mielőtt lefordítottam - mert az egyébként önmagában nem nagy kunszt - előbb kényszeresen utána kellett járnom, mi az a produkcióesztétika. Most kaptuk a hírt, ezt itt ki is fogom fejteni, úgyhogy sajnálatomat kell kifejeznem mindenkinek, akit ez nem érdekel, mert most meg fogja tudni: a produkcióesztétika az irodalom- és művészetelmélet egyik ága, amely különös hangsúlyt fektet a művészeten belül magára az előállítási folyamatra (legyen az irodalom, képzőművészet vagy zene), ennek az ok-okozati összefüggéseire, szabályaira, funkcióira. Na, ez nem is olyan bonyolult. Most, hogy magyarról magyarra fordítottam az első mondatot, elkezdődhet a tényleges munka. Közben persze csevegtem a Babi nénivel google talkon, mivel ő még nem tudta a nagy hírt, hogy nincs kellemesebb dolog a produkcióesztétikai materializmusnál. Hát mit mondjak? Tudtam, hogy rá lehet számítani, azonnal kellően átérezte a felfedezés átütő erejét és fontosságát, emberi mivoltunkra gyakorolt formáló hatását.

Volt szerencsém jelen lenni az ominózus kiállításmegnyitón, ahol a produkcióesztétikai materializmus, mint olyan, részletes kifejtésre került és ahol a családban azóta szállóigévé vált "angyalok verbális narrációja" szókapcsolat is elhangzott. Anyuval és XY-nal (nehogy sérüljenek a személyiségi jogaid, nem fedem fel kilétedet) egymás mellett álltuk végig a megnyitóbeszédet, aminek körülbelül a harmadik percében XY odahajolt hozzám és halkan a fülembe súgta: "Te érted, amit mond?" Hát, ilyen ez kérem szépen, az angyalok verbális narrációja nem volt eléggé produkcióesztétikusan materialista, fenn is akadtunk a megnyitóbeszéd retorikai (vagy inkább kognitív?) hálóján emiatt jó páran.

Volt egy másik esztétától származó másik szövegrész is, amit ma fordítottam és ahol röviden, de annál vidámabban emlékeztem meg a szerzőről, Bumbi bácsiról és aminek az okát nem fogom nektek elmesélni, mert romba dönteném vele valaki karrierjét, így aztán a krisztusi megvilágosodástól kísérve magamban röhögök csak tovább.

Mikulásvirág

A mikulásvirágom, aki már kb. 6-7 éve a tulajdonomat képezi és megjárta Budapestet, Ravazdot, Geislingent és akinek csak akkor volt piros a levele, amikor szegény Anna mamától anno megkaptam, azóta mindig csak zöld, most elkezdte meghozni az ELSŐ piros leveleit. Illetve a zöld leveleit kezdi el átpirosítani. Miért pont most? Eddig ménem? - kérdi a Babi néni és joggal. 

(Mielőtt bárkinek is eszébe jutna: nem, nem azért, mert ímehát meglelte hazáját Geislingenben, erre más okot kell keresni.)

PS: Jóapámnak szeretnék itt nyilvánosan köszönetet mondani, hogy a weboldalán, amit éppen németre fordítok, a művészi munkásságáról szóló Zsávolya-kritikákat is elérhetővé tesz. Apu, most hullik ki a maradék hajam. Ha az angyalok verbális narrációját is megtalálom, még ma világgá megyek, istenbizony. :)

Nyááányáááányááááá

Tegnap este csengetett egy szerelőruhás muki. Rég volt már ilyen, de be kell ismernem, hogy egy megveszekedett mukkot sem értettem abból, amit mondott, illetve annyi lejött, hogy kérdezte, bérlem-e a lakást és az összmondandó valami szerelési tevékenységre koncentrálódott, amit a végén megköszöntem, de nem kértem. Pont, vessző és levegővétel nélkül beszélt vagy három percig, én meg közben magamban röhögtem és arra gondoltam, hogy ilyen a világon nincs, egy szavát sem értem!!! Hát mit mondjak? A sváb dialektusnak is vannak árnyalatai, de ennyire durván még Andi szülei sem beszélnek, pedig nálam eddig ők tartották az adott-idő-alatt-kimondott-és-általam-meg-nem-értett-szavak rekordját. Nem szeretem az ilyet, mert az a tapasztalatom, hogy aki ennyire el van kanászodva tájszólásilag, azzal nyelvi zsákutcába kerülök, mert hiába mondok neki bármit, ő megérti ugyan, de nem tud németül válaszolni, csak svábul. Remek. Az embernek olyan érzése támad, hogy ennyi erővel akár egy vaddisznóval is beszélgethetnék, körülbelül ugyanannyi sikerrel járna az is (ha nem többel).

Ma csak délig dolgoztam, mivel kivettem fél nap szabit, hogy el tudjak menni a hivatalba a Polgár Jenő úrhoz a Jenőhöz az anyakönyvi hivatalba, ahol is dicsőségesen elvégeztem az egyházból való hivatalos kilépést. 30 eurómba fájt ugyan, de ezzel megszabadultam az egyházi adótól örök életemre. Bámulatos, mennyivel egyszerűbb itt az ügyintézés, mint otthon: odamegy az ember, közben senki nem köt bele, nem küldik át 10 másik hivatalba, nem kell 8 órát sorban állni, hogy a végén kiderüljön, hogy nem tudnak segíteni, hanem elmondod, amit akarsz és elintézik. És közben kedvesek és segítőkészek és mosolyognak. 10 perc alatt megvolt. Kaptam egy hivatalos dokumentumot róla, ami a mai naptól hatályban van és amit meg kell őriznem, a következő havi béremből pedig már nem vonhatnak le egyházi adót. Úúúúúújeeee.

Közben terveződik O-val a jövő hétvége, remélem semmi nem jön közbe és el is ér idáig csütörtökön, vagy pénteken. Szeretnénk megint egy napot Stuttgartban tölteni és ezúttal elmenni a Porsche és a Mercedes-Benz múzeumokba, mert legutóbb a melegfelvonulás túlságosan lekötötte a figyelmünket. :)

- Khátá, mit csinálsz húsvétkor?

- bäääh... nem tudom még, miért?

- milyen napra esik ez idén?

- péntek-szombat-vasárnap-hétfő.

- nem szeretnék négy napig egyedül itthon lenni, a gondolatot is utálom. Mit szólnál, ha meglátogatnálak?

- jóóóóóó! :-)

Én is gondoltam erre, de mivel legutóbb január végén volt már itt őkegyelme, nem akartam felhozni az ötletet, mert meg voltam róla győződve, hogy ez egy újabb fejezet lenne csak a Kezem belelóg a bilibe - válogatott elbeszélésekben. A terv tehát a hétvége óta a következő: önsajnálat helyett evés, ivás, 3-4 napig ide-oda menés, alvás, döglés és a január óta keserves futással leadott háj visszaszedése mindkét fél részéről.

IKEA és a szomszéd perverz

Voltam ma az IKEA-ban, vettem egy nagy polcot, amit már az autóba se tudtam egyedül betenni, mivel hosszabb volt mint könnyű, 33kg összsúllyal. Miközben próbálgattam kiszedni a tolós kocsiból - sikertelenül - egy harmincas pár sétált el mellettem a parkolóban. A nő szemén láttam, hogy sajnál, a pasi meg egyenesen rám nevetett, amitől természetesen elöntötte a szar az agyam, hogy én itt meggebedek, hogy ezt a kartont beleszenvedjem az autóba, ez a majom meg kiröhög, ahelyett, hogy segítene, úgyhogy megajándékoztam egy "segítsen már legyen szíves" (ha már ilyen jó kedve van)-kíséretével a kartonommal. Hát mit mondjak? Meglepődött, de erre nem lehetett nemet mondani, vagy úgy tenni, mintha nem hallotta volna, mivel 3 másodperccel előtte röhögött ki.

Hazaérve egyértelművé vált a probléma: nekem kell az autóból kiszednem és feltranszportíroznom a cuccot a lakásba. Eltartott vagy 20 percig, közben többször eszembe jutott, hogy elvileg az ember a saját súlyát el kell, hogy bírja, én meg itt 33 kilóval szenvedek, das geht ja gar nicht... valamint, hogy ha egy hullát kellene eltüntetnem, nem bírnám el, na meg gyorsan el is kapnának, mert túl sokáig tartana elnyühülni az autóig, ahova egyedül nem is tudnám betenni. (Amikor ezt O-nak kifejtettem ma este, azt nyilatkozta, hogy ő előbb feldarabolná a hullát, mert úgy "könnyebb vele bánni.") Nos, ilyen és ehhez hasonló hasznos gondolatok suhantak át az agyamon, amíg küszködtem a kartonnal. Az összeépítése sem volt egyszerű, mivel ez egy kifejezetten nagy polc, no meg mert utálok ilyesmivel foglalkozni. Nekiestem, de bizonyos részeibe annyira nehéz volt belenyomorgatni a kis fa csapokat, amik összetartják, hogy egy idő után be kellett vonnom az összeszerelési aktusba 2 széket és az egyik magassarkú cipőmet is, mint eszközöket. Szerintem ha ezt élőben lenyomom az interneten, biztos lettek volna olyanok, akik még fizettek is volna azért, hogy ezt az akciót láthatják... Viszont: a polc elkészült, az alkotó pihen.

Apropo hulla: nem emlékszem, hogy írtam-e már, a szemközti épültben lakik egy medvealkatú, hosszú, ősz hajú - kecskeszakállas fazon, aki valami miatt nem dolgozik, hanem nonstop az ablakban áll és nézi, mi történik lent az utcán (és persze a mi garázsunkban, mert oda direkt belát). Félelmetes. Kapcsolatunk a héten új dimenzióra helyeződött: valamelyik reggel elég morcosan indultam munkába, hideg volt, álmos voltam, mindenkit utáltam, ez meg már fél8-kor ott állt az ablakában és lesett. Csúnyán néztem rá. Ronda pofát néztem neki. Erre mit csinált? Mosolygott és integetett. Húúha montaja Babi néni, ennek a fele se tréfa. Munka után, amikor hazaértem, akkor is az ablakban állt, ahogy kiszálltam a kocsiból megint mosolygott és integetett, erre mit volt mit tenni, én is elmosolyodtam és visszaintettem. Este aztán elmeséltem O-nak, mik a hírek támadnak az írek aki maximális nemtetszéséről biztosított és azt az utasítást adta, hogy ignoráljam a fazont, ne is nézzek oda reggelente - ami nehéz, mert pont szemben van az ablaka a garázzsal. Ez az egész a hullacipelésről jutott csak eszembe, nem is lényeges.

F, a mindent megmondó ember

A főnök a fejébe vette, hogy eladási továbbképzést kapunk egy marketingestől - hívjuk mondjuk F-nek - a "hogyan lehet még jobban fokozni az eladási volument" témában, aminek talán még értelme is lenne, ha nem rossz embert bízott volna meg a feladattal. Értem én, hogy a faszi a maga szakterületén atom - ami a telemarketing és amit mi nem is művelünk - de ebben a brancsban, mint kiderült, egyáltalán nincs otthon, amit hiába mondtunk B-nek eddig 2-szer, amikor a véleményünket kérdezte, hogy szerintünk hasznos volt-e, egyszerűen nem akarta megérteni. F. potom ezerhatszáz (!!!) euróért jön el hozzánk Frankfurtból egy napra szót fosni és a munkaidőnket rabolni, ami azt figyelembe véve, hogy nincs belőle semmi hasznunk, kurvára nem éri meg.

Egy példa: az egyik kolléganőm (hívjuk mondjuk A-nak) F. kérésére felhívta az egyik ügyfelet, hogy a 2-3 napja e-mailben elküldött 1200 darab RL-KLT 6280-as nevű műanyagládáról szóló árajánlat milyen döntési stádiumban van, lesz-e belőle megrendelés, hogy tetszett az ár stb.

A: - Jó napot kedves XY, a hétfőn e-mailben küldött RL-KLT 6280-as ajánlattal kapcsolatban hívom blablabla...

F: - Frau A, arra kérném, a következő telefonálásnál ne beszéljen ennyire érthetetlenül, próbáljuk meg az RL-KLT 6280 nevet nem említeni. (Itt A-nak a tarkójáig csúszott a szemöldöke, mert ő tudja mi az az RL-KLT 6280, az ügyfél is tudja, mit az az RL-KLT 6280, mivel ő kérte az árajánlatot is, egyedül F-nek nincs lövése róla, de jóvanbazmeg jelszóval A. is belement a játékba)

A: - de hát ha ez a hivatalos neve a terméknek, amit a logisztikusok ismernek... Mit mondjak helyette?

F: - hát műanyag ládát. (Közben az úri közönség már magában röhögött)

Majd jött a következő telefonálás:

A: - jó napot kedves XY, a tegnapi műanyagládás ajánlattal kapcsolatban hívom.

Ügyfél: - milyen műanyag láda?

A: - tudja, az 1200 darab műanyag láda, aminek az alján vízelvezető lyukak is vannak.

Ügyfél: - MI?????

A: - készítettem Önnek tegnap egy árajánlatot műanyag ládákról.

Ügyfél: - Frau A, én komolyan nem értem miről beszél.

A: - hát a 600x400x280mm méretű, kék színű műanyag ládák... KLT-k...

Ügyfél: - jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!!!! A 6280-ra gondol??? De hát ménem azt mondja akkor???

Pfff...

Köszönjük, Emese.