Süninap

Holnap este Andi egyik tesójának, R-nek lesz a 18. szülinapja, melynek keretében vacsira vagyok hivatalos a családhoz, úgyhogy munka után eltolom Zsoltit Niederstotzingenbe. Megszenvedtem, mire kitaláltam, mit lehetne beszerezni egy 18 éves férfikezdeménynek. Mivel a családdal ünneplünk, nem rendelhettem neki se sztriptíztáncosnőt, se semmi gusztustalanságot, így íme hát megleltem hazámat az ötlet: 18 év - 18 gyertya - 18 sör 20 sör. Minden sörön lóg egy Ritter Sport, vagy egy Kinder csoki, valamint a kísérő: Rainer, a birka! (Ő a legjobb fej, bevizsgáltam a boltban is, puha, szőrös, szeretjük az ilyet. Én legalábbis...)

Kíváncsi vagyok, Andreas jön-e és ha igen, hozza-e a díszribancot kedves barátnőjét. Majdnem teljesen kizártnak tartom mindkét variációt. 

M. szülinapja is most lesz, illetve lenne, ha szökőév lenne, mert február 29-én született. Krisztusi korba ér. Mivel december harmadikán, amikor ugyan nincs szülinapom, de másnap de, ő volt az első, aki nagyon lelkesen telefonon (meg úgy összességében is) felköszöntött, azt hiszem, én is joggal üdvözölhetem az alkalomból már február 28-án. :)

Búvár Kund

Khátá, én most elmegyek fürdeni. Ok, akkor hagylak lazulni, ha befejezted majd beszélünk. Neee, beviszlek téged is a telefonnal a kádba. Oké. Úúúúúúúúúúúúúúú... Mivan? Mekkora ötletem támadt!!! Tudod mit csinálunk most? Na mit? Én kiteszem a kád szélére a telefont és amikor azt kiáltom hogy "most", te onnantól méred az időt, mennyit tudok merülni! (És igen, kitette a telefont a kád szélére és amikor kiáltotta hogy most, mértem, mennyit tud merülni.)

Hát mit mondjak? Sok minden átfutott az agyamon, de ez pont nem. :)

Maga a Zsülike?

Munka után volt a magyar telefonomon 5 nem fogadott hívás egy teljesen ismeretlen mobilszámról, az illető hatodszorra végül el is ért, épp úton voltam Heubachból haza:

- Borbély.

- Jó napot kívánok, XY hadnagy vagyok a Budapest-Zuglói Rendőr Főkapitányságról. 

(Pfff wáááztakurva... Vajon mit művelhettem? Nem csináltam semmit!!! De ha csináltam is valamit, az se én voltam miért egy évvel azután keresnek és találnak meg, amikor már elhagytam az országot? Nem értem nem értem nem értem!)

- Üdvözlöm XY hadnagy, miben segíthetek?

- Ön Zsülike?

(Pffffff... )

- ööö... Nem.

(Na itt kezdett el érdekelni a dolog, mivel nem engem keresett a jó ember, hanem a Zsülikét...)

- Óóó. És nem ismeri véletlenül a ... Takács Lajost? (vagy valami hasonló tömegnevet mondott)

-  ööö... Nem.

Elbeszélgettünk még erről-arról, elmondtam neki, hogy ez a SIM kártyám, aminek a számát ő most hívta és ami az ő gyanúsítottjának vagy kijének a telefonjában Zsülike néven van elmentve, csak 3 hónapja van meg nekem, a Vodafone-nál vettem decemberben (ezúton gratulálok nekik is) és már több, mint egy éve nem élek Magyarországon, viszont az Otp-től is rendszeresen kapok rá sms-eket egy bizonyos Balogh Vilmos bankszámlájának a pénzmozgásáról, (aki talán tényleg az előző tulaj volt, akár maga a Zsülike?!) ami azért nagyon jó, mert fogalmam sincs, ki az a Balogh Vilmos és őszintén szólva ha én a Balogh Vilmos lennék, nem biztos, hogy örülnék neki, hogy egy vadidegen minden felvett vagy átutalt forintomról sms-t kap. Mindegy is. Nem vagyok benne tökéletesen biztos, hogy a rendőr bácsi megértette, amit mondtam neki, mivel utána a következőképpen összegezte a hallottakat: tehát Ön a Borbély Zsuzsa... és... ez a SIM kártya... egy éve van Önnél...

(Az bazzeg. Borbély Zsuzsa vagyok egy éve, született Lakatos Zsülike SIM Kártya. Örvendtem.)

Mit is mondhatnék? Hazáig hangosan vinnyogtam az autóban és csapkodtam a kormányt.

A cicanokedli eltűnt ugyan, de nyomok nincsenek

Bármi is legyen az, amit a teraszon etetek, nagyon rafkós: vagy egyáltalán nem hagy nyomokat, vagy ügyesen eltünteti őket... Megfigyelési módszert kell tehát váltanom, mert ez a lisztes ötlet nem vált be, pedig igazán zseniálisnak tűnt. Akinek van tippje (a rejtett kamerán kívül), ossza meg velem bitte!

Olvastam a hírekben ezt az ELTE BTK HÖK-ös gusztustalan listás botrányt, meg a Tótawé írást is. Megdöbbentő, nem csodálom, hogy a Dezső Tamásnak ég az arca, meg azt sem, hogy a rektor köszönte, de inkább felfüggesztette ma az egész bölcsész Hallgatói Önkormányzat működését. Nem gondoltam volna, hogy az egész bagázs ennyire szélsőjobbos, ez anno nem tűnt fel, nem is igazán forogtam ilyen politikai körökben, bár ha belegondolok, kapásból kettő név is eszembe jut, akik anno HÖK-ösök voltak és most a Jobbik soraiban ülnek és aktívan minden nap visszafoglalják Erdélyt. Egyikük pont a "Pistának jó lesz" megjegyzés Pistája az említett listáról... Akkoriban, amikor még én is ott tengettem a gólyák kialvatlan kis hétköznapjait, ő is az Ajtósiban lakott. A másikukról meg... höhö... hát mit mondjak? Annyira, de aaannyira jó kis posztot tudnék erről összehozni a kis kepesztéseimmel megtarkítva, hogy öröm lenne olvasni, bepisilnétek a gyönyörűségtől, viszont másnap tuti eljönne értem a Jobbik és statáriálisan megsemmisítenének, úgyhogy inkább magamban tartom a szaftos szofisztikáltan humoros kis történeteimet, amiken természetesen csak én röhögök, azt is kizárólag magamban. :)

Szövögetem inkább tovább sötét, nagyon sötét terveimet, melyek megvalósításának kezdete lassan, de biztosan közeledvén egyre inkább körvonalazódik.

"Bármit felér Babi, bármit felér !!!"

Minden a tegnapi cicanokedlivel kezdődött...

Itt nincs mit magyarázni, inkább nem mentegetőzöm. Bemutatom nektek Babi néni (általam megrajzolt) újabb agyszüleményeit, akik a gonosz és a kedves lépcsőfetisiszta sünök, akik (a kis létrájuk segítségével, amit mindig magukkal visznek) "bármit felérnek."

Cicanokedli

Meséltem, hogy két hete meglátogatott a zoknis vendégcica. Vettem is neki mindjárt ini-fini 80%-os hústartalmú, Whiskas rudacskákat, hogy ha még egyszer erre jár, meg tudjam kínálni, de mivel azóta sajnos nem jött újra, tettem neki a teraszra a falatkákból egy darabot, hátha azzal meggyőzöm. A cicanokedli két hétig itt rohadt, minden nap megállapítottam, hogy még mindig nem evődött meg... Le is tettem volna a további próbálkozásokról, ha tegnap nem tűnt volna el a falatka a teraszról. KI ETTE MEG??? Nem tudni... Tettem hát egy újabb darabkát helyette, majd elmentem aludni. Ma reggel O. ébresztett telefonon, elújságoltam neki, hogy eltűnt a cicanokedli és tegnap készítettem ki helyette másikat, mire kiugrasztott az ágyból, hogy azonnali hatállyal menjek és nézzem meg, ott van-e még. Mit gondoltok, mit láttam? EZ IS ELTŰNT! Nyomtalanul. Megvitattuk, hogy a madaraktól kezdve a cicán át egészen a hegyi gorilláig bármi lehetett, de annyi tuti, hogy ideszoktattam, mert másfél napon belül kétszer járt a teraszomon és szereti a csirkehúsos cicanokedlit. Felvetettem, hogy (mivel ez az egész cirkusz a hátsó teraszon zajlik, ahol nem marad meg a hó) a nyomkövetés érdekében hozok havat az utcafront felőli teraszról és beszórom vele a hátsót, így a hóban hagyott nyomok alapján kideríthetem, ki eszi meg éjjelente a cicafalatkáimat, mire O.-nak ezerszer jobb ötlete támadt - bár látok rá némi esélyt, hogy csak viccből mondta: szórjak lisztet a teraszra! Szerintetek mit csináltam? Empirikus kutatásba kezdtem hát:

Holnap reggel remélem nyomokat fogok találni a liszten és kiderül, hogy ki eszegeti meg a cicafalatkákat. Utána elmegyek dolgozni és morzsákat szórok ki az autóból az út szélére, hogy visszafelé megtaláljam a hazavezető utat, majd este megkeresem a mézeskalácsházat az erdőben.